„Ernyedt szonatina egy döglött kutya emlékére” *

Néhány gondolat a „Budapest Szíve” építészeti és városépítészeti ötletpályázathoz Pethő László tollából

Néhány gondolat a „Budapest Szíve” építészeti és városépítészeti ötletpályázathoz

E fura cím szerzője nem más, mint a modern zene egyik máig ható szellemiségű úttörője. Kortársa volt Le Corbusiernek, Molnár Farkasnak, Gropiusnak, Mies van der Rohenak, Nyírinek, Kozmának. Sorolhatnám a neveket vég nélkül itthonról, külföldről egyaránt. Szellemük az idézett zeneszerzőhöz hasonlatosan napjainkban is markánsan jelen van. Nem lehet közöttük sorrendet állítani – persze nyilván lehet – mindahányan a maguk módján a modernizmus elkötelezett hívei voltak, a korszellem rajtuk keresztül manifesztálódott épületekben, gondolkodásban. Molnár és Gropius munkái egyaránt, gond nélkül illeszthetőek az európai kultúr- és építészettörténetbe.

A vezető európai építészet most az általuk felvázolt gondolati, formai gyökereket artikulálja százféleképpen, de ez a sokszínűség esszenciálisan mindig ugyanarról beszél, s persze ez nagyon jó!
Ebbe a párbeszédbe – sajnos sokszor bizonyítottan – újfent nem tudott a magyar építészet bekapcsolódni. Látva a mintegy negyven beérkezett pályaművet egymás mellé állítva, siralmas és szomorú az összkép. Nem lehetek tekintettel a kivételekre, mivel ennek a mélyrepülésnek egyaránt részese mindenki, pályázó, nem pályázó építész egyaránt. Fényévnyi távolság. Két fényévnyi! Az én életemben talán még behozható, ledolgozható?
A végeláthatatlan közhelyek között, melyek ordítanak a tervlapokról, az a legszomorúbb, hogy Európa számára teljesen közömbösek vagyunk, lévén nemzetközi pályázatról volt szó. Harmad-, negyedosztályú nyugati szerencsevadászok próbálkoznak egy ilyen fajsúlyos magyarországi pályázaton, s azt tudják csak kinyögni: „RED OBJECT”. Meghalok a röhögéstől! Teljesen érdektelen ami itt folyik! Provinciális zagyvaság.

Természetesen a bajok már a kiírásnál elkezdődnek, amikor is a mindenkori hatalom az építészekkel karöltve hitet tesz a szakma mindenhatósága mellett és azt mondja: Figyu! Itt egy világváros, ember van két milkó, plusz a turisták. Belvárosba gondok vannak! Meg kéne oldani! Kéne ötlet! Ja és tervezz egy szívet is!

A szív tervezése építészeti kérdés, a többi nem az, illetve csak részben, nagyon kicsi részben, mely nem pályázati érdekeltség, legalábbis tőlünk nyugatra nem az.

A zsűri munkájáról nehéz véleményt mondani ilyen alacsony szakmai színvonal mellett, bár remélem más fórumok kivesézik ezt a pazar eredményt.
Egy kérdésem azért lenne a T. Zsűri bármely tagjához: Hogyan lehetséges az, hogy a bíráló bizottság által kiadott zárójelentésben szerepel egy pályázó megvételi díjazással, ugyanakkor a díjazottak felsorolásában már nincs szerepeltetve. Ez csak egy kis hiba?! Komoly!

Az építésztársadalom nem tud ma értékelhető összetett mondattal válaszolni egy bonyolult belvárosi problémára. Rendben. Akkor beszéljünk egyszerű tőmondatokban, abban amúgy is nehezebb az orbitális baromságokat elrejteni, ugyanakkor ezek a tőmondatok a fent említett urak által már rég beágyazódtak európai építészettörténetünkbe, szabadon lehet ezeket alkalmazni. Nem csodákat kérek számon magunktól, nem is a sokak által hiányolt sztárépítészetet, sztárépületeket – ami mellesleg teljesen érdektelen – szeretném itt viszontlátni. Nem. Erről szó nincs.

Ligeti, Mangado, Nádas, Fretton, ……………, Onix Group, ……………, tessék, tessék, be lehet állni közéjük.

Pethő László

* Erik Satie


u.i.: A döglött kutyában az a jó, hogy nagy valószínűséggel nem feltámasztható.