A ZAV Architects Presence in Hormuz 2. című projektje idén az ArchDaily Building of the Year versenyén a „Housing" kategória győztese lett. A projekt egy városfejlesztési sorozat, melynek második állomása a Majara Rezidencia. A ZAV az építészet mellett szociológiai, politikai, gazdasági, és kulturális területen is figyelemre méltó szemléletet vonultatott fel mind tervezés, mind kivitelezés terén.
Közel-Kelet kulturális helyzete erősen meghatározottá vált a „nyugat" kulturális fenoménja által, mondhatni, kritika nélkül integrálódott. Ennek velejárója lett a régió természetes forrásainak pazarlása. A ZAV erre a problémára keres megoldásokat, amihez a nyugati modernitás szolgál alapul, miközben újra-adaptálja környezetének kulturális körülményeit.
Hormuz gazdag történelmű kikötőváros a Perzsa-öbölben. Irán számára politikai és turisztikai szempontból stratégiai jelentőségű, mégis lakói gazdaságilag nehéz helyzetbe kerültek különböző politikai és gazdasági egyezmények következtében. Annak ellenére, hogy Irán határa nyúlik el leghosszabban a Perzsa-öböl mellett, ennek az országnak a legkevesebb a turisztikai forgalma a régióban. Gazdaságilag Irán részesül legkevésbé a Perzsa-öböl adottságaiból. Ennek fejlesztésére az állam beruházásokat tervez, hogy Hormuzgan tartományt 2036-ra turisztikai és kereskedelmi központtá alakítsák ki.
Ezt kívánja segíteni a Presence in Hormuz, egy multifunkciós kulturális helyszín, ami összeköti a helyieket és az ide látogatókat kulturálisan és gazdaságilag. A Rezidenciával munkahelyeket teremtettek a helyieknek, valamint az építkezések folyamán helyi munkaerőt képeztek ki, és foglalkoztattak. A képzésekkel és foglalkoztatással a helyi emberek bizalmát igyekeztek kiépíteni, és erősíteni őket abban, hogy szerepet vállaljanak, közreműködjenek.
A turizmus fejlesztésével Hormuz szigetének értékei is hangsúlyosabbá válnak. Ezzel megakadályozható a környezet devalválódása. A környéken jellegzetes természetes ásványi színezésű homokból évente 18 tonnát szállítanak el illegálisan. Annak ellenére, hogy a sziget egy része természetvédelmi terület, az orvvadászat és -halászat is jelentős károkat tesz a sziget Chinkara gazella-állományában, és a környező korallzátonyok élővilágában. Az újabban megjelenő antropogén táplálék problémája is súlyosan érinti a környék ökoszisztémáját.
A Presence in Hormuz projektsorozat szociális és környezeti problémák, valamint a helyiek életének szociológiai és antropológiai tanulmányozását követően három különböző helyen avatkozik be, hoz létre épületeket. Először Rongban, majd Badanban, és Majarában. Ezek a helyek a társasági élet, szolgáltatások, és a turizmus (szállás) központjai.
A Majara Rezidencia 17 vendéglakosztályt tartalmaz, melyben 84 embert tudnak elszállásolni.
Nader Khalili SuperAdobe építészeti technikájával jött létre a kis léptékű kupolák sokasága, döngölt földből és homokból. A projekt építészeti-gyakorlati kihívása volt a SuperAdobe összehangolása a kupolák hagyományos struktúrájával.
Az architekturális tömeg eloszlik a térben, amivel érintetlenül hagyja a föld egy részét, megőrizve az ökoszisztémát, amennyire csak lehetséges. Kerítés és kapuk nincsenek, direkt a környező természethez kapcsolódik, és szabadon megközelíthető kívülről. A hozzá kapcsolódó tengerpart bárki számára megközelíthető.
Az építési anyagokat a termikus ellenállóképességük szerint választották ki a hőhullámok kibírása érdekében, hogy csökkentse a légkondicionáló szükségét. Továbbá a falak vastagsága a SuperAdobe technológiában növeli a termális ellenállást, és megkönnyíti a belső hőmérséklet kontrollálását, amivel energiát spórol.
A szennyvíztermelés felbecsülésével vízkezelő üzemeket telepítettek a szálloda egyes részeire, valamint napi 50 kg kapacitású komposztálót is beépítettek.
A helyiek képzésével a Nader Khalili által kifejlesztett SuperAdobe technológia a Majara Rezidencia alap építési technológiájává vált, ami lehetővé tette a hormuzi emberek részvételét az építkezésben. A buckák teteje miatt az eredeti eljárást módosítani kellett picit, hogy a tájképbe harmonikusan illeszkedjen az építmény. Az új építési módszer lehetővé tette, hogy nagyobb sugárban, de alacsonyabban építsék fel őket. Cementet, homokot és kavicsot, valamint a 3,5 méter magasság feletti buckáknál acélt használtak fel az épületeknél.
512 helyi fajtájú facsemetét helyeznek vissza eredeti vegetációs területekre. A homokerózió ellen pedig hennabokor, leander, és bougainvillea ültetésével védekeznek. A gazellák, és más állatok számára ivókutakat helyeztek el a Majara körüli területekre.
A Majara Rezidencia felépítésében 50 helyi munkás vett részt nap mint nap, emellett alkalmi munkások is besegítettek. A projekt alatt 40 képesítetlen munkás tanult ki kőműves, kovács, burkoló, és egyéb, az építéshez szükséges szakmákat. A Presence in Hormuz 2. emellett 50 új állást teremtett, minden pozíciót helyi embereknek. Így már sem az építkezések alatt, sem a Rezidencia utóéletében nem egyoldalú profitot termeltek. Ezzel a helyiek ellenszenvét is elkezdték leépíteni a „sarhaddi"-kkal (helyi derogáló kifejezés a külső befektetőkre) szemben.
fordította: Vermes Ráhel