Az MCC Somlói úti együttesével kapcsolatos nyílt tervpályázat tavaly márciusban zárult le, az új campust végül a NAPUR architect tervezi. A tegnapi sajtótájékoztatón többek között a tervpályázat óta továbbalakított építészeti koncepciót is ismertették, valamint a tehetséggondozó intézet azon új tervét, miszernt építészeti műhelyt alapítanak a jövőben Erhardt Gábor vezetésével.
Az MCC Scrutonban zajló eseményen többek között Orbán Balázs, az MCC kuratóriumának elnöke, valamint Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója is beszédet tartott: ismertették, hogy az MCC továbbra is halad a vidéki központok főként műemléki beruházásokkal járó fejlesztéseivel. Ezekről honlapunkon is beszámoltunk: nemrég a debreceni Aranybika szállóról derült ki, hogy tervpályázatot hirdetnek a felújításra és bővítésére (valamint a későmodern szárny elbontására), de a zalaegerszegi volt városháza épületét és a miskolci Avas szálló együttesét is az intézet rehabilitálja.
A fővárosi központ a Gellért-hegynél, a Somlói úton terül el, amely annak idején a Munkársőrség főhadiszállásaként és tisztképzőjeként működött. Tervezője az egyetlen női építész, akit kétszer is Ybl díjjal tüntettek ki, azaz Pázmándi Margit volt. A rendszerváltás után a főépületben a magyar intézeteket fenntartó Balassi Intézet rendezkedett be, az egykori tisztképző kollégiumba pedig 2001-ben költözött be a Mathias Corvinus Collegium.
Az eseményen Kálmán Ernő és Sulyok Miklós elemezte főként a régi épületet, akik kiemelték: nem Pázmándi főművéről van szó, aki maga is bevallotta, hogy egy szigorúan előírt, ám roppant túlzó programról, beépítési feladatról volt szó, amit igyekezett a körülményekhez képest optimálisan megtervezni. Mindemellett külsőségében egy erős, határozott, színében is zölddel kommunikáló épületet hozott létre, mely funkciójához hűen a katonai erőt prezentálta a város vedutájában.
Sulyok Miklóshoz és Kálmán Ernőhöz csatlakozva azonban az új együttes vezető tervezője, Ferencz Marcel is részletesen ismertette azokat a statikai és gépészeti faktorokat – szerkezeti, belmagassági adottságokat, amelyek lehetetlenné teszik ezen épület újrahasznosítását. Végül a teljes lebontás mellett döntöttek, helyére pedig az általunk is bemutatott, a Napur által a Mátyás korának palotaépítészetéből is táplálkozó, de a tervpályázat óta néhány elemében finomodott új campust építik majd.
Az eseményen egy tartalmas kerekasztalbeszélgetést is hallhattak a jelenlévők a fent említett szakmai résztvevőkkel, melyet Erhardt Gábor moderált. Az esten egyúttal ugyanis az MCC új induló programját is bejelentették, mely az építészeti diskurzust állítja majd középpontba. Az új építészeti műhelyt Erhardt Gábor vezeti majd, aki a kerekasztalbeszélgetés során külön kitért arra a kérdésre, hogy mit lehet kezdeni a későmodern örökséggel. Sulyok Miklós lényegretörő monológban fejtette ki, hogy be kell látnunk: ezeknek az épületeknek is meg voltak a maga hibái. Be kell vallani, ha volt tévedés és tanulni kell belőlük. Kiemelte, hogy ugyanakkor maga a későmodern építészeti közeg sem feltétlenül számolt azzal, hogy az örökidőknek tervez, már csak anyaghasználatuk ismerete miatt is.
Abban a korban számoltak azzal, hogy épületük lebontásra vagy teljes átalakításra kerülhet majd a jövőben, nem kell feltétlenül azt gondolni, hogy érinthetetlennek tartották saját munkájukat. Külön kiemelte, hogy mondjuk a 18. és 19. században teljesen más gazdasági alaphelyzet volt hazánkban is, és az épületállománycsere egyáltalán nem volt egy gyors folyamat. Később ez változott, és a gazdaság felgyorsulásával a hozzá-, és ráépítések műfaja erősödött. Ma viszont a kapitalizmus évről évre gyorsabb tempókat ölt és egész egyszerűen az épületállománycsere is drasztikusan felgyorsul egyre több bontással. Ugyanakkor megerősítette, hogy a korszak legvalitásosabb munkáit vétek elbontani, fejezeteket nem foszthatunk meg teljesen történelmünkből.
Az est folyamán középpontba került az új műhely és tulajdonképpen egy stíluskérdés tematikája is. Az előadók kifejtették, hogy Magyarországon jelen vannak a külföldi kortárs hullámok, jelen van a visszaépítés műfaja és az organikus építészet tendenciája. Ferencz Marcel új épülete azonban egy kortárs épületet prezentál, mely történeti motívumokból táplálkozik, azokat kortárs módon absztrahálja. Honlapunkon már több cikk is szólt arról a jelenségről, hogy a közvélemény a modernizmussal már nem tud párbeszédet folytatni, az emberek vissza kívánják az ornanmentikát és a decorumot a várost meghatározó épületekre. Lényegében ezt prezentálja a készülő campus épülete is, bár Ferencz Marcel kiemelte, hogy nem egy új stílus megteremtését erőlteti. Nem is az építészeknek, nem a szakmabelieknek tervez, hanem az embereknek, a városban élőknek, akiknek olyan építészeti környezetet szeretne teremteni, amiben valóban "élni" lehet a minél egyszerűbb, olcsóbb, "multi környezetben" töltendő mindennapok helyett.
Érdekesség, hogy Ferencz Marcel prezentációja végén bemutatott egy 1471-es vedutáról készített későbbi másolatot is, melyen Buda ritka módon nyugatról van ábrázolva. Rajta a Gellért-heggyel és a mai telek területén látható kis épülettel, melynek tömegalakítása visszaköszön a Napur együttesén, s mely így egy több száz éves viszonyt alakíthat ki a telken múlt és jövő között.