Építészettörténet oktatás ma - Győrben a Széchenyi István Egyetemen

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett ”Az építészettörténet oktatásáról” c. szimpóziumon hat képzési hely oktatói mutatták be éptört kurzusaikat. Az alábbiakban dr. Winkler Gábor és Kottmayer Tibor írása olvasható a győri oktatásról.

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett ”Az építészettörténet oktatásáról” c. szimpóziumon hat képzési hely oktatói mutatták be éptört kurzusaikat. Az alábbiakban dr. Winkler Gábor és Kottmayer Tibor írása olvasható a győri oktatásról. A szimpóziumra 2010. április 20-án a BME Oktatói Klubjában került sor, dr. Simon Mariann szervezésében és vezetésével. [a szerk.]

A rendszer, amelyet továbbfejlesztettünk tanszékként, még a főiskolai oktatás alatt alakult ki. Ekkor az Épületszerkezettani Tanszék „fogadta be” az építészettörténetet. Négy féléves kronologikus rendszerű tárgy volt, a negyedik félév egyúttal a műemlékvédelem elveivel és gyakorlatával is foglalkozott. Ez kézenfekvő volt, hiszen a historizálás problémaköre és a modernség/korszerűség kérdése mindegyikben jelentkezett. A kötelező négy félévet kiegészítette választható tárgyként a „Népi építészet” illetve a „Műemlékvédelem gyakorlata”.

Az egyetemi szintű képzés megindulásakor kötelező alapozó tárgy lett az Elemi építészet/”Népi építészet”/építészeti alapfogalmak. Erre épült rá a hat féléves „Építészettörténet”, kronologikusan, amely szigorlattal zárult. Ugyan alapvetően időrendben haladunk, de folyamatosan mai példákat is bemutatunk párhuzamos elemzésként. Fölmerült annak a lehetősége, igénye, hogy fordított sorrendben haladjunk, tehát a kortárs építészettől visszafelé. Ez annyiban valósult meg, hogy a népi építészettel párhuzamosan egy „Modern építészet” c. tárgyat hirdetett meg a Tervezés tanszék.

Fontos megemlíteni azt is, hogy több éve közös feladatokat keresünk/adunk ki a Rajz és formaismeret tárgyból, illetve figyelembe vesszük a párhuzamosan oktatott egy féléves „Művészettörténetet”, amelyet az Épületszerkezettani tanszék hirdet meg.

Az egyetemi képzésben szerves részt jelentett az Épületfölmérési gyakorlat is, amelyet a második év végén kellett teljesíteni. Ennek keretében általában történeti értékű épületek fölmérését végezzük.

Az építészettörténetre kötelezően ráépült a féléves „Műemlékvédelem” tárgy. Ezzel zárult a képzés. A településtörténet, városfejlődés mind az építészettörténet hat félévében jelen van, és kiemelt szerepet kap a műemlékvédelemben (városrekonstrukció).

A kétfokozatú rendszerre való áttéréskor nálunk is némiképp összezavarodott, torlódott ez a rendszer. Végül sikerült elérni/megvalósítani, hogy az ötéves képzésben minden megmaradt változatlanul. Sajnos a Bsc.-ben elmaradt a fölmérés – nagyon sajnáljuk!!! – egy félévvel korábban kezdjük az építészettörténetet, amely nem szigorlattal zárul. A műemlékvédelem választhatóvá vált, és rácsúszott a végére, illetve majd az Msc. szinten, szakirányban szerepel kötelező tárgyként.

Nehezíti a helyzetet, hogy más tárgyakról (építőmérnök, településmérnök, környezetmérnök) lehetséges az áthallgatás, ezzel nagyon nagy létszámúak lesznek az előadások. Ez ellen úgy próbálunk védekezni, hogy megtöbbszörözzük az előadásokat. Az oktatói létszám miatt ez csak korlátozottan valósítható meg.

Nagyon hiányzik, hogy gyakorlati része is legyen a képzésnek, ezt a hiányt próbáljuk pótolni azzal, hogy más tárgyakkal (Rajz és formaismeret, Szabadkézi rajz) próbálunk közös feladatokat kitalálni, illetve a féléves feladatot úgy kiírni, hogy egyéni kutató/alkotó munkát végezzen a hallgató.

Saját szempontunkból kívánatosnak tartjuk a kétfokozatú képzés átgondolását / megszüntetését az építészképzésben.

Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár
Kottmayer Tibor egy. tanársegéd