Építészet négy tételben

Egy átfogó területfejlesztési projekt záróakkordjaként készült a Kiss-Járomi Építésziroda által tervezett Máriássy utcai irodaház, a ferencvárosi Praktiker kiegészítéseként. A meglevő raktárépületszárny és kerített gazdasági udvar fölé új, önállóan funkcionáló irodaépületet kellett telepíteni.

Egy átfogó területfejlesztési projekt záróakkordjaként lehettünk szemtanúi nemrég a Mester utca - Könyves Kálmán körút sarkán fekvő telektömb utolsó eleme elkészültének. A történet pont 10 éve kezdődött, amikor irodánk papírra vetette a barkács-áruházlánc első pesti, belvárosi fekvésű áruházának koncepciótervét, amelyhez bérirodaház és parkolóház is tartozott volna. A belvárosi fekvés egy érdekesnek tűnő kifejezés és tán megütközést is kelt egyes önérzetes V. kerületi lakosokban, mondván az a történeti belváros. Ezzel együtt ez a tervezés elejétől sokat hangoztatott és meggyőződésem szerint igaz kijelentés, hiszen nem mást takar, mint azt a szerető gondosságot, mely itt a IX. kerületben már évtizedek óta jelen van, és hatása nemzetközi mércével is figyelemreméltó.

Az a felfokozott igényesség, mely mindig is jellemezte egy „belvárosi” építkezést - bárhol legyen az a világban -, itt a kerületben tetten érhető, és hála a főépítész /Sersliné Kócsi Margit/ és a városvezetés sikeres együttműködésének jelentős eredményeket tudhat maga mögött. Ezen szemlélet egyik eredménye a „belváros” kiterjesztése egészen a Könyves Kálmán körút ívéig.

A városfejlesztési alapelv egyben eszköz a tervező építész kezében, hiszen tárgyalási munícióval látja el őt a tervezés, a projekt formálódásának idején gyakran külföldi és látszólagosan ellenérdekelt pénzügyi vezetőkkel folytatott eszmecseréken. Tisztázza a képleteket és helyére teszi a dolgokat. 1999-ben azt mondtuk: „Ha akarsz egy belvárosi áruházat, annak középület minőségűnek kell lennie.” Úgy gondolom lett is, és ebben fontos szerepe volt a tulajdonos váltásnak, mivel a projektet addig „csak” építő KÉSZ Kft. átvette a tulajdonosi jogokat, és részben magának fejlesztette tovább az épület-együttest.

Sajnos, az akkori nemzetközi politikai helyzet – nevezetesen a délszláv háború – és az azt követő pénzkivonás a térségből az épület sorsában is hagyott nyomot.

Az eredeti tervek kezdettől fogva egy zárt, keretes beépítést céloztak meg, de ennek egy egész utcányi irodaház szárnya elmaradt, akkor úgy hittük, örökre. Ennek vizuális lenyomata az az akkusztikai üvegfal, mely a Mester utcai fronton ellebegve a tervezett irodaépület többrétegű homlokzatának külső lenyomat-héj-elemeként (természetesen átfogalmazva az immáron belülről jövő hangok longitudinális hosszaira hangolva) van jelen ezen a Lurdy Házzal átellenes fronton. Nem véletlenül, hiszen az akkor legeslegnagyobbnak számító (régi szép idők…) Lurdy Ház tömegével kellett vizuálisan egyensúlyt teremteni a Mester utca indító kapujában. Ezért és még számos formai és stiláris megfontolás miatt épült a hatalmas ferde kő-kúp a sarokra, melynek egyik titka az, hogy minden vízszintes (tehát alaprajzi) metszéke szabályos aranymetszéses ellipszis. Olyan tömeg keletkezett, amely a kilencszer akkora alapterületű Lurdy mellett helyt áll formailag.

Idővel kiderült, hogy a normalitás diktálta fejlesztéseké a jövő, és pár év elteltével elkezdett nagyon hiányozni az elhagyott épület-szárny. Több koncepció is készült, míg végül egy olyan Máriássy utcai megoldást fogadtak el, amely amellett, hogy megépíti a keret északi lezáró sávját, mégis meg- és nyitva hagyja a belső udvar fő feltárását a Máriássy utca felől. Ez a bérlő Praktiker áruház alapvető igénye volt. Így vált nyilvánvalóvá, hogy az új, önállóan funkcionáló irodaépületet a meglevő raktárépületszárny és kerített gazdasági udvar fölé kell telepíteni. Gyönyörű építészeti feladat, bravúrokat kívánó szerkezeti kihívásokkal. Az áruház területén összesen két(!) leállást engedélyező bérlő és a meglevő 25méteres ipari kapu áthidalására egy kvázi hídszerkezetet kellett az épület szerkezeteiben megvalósítani. A nagy hosszúság miatt a több dilatációs egységre bontott épület bizonyos részeinek merevítése gondot jelentett. A végeredmény egy különleges épület, ahol az utcai szárny egy szokásos épület 3. emeleti szintjén kezdődik, és a földdel egy alig 70 nm-es vertikális nyúlvánnyal leállva tartja a kapcsolatot, mely tisztán a lift-lépcső-recepció funkcionális hármasát tartalmazza. Ellentmondásossága miatt nehéz feladat volt a Mester utca – Máriássy utca sarok építészeti megfogalmazása. Legtalálóbban az „érdekes de nem hangsúlyos” elvárás-párral lehetne a végrehajtandó feladatot leírni. A rendezési terv szerint 21 méterről 16-ra kellett csökkenteni a homlokzat-magasságot, továbbá nem itt van az épület bejárata (az a belső udvart feltáró bejáratnál kellett, hogy legyen, hiszen beforduló épületszárnyaival együtt itt van az épület súlypontja és a parkolási kapcsolatai), ugyanakkor városképileg és építészetileg fontos a hely. Az elvékonyodó, végül ívesen záró tömeg, a táncoló lábak (amelyek statikailag is fontosak) és az anyaghasználat szándékaink szerint teljesítik a megfogalmazott elvárásokat.

Nem könnyű valamit tíz évvel később befejezni, a már funkcionáló három tétel (áruház, irodaház, parkolóház) után megírni a negyediket. Olyan épületet akartunk, mely amellett, hogy mutatja az építése évét, valahol mégis a nagy 2000-beli terv kompozíciójának szerves része, a projekt záróakkordja.

Generáltervező: KÉSZ Kft.
Generálkivitelező: KÉSZ Kft.
Beruházó: MI-BE 2000 Kft.

Fotók: Szentiváni János, Holló Hunor