Építészet- és építésügy kutatási eredmények: ami kimaradt a kérdőívből

A kérdőívből kimaradt problémák feltérképezése sok szempontból tanulságos, kitapinthatók belőle azok az ügyek, amelyek a legtöbb szakmagyakorló számára akadályt jelentenek. Legtöbben a szabályozási káoszt, a túlszabályozottságot, és az állandóan változó jogszabályi környezetet sérelmezik, és egységesítést, összehangolást, egyszerűsítést szorgalmaznak ezen a téren.

Kutatási összefoglaló

A kérdőívből kimaradt problémák feltérképezése sok szempontból tanulságos, kitapinthatók belőle azok az ügyek, amelyek a legtöbb szakmagyakorló számára akadályt jelentenek. Legtöbben a szabályozási káoszt, a túlszabályozottságot, és az állandóan változó jogszabályi környezetet sérelmezik, és egységesítést, összehangolást, egyszerűsítést szorgalmaznak ezen a téren. A másik legfontosabb problémakör a tervezési díjakat érinti. Az építészek szerint alacsonyak a tervezési díjak, és sokszor nem is fizetik ki őket. A megoldási javaslatok egyszerre szorgalmazzák egyfajta minimális tervezői díj meghatározását, másrészt a tervezők olyan – szabályozásba beépíthető - jogi eszközöket keresnek, amelyek megvédik őket a kijátszástól.

A harmadik legkritikusabb pont az egyre bürokratikusabb engedélyezési eljárások ügye, amelyek amellett, hogy komoly időveszteséget és gazdasági károkat okoznak, a megbízó-tervező bizalmi viszonyát is kikezdik. Az engedélyezési eljárásokban az egyszerűsítést az egyik elsőrendű feladatnak tekintik. Mindezek mellett a kamara érdekérvényesítési és érdekvédelmi szerepének megerősödését várják el, kiemelten fontosnak tartva azt, hogy a kamara – és az általa képviselt szakmaiság – a szabályozási folyamatban vétójoggal élhessen.

A szakmagyakorlók igen jelentős érdeksérülést szenvednek el az engedélyezést követő megvalósításból való kizárásuk, mellőzésük során, és ennek visszaszorítása érdekében sürgetik a használatbavételi engedély megadásához szükséges tervezői nyilatkozat törvényi előírását. Ugyanis a tervekhez képest nagyon sokszor egészen más valósul meg, miközben a terveket a tervezők írják alá, felelősséget ők vállalnak.

Az alábbi vélemények összesítéséből még további észrevételek tehetők. Az egyik az, hogy az építészet-építésügy számtalan súlyos problémával küzd, a tervezők maguk is bajban vannak, hogy a sok irritáló helyzetből melyiket emeljék ki. Éppen ezért a 126 vélemény sokfelé szóródik a pályázatok, közbeszerzések, díjazás, érdekképviselet, önálló minisztérium, engedélyezés, oktatás, továbbképzés, jogosultságok, stb. között, ami azt jelenti, hogy mindenütt olyan káosz és zűrzavar van, amely a szakmagyakorlókra – és rajtuk keresztül tulajdonképpen a megrendelőkre, illetve az építési folyamat valamennyi szereplőjére – fölöslegesen nagy terheket ró.

Ezek a terhek konkrét gazdasági károkat okoznak, s teljesen fölöslegesen egyszerre lesz drágább és rosszabb minőségű a megvalósult projekt, a túlszabályozottság és a bürokrácia együttes hatásának következtében az épített környezet minősége romlik. Más oldalról viszont egy érdekes pszichológiai jelenség is megfigyelhető, miszerint a válaszadók a túlszabályozottság ellenére megoldásként helyenként újabb, még szigorúbb szabályozást tartanának kielégítőnek.

Szabadsoros hozzászólások értékelése [126 hozzászólás]

Az alábbiakban azokat a megjegyzéseket összegezzük, amelyeket a kérdőívet kitöltők a teljes kérdéssor utáni szabadsoros rovatba írtak, mint fontos témák – amelyek kimaradtak a kérdőívből. A 252 válaszadó ~50%-ának hozzászólásai tehát azokat a felvetéseket tartalmazzák, amelyeket a szakmagyakorlók kiemelten fontosnak tartanak az építészet- és építésügy kapcsán, de amelyeket nem érintettünk a kutatás során. A beérkezett 126 véleményt tematikus csoportokba rendeztük, hogy fel lehessen térképezni azokat a kritikus pontokat, amelyek a legfontosabbak a szakmagyakorlók számára. A fenti grafikonból látható, hogy 32-en [25%] a jogszabályok sürgős összehangolásának szükségességét, a túlbonyolítottság megszüntetését emelték ki. Többen szóvá tették az egyszerűsítés igénye mellett a hozzáférhetőséget is, valamint azt, hogy a jelenleg oly gyorsan változó jogszabályi környezet a jogbiztonság ellen hat. „Az átláthatatlan jogszabályi környezet nem kizárt, hogy a valóságtól teljesen eltávolodott minisztériumi gárda megfelelési kényszerének a szüleményei. A kamarai, szakmai érvek eben a környezetben süket fülekre találnak.” […] „Az építésüggyel kapcsolatos összes törvényt egységesíteni, leegyszerűsíteni, átláthatóvá tenni.”

A szakmagyakorlók számára az alacsony tervezési díjak is igen nagy problémát jelentenek. 22 [17%] véleményben tettek említést arról, hogy a díjszabásra célszerű lenne valamilyen megoldást találni. „Fontos lenne rendezni a tervezési díjakat. Minimum díjszabást kellene meghatározni. A kifizetett tervezési díjakról az engedélyezési illetve használatbavételi eljárás során igazolást kelljen benyújtani. Ezzel a végtelenbe nyújtott tartozásoknak lehetne véget vetni, illetve fehéredne a pénzforgalom.” Többen javasolták, hogy a használatbavételi engedélyhez szükséges tervezői aláírás megkövetelése sokat segítene a díjfizetési morálon. 21-en [16%] panaszolták, hogy az engedélyezési eljárás túlságosan bürokratikus, feltétlenül egyszerűsíteni kell rajta. „A különféle ürügyekkel [...] évekre nyúló engedélyeztetési folyamatban a tervező/építtető jogainak figyelembe vétele/következetes érvényesítése. Egy építési engedélyt persze 1 cm építménymagasság-túllépéssel sem adnak ki (ami nem meglepő), de a több hónapos (éves!) csúszások (ez akár 500% határidő túllépés!) teljesen általánosak.”

19 véleményben [15%] tették szóvá, hogy nincsenek megfelelő, a tervezők érdekérvényesítését szolgáló jogi eszközök, és a tervezői jogok folyamatosan sérülnek. Sokan szóvá teszik a kiviteli tervek jelentőségét a megvalósításban, amelyek a tervező beleegyezése nélküli változtatások miatt rendre eltérnek az eredeti, engedélyezett tervektől. Miközben a szabályozás a felelősséget a tervezőre tolja, ő tulajdonképpen tehetetlen és védtelen. „Az építészek helyzetét rendezni kell a használatbavételig tartó teljes folyamatban, valamint erősíteni kell pozíciójukat a megvalósítási szakaszban. [...] az építész nem csak a tervekért felel, hanem a megvalósításban is komoly szerepe (bonyolító, koordináló, ellenőrző feladatok), felelőssége van. [...] A mai szabályozás szerint a tervező kezében nincs (jogszabályi) eszköz, hogy hatással legyen a megvalósulás folyamatára (pl. a műszaki ellenőrnek is nagyobb a befolyása). Ki kell mondani, rögzíteni kell, hogy egy épület nem csak műszaki paraméterekkel jellemezhető, hanem az összkép, építészeti gondolat, építészeti koherencia a meghatározó. Ezek a fogalmak a mai rendszerből száműzve vannak, és a megvalósítás résztvevői pillanatok alatt szétverik az egységes, erős építészeti koncepciót, mivel annak összefüggéseit nem látják, nem értik. Az építész, aki megfogalmazta ezt az egységet, átlátja az összefüggéseket, a partvonalról kiabál, és keserűen tapasztalja, hogy itt neki nem osztottak lapot.”

infografika:perika

20-an [~16%] említették, hogy a kamarának nagyobb szerepet kell kapnia a jogszabályok alakításában, többek szerint vétójogot kellene kapnia, és úgy vélik, hogy újra kell gondolni a kamarai törvényt, a kamara közéleti szerepvállalását és kompetenciáit. „A kamarai rendszer szabályozása: valódi érdekképviselet legyen, ne csak adminisztratív szerv, ha ez nem valósul meg - ne legyen kötelező a tagság.”

16-an [12%] tartották fontosnak, hogy kiemeljék az oktatással, továbbképzéssel kapcsolatos kérdéseket, az alapfokú vizuális neveléstől a szakképzésen és az ügyintézők felkészültségét biztosító képzéseken keresztül egészen az egyetemi képzésig és a kötelező kreditpontos kamarai képzésekig bezárólag a teljes oktatási rendszer átgondolását, a színvonal emelését szorgalmazzák. Többek az építészképzésben a gyakorlati képzés hiányát rótták fel, illetve a a kötelező kamarai kreditpontos továbbképzések rendszerét kérdőjelezték meg. „Megszüntetendő az ún. kötelező továbbképzés rendszere, még akkor is, ha ez egyeseknek megélhetést jelent.”

15-en hiányolták a kutatásban a településrendezéssel, urbanisztikával kapcsolatos tervezési problémák feltárását. „A kérdőív nem igazán érintette a településrendezési kérdéseket, amelyben megfogalmazott szabályok alapvető hatással vannak a települések építészeti megjelenésére.” Volt, aki megjegyezte, hogy a kérdőívet kitöltők tevékenységét megjelölő listából is hiányzott ez a terület. „Elsőként említeném, hogy szerettem volna a településtervező / településmérnök / várostervező akármelyik opciót kiválasztani [...], de megint belefutottunk az építész/szakági tervező nomenklatúrába...”

14-en [11%] kifogásolták a tervezési jogosultságok rendszerében kialakult fragmentáltságot és ennek korrigálását sürgetik. „Rettenetesen széttagolttá lettek a tervezési és kivitelezési jogosultságok, szinte már egy szög beveréséhez is szaktervező és szegező szakkivitelező szükséges.”

A tervek formai és tartalmi követelményei is túlbonyolítottak, tele olyan munkarészekkel, amelyek tulajdonképpen felesleges költségnövelő tényezők. 11-en vélik úgy, hogy ezeket a követelményeket újra kell gondolni és egyszerűsíteni kell. „Tűzvédelmi, energetikai, kéményseprő és akadálymentesítési előírások sokszor felesleges túlszabályozása olyan többletterheket ró a befektetőkre, amelyek semmiképpen sem szolgálják az épített környezet minőségi javulását! [...] Építészeti tervek műszaki leírásának felesleges sok száz oldalának megsokszorozódása, a tervlapok számának változatlansága mellett nem emelte az építészeti minőséget az elmúlt évtizedben sem, így talán át kellene gondolni annak feleslegességét.”

Viszonylag kevesen [5] említették, hogy önálló minisztériumra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi kaotikus szabályozási viszonyok között rendet lehessen teremteni.

13-an [10%] a szabályalkotási folyamat lényegére való rákérdezést hiányolták a kérdőívben. Úgy vélik, hogy először az elvi kereteket (célokat és eszközöket) kell meghatározni, és ennek hiányát róják fel. „A szabályozás célja, a szabályozni kívánt elemek meghatározása, ebben kortárs urbanisztika alkalmazása, új szabályozást készítők köre, új szabályozás létrehozásának forrása, gyakorlatilag minden.” S valóban, ha nem a jelenlegi rendszert akarjuk toldozni-foldozni, ha mindent elölről, tabula rasa szeretnénk kezdeni, akkor ezeket a kérdéseket kell először megválaszolni.

7-en hiányolták az épületek energia felhasználásával kapcsolatos kérdések felvetését is. „Az új energetikai „elvárások”, kérések kielégítése már új szerkezetek, anyagok használatát igényli. Ezek teljesen kimaradtak az eddigi szabályozásból.”

13-an [10%] a szakma politikai és nem utolsósorban jogi alávetettségét, a különböző pályázatok, közbeszerzések során tapasztalt anomáliákat emelték ki. „Nem lehet az építészeket hibáztatni azokért a torz városfejlődési folyamatokért, aminek a helyi politika által diktált (kikényszerített) szabályozási tervek biztosítanak kereteket.” […] „A közbeszerzések gyalázatosak, ki vagyunk szolgáltatva a jogász hiénáknak.” 

Az összefoglaló az epiteszforum.hu által indított „Építészet és építésügy” című, 2011.10.11 – 2011.12.12 közötti internetes, anonim közönségkutatás alapján készült. A kérdőívre a két hónap alatt összesen 252 válasz érkezett a szakmagyakorlók köréből. Az elemzést és értékelést Pásztor Erika Katalina DLA (epiteszforum.hu) végezte.

Alább letölthető az összefoglaló és külön az összes beérkezett szabadsoros vélemény *.pdf formátumban. Készítettünk infografikákat is, amelyeket *.jpg és *.pdf formátumbanis csatoltunk.