„Építészkongresszus 2004 Budapest”
élménybeszámoló az építész világkongresszusról
A reverzibilis birtokos szerkezetek divatos és egyben költői eszközét alkalmazó című konferencián járt tudósítónk. A magát világkongresszusnak tituláló rendezvényről megjelent népszerűsítő cikk szerint ez az első ilyen rendezvény Magyarországon – a maga nemében igaza is van, hiszen ez volt az első olyan nemzetközi építészek előadásait is felvonultató konferencia, ahol a belépődíj bruttó 19000 forint (!) volt, na jó, MÉK-, MÉSZ-tagoknak, diákoknak, katonáknak és nyugdíjasoknak 'csupán' a fele. Ez már önmagában is döbbenetes, akárcsak az állítás, ami elfeledkezik arról, hogy épp egy nappal korábban zajlott le Győrben egy nemzetközi építészeti konferencia, előtte egy héttel Budapesten, a Trafóban a Transitions/Átmenetek nemzetközi konferencia, immár második alkalommal, hogy csak a legközelebbi példákat említsük. Hozzáteszem, mindkettő ingyenes volt – ami nem feltétlenül természetes, hiszen belépődíjat szinte minden előadás látogatásáért fizetni kell; de nem biztos, hogy az előadók honoráriumát és a teljes konferenciaköltséget ebből a tételből kell fedezni. Szintén vicces viszontlátni a szervező magyar lap által kiadott konferenciaanyagban az Átmenetek-konferencia egyik neves előadójának, egy kiváló holland építész-folyóirat főszerkesztőjének egyik számbeli, receptszerű eszmefuttatását arról, hogy hogyan is válhatunk híres, nemzetközi sztárépítésszé (http://www.fat.co.uk/howto/), természetesen mindenfajta hivatkozás nélkül...
Örömteli ugyanakkor, hogy a rendezvény telt házas volt – egyre komolyabb az érdeklődés a hasonló kulturális és közéleti események iránt. Következzék tehát a beszámoló.
a szerk.
Élménybeszámoló az építész világkongresszusról
„A jövő építészete - az építészet jövője: építészkongresszus 2004 Budapest” – hogy pontosan hol, azt már nehezebb kideríteni: a cím sem a meghívón, sem a hirdetéseken nincs feltüntetve. Regisztrációs kellemetlenségek: 2 kisasszony próbálja intézni a 300 helyett 600 fő bejegyzését, egy harmadik sűrűn elnézésünket kéri (feltételezhetően nem aznap tudták meg a 300 főnyi többletet).
Megnyitó – többek között Csanády Pál Alaprajz főszerkesztő bevezetője, a rendezvényszervezés nehézségeinek ismertetése: híres építész fogása „hálóval” – mindenki lemondta az előadást, de a végső pillanatban mégiscsak sikerült! „Furcsa” poénok sokasága: „már a jövő sem a régi”, EU-s up-to-date viccgyűjtemény (a csatlakozás után felkopik az Állam)… A távolban lévő rendezvény-védnök Schneller István levelének felolvasása, mely tartalmazta az összes trendi szófordulatot (lokalitás, globalizáció, gazdasági érdekek, építészet jövője, társadalom jövője, lakható emberi környezet, hatékonyság)
A rendezvény két előadóteremben zajlott, a nagyteremben élőben lehetett követni az előadásokat, a konferenciateremben kivetítőn. Belépőm a konferenciaterembe szólt, ahol tolmácsgép helyett kihangosított fordítás volt, úgyhogy kénytelen voltam a szinkrontolmácsra hagyatkozni (bár a Gasometer képek alá bemondott kazamaták „fordításra” még ebben a teremben is mindenki felkapta a fejét...)
A délelőtti három előadás összefoglalója, sorrendben:
1. Jacob Van Rijs (MVRDV iroda, Hollandia)
Az MVRDV iroda tevékenységét és munkáit a nyitottság, a kísérletezés, és az építészet jövőjének minél radikálisabb módon való elképzelése jellemzi. Elmondásuk szerint néha még őket is meglepi némelyik ötletük sikeres fogadtatása, mint ahogy azt egy nyertes madridi pályázattal illusztrálták. Ez egy városon kívüli lakókörnyezetbe telepített 60-70 m2-es szociális lakásokból álló rendszer. A monumentális kapura emlékeztető blokk esetében nem elhanyagolható szempont volt, hogy az épület látványossággá váljon a környéken, és ezáltal megnőjön a lakások iránti kereslet.
Városépítészeti vízióik az intenzív nagyvárosi életforma vizsgálatára és megváltoztatására vonatkoznak. Rotterdam fejlesztését „3D-s” várostervezési metódusukkal képzelik el – ennek alapján lehetséges lenne az épületek számát megháromszorozni és mindamellett kellemes környezetet teremteni. A horizontális terjeszkedés előnyeit radikális módon mutatják be a disznótelepek függőleges irányba sorolásának gondolatkísérletével (Pig City), a kellemes környezet mesterséges megteremtését pedig a Hannoveri expo-pavilon többszintes kertje alapján képzelhetjük el. A „3D-s tervezést” alkalmazták megépült épületeik esetében is, például az ismert WoZoCo öregek otthona tervezésénél. Az épület másik formai forrása a 60-as évek építészete, többek között azért, mert az „idősek” akkor voltak aktívak.
Kulturális faluközpont Japánban.
A helyszín egy vidéki kisváros, Matsudai. Japán problémája, hogy a leggyorsabban öregedő ország, és a fiatalok a vidékről elvándorolnak. Ezen projekt célja a vidék vonzóbbá tétele, kulturális fellendítése. A faluban 3 évente művészeti fesztivált rendeznek, ennek fő színtere lesz az épület, ami egyébként egyfajta városközpontként üzemel. Meghatározó szerepet játszott a tervezésnél az épület évszakonként eltérő szerepe, ami elsősorban Japán éghajlati jellemzőiből ered. Nagy kontraszt van a nyár és tél között: télen több mint 3 méter magas hó takarja a vidéket, amelynek pl. a nyomásával is számolni kell. Az emberek ilyenkor alagútszerű hófolyosókban közlekednek.
A dobozszerű épület lábakra állításának előnye, hogy télen kilátszik a hóból, távolról is látszik, nyáron viszont árnyékos tér adódik alatta. A lábak egyben bejáratok is, kialakításuk a hófolyosókat idézi. Az épület fehér színe szintén praktikus, mert télen beleolvad a tájba, nyáron nem gyűjti a fényt, hűvös belső tereket eredményez. A terasztetőn jégkristályszerű objektumok vannak, ezekre lehet ülni. A belső tér kiképzésénél a galériatulajdonos megbízó kívánsága szerint minden terem tervezéséhez be kellett vonni egy japán művészt. Ennek következtében minden terem színe és jellege különböző lett, de a funkciók sokfélesége (bolt, dohányzó, kiállító terem, osztályterem, számítógépterem, színpad – ez egyben sport-terem is, ha nincs előadás) is ezt támasztja alá.
Több projektnél is szempont volt, hogy az egyfunkciós környezet helyett többfunkciós „lego-épületet” hozzanak létre a funkciók keverésével. A tervezési folyamat fontos lépése a meghatározó adatok, és az igények felmérése, a problémák beazonosítása, az adathalmazok keverése, a konzekvenciák leszűrése, megoldások keresése.
Gátra épített lakónegyedük egy kikötői épület, városias környezetben. Céljuk a sűrítés volt. A blokkban 500 lakást hoztak létre, de ezek típusa különböző (átriumos, tetőtéri, panorámaablakos stb.). A blokk a differenciált lakástípusok miatt sok mindenkit vonz, és lakásvásárláskor a szabad választás érzetét kelti.
Az eindhoveni üzleti park (Flightforum) esetében városrendezési tervet készítettek, épületet nem terveztek. A park úthálózata egy organikus szervre emlékeztet. Ennek oka, hogy az utak hajlatai, kanyarulatai meghatározzák a közlekedési sebességet – az utakat elasztikus szalagokkal modellezték – és egyben kihatnak a tervezendő épületek formáira is. A park egyirányú rendszerű, csak főutak vannak, a területen belül pedig gyalogutak, az autóparkolók külső részre vannak telepítve. A közvilágításhoz speciális fényeffektusokat használtak, ettől az egész parknak éjszaka is sajátos hangulata van.
2. Massimiliano Fuksas
Első, számára igen fontos munkái egyike egy lírai, szoborszerű alkotás a Pireneusokban – egy 36 méteres acélszerkezet, ahol izgalmas át- és kilátásokkal keskeny tereket hozott létre.
Jelen projektjeinek egyike a venetoi Grappanardini cég számára készített reprezentatív központ. Az épület tömege egy ellipszoid forma. Anyaga nem a könnyebben alakítható műanyag, hanem különleges üveg. Mivel minden szelvényhez más görbület tartozik, minden felületdarabhoz külön öntőformát készítettek. Építészeti célként az fogalmazódott meg, hogy érdekes terek, kemény struktúrák, de könnyű épület jöjjön létre.
Róma, Kongresszusi Központ: az épület alapötlete, hogy geometriája legyen, de formája ne… Ennek megvalósítását abban látta, hogy egy 10000 m2 alapterületű üvegdobozban egy 3500 m2-es acél-teflon felhőt lógatott be acélkábelekkel. Ebben helyezte el az auditóriumot és a tárgyalókat.
Maranello, Ferrari iroda. Az épület négyzet alaprajzú, belső udvarában és körülötte víz található. Ennél a munkánál a plafonon visszaverődő víz érdekes reflexióinak a belső terekben kifejtett hatásával kísérleteztek.
Foligno, templom. Az épület két egymásba helyezett vasbeton téglatest. A hasadékokkal átszúrt héjakon a fény mindig más módon esik be, ez érdekes változatosságot eredményez a belső térben.
További munkák: Frankfurti vásárváros, Bécsi ikertornyok, Assisi templom, Strassbourgi koncertcsarnok.
3. Hans Hollein
Ritkán adódik olyan alkalom, hogy „nulláról”, azaz épített környezet nélkül kezdünk el tervezni, építeni. Ennél sokkal gyakoribb az az eset, amikor – bármit is jelentsen ez – figyelembe kell vennünk a már ott lévő épületeket. A múlthoz való viszony két ellenpontja: a tiszteletben tartás és az eltörlés. Hollein a kettő érdekes keverékét mutatja be munkáin.
Médiatorony, Bécs.
A nemzetközi tervpályázat nyertes műve a korai munkák közül való. Az épület a Duna-csatorna partján áll. Hollein célja az volt, hogy az épület integrálható, jellegzetesen bécsi épület legyen – ezt úgy próbálta elérni, hogy az épület három tömbje más-más dolgokhoz illeszkedik. A kővel borított rész folytatja a 19. századi ötemeletes beépítést, a fém tömb a 2. világháború után épített magasépületek léptékét, a ferde üveghasáb pedig egy új magassági dimenziót jeleníti meg.
A Haas-ház egy modern épület a katedrálissal szemben, építése nagy vitákat váltott ki. Az építész a folyamatos változás részeként látja; szándéka szerint a homlokzatra átkerült, az építészettörténetből átvett és továbbvitt román és gótikus stíluselemek teremtik meg a kapcsolatot a környezettel. Az arany és ezüst színeket a templomépítészet színeinek tartja, ezért alkalmazta őket a „katedrálisra rímelő” épület homlokzatán.
A Hofburg előtt római romokat tártak fel, de ezzel együtt a rájuk rétegződött 18. és 19. századi maradványok is a felszínre kerültek. A feltáráskor tehát a múlt egy keresztmetszete került elő. Ezt a 2000 éves várostörténetet mutatta be Hollein munkájával. Egy kör alakú teret hozott létre, melyet 2 párhuzamosan szelő metszősík között felnyitott.
Hollein számára a Retti gyertyaüzlet hozta meg a népszerűséget. A történeti környezetben lévő üzlet homlokzatát 2 mm vastag alumínium felülettel burkolta; ez a kialakítás több vita tárgyát képezte. Az üzlethelyiség belső kialakításánál sok tükröt használt, ezáltal a gyertyaüzlet belső tere a valódi és a virtuális tér keveréke lett, ahol a gyertyák szimbólumként vannak jelen.
Jelenlegi munkája a Vulcania (vulkánmúzeum) Franciaországban: a projektet nemzetközi tervpályázaton nyerte. Ezen a területen egy 100 km hosszú kialudt tűzhányó található. Az épület maga egy szimbolikus vulkán, egy földbe vájt objektum. A helyi vulkanikus követ alkalmazták a különböző külső és belső felületeken, ezáltal a természet és az épített környezet közti határ elmosódik.
Fekete Ada
