Érzéki tér — virtuális kiállítás egy tervezési feladatról
Az elsőéves hallgatóknak ebben a tavaszi félévben négy különböző tervezési feladatot kellett megoldaniuk, amelyek közül az utolsó, talán leginkább komplex projekt az „érzéki tér” című mottót viselte.
Az Építészet alapjai a Műegyetem nagy hagyományokkal rendelkező és speciális tárgya, melyben a négy tervezési tanszék közösen formálja meg a kiadandó feladatokat, és évfolyamszinten együttesen történik azok kiértékelése is. Az elsőéves hallgatóknak ebben a tavaszi félévben négy különböző tervezési feladatot kellett megoldaniuk, amelyek közül az utolsó, talán leginkább komplex projekt az „érzéki tér” című mottót viselte. A következőkben egyfajta „virtuális kiállításra” invitálunk, amely a közel 300 fős évfolyam legjobbnak ítélt 17 feladatát mutatja be.
E feladat célja az volt, hogy konkrét, megismerhető, műtermenként azonos helyszínre tervezzenek egyszerű léptékű, fiktív, de minél inkább átélhető program alapján megfogalmazható, az érzékelés építészeti vonatkozásait vizsgáló téralkotási projektet.
A feladat peremfeltételei voltak, hogy maximum 3-400 légköbméter nagyságú, legalább kétszintes, egyszerű mértani formájú lehet, részben vagy teljes egészében föld alatti pozícióban kell lennie, és téralakítása valamint a felszínnel való kapcsolata(i), anyaghasználata alapján minél inkább feleljen meg a tíz ajánlott tervezési mottó valamelyikének.
A feladatkiírói elképzelés szerint a (részben) föld alatti pozíció számos előnnyel jár: koncentrálhattak a belső terekre anélkül, hogy tudomást vennének az épület külső tereiről, izgalmas külkapcsolatokat fogalmazhattak meg („lejutás”), figyelmüket fókuszálhatták a fény téralkotó szerepére („bevilágítás”). Lényeges, hogy a terek „használható házzá” álljanak össze, de minden esetben törekedni kellett a funkcionális egyszerűségre és ezzel párhuzamosan, vagy ennek ellenére a gondolati sűrűségre.
Nagyon fontos célkitűzés volt, hogy az egyes mottóknak megfelelő projektek ne meséljenek, ne idézzenek (ne legyenek narratívak), hanem az építészet elvont, absztrakt eszközeivel hassanak.
A választható mottók a következők voltak:
- A hangok háza
- A könyv háza
- A színek háza
- A képek háza
- A tapintás háza
- A fény háza
- A kilátás háza
- A mozgás háza
- Az illatok háza
- Az emlékek háza
Az egyes mottók elvontak, ezért lehetőség volt arra, hogy ki-ki saját tetszése szerint értelmezze azokat. Ez az értelmezés, leszűkítés a feladat része volt, és eredményezhetett nagyon konkrét vagy éppen elvont programokat is. A mottók kiválasztását az vezérelte, hogy közvetlen építészeti kapcsolódások könnyen megfogalmazhatók legyenek. Ezért a cél az volt, hogy a megoldások elsősorban az érzéki, érzékszervi tapasztalás folyamatára építsenek és kevéssé legyenek spekulatívak. Nagy hangsúly volt az anyagokon, tulajdonságaik vizsgálata, ábrázolásuk (rajz és modell), téralakítási hatásuk kísérletei a feladat lényegi részét képezték.
A feladatkiíráshoz egy kis „szöveggyűjtemény” is készült, amely a mottó irodalmi megközelítéseiből szeretett volna segítséget adni a hallgatóknak.
összeállította:
Vannay Miklós
BME Középülettervezési Tanszék
Évfolyamfelelős: Varga Tamás DLA
Tanszéki tárgyfelelősök: Varga Tamás DLA (Lakóépülettervezési Tanszék), Szabó Árpád DLA (Urbanisztika Tanszék), Szabó Levente DLA (Középülettervezési Tanszék), Vasáros Zsolt DLA (Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék)
Műtermek:
André Zoltán, Kőszeghy Flóra, Takács Gergely, Villányi Norbert, Niczki Tamás DLA, Kápolnás Gergely, Nagy Márton, Vesztergom Ádám, Kolossa József DLA, Hild György DLA, Glatz Zsófia, Teissler Katalin, Helfrich Szabolcs, Nagy Ildikó, Szelei Gábor, Szatmári Árpád, Békés Ádám, Bálint Adrienn, Della Donna Alíz, Radnai Gergő, Békés Ádám, Benkő Melinda PhD, Vermes Dániel, Kádár Bálint , Losonczi Anna, Szabó Árpád DLA, Csízy László, Rieger Gergely, Solymár Annamária, Várhelyi Gitta, Karner Anikó, Bujdosó Ildikó, Fazekas Kati, Gerzsenyi András, Ottucsák Gabi, Vannay Miklós, Falvai Balázs, Meditz Anna, Pál Anna, Rabb Donát, Kemes Balázs, Balogh Emese, Borbély András, Kukucska Gergely, Láris Barnabás, Babos Áron
Kiállításon az évfolyam 17 legjobb munkája vesz részt:
Bajka Zalán, Gergely Sára Luca, Ivicsics Júlia, Hajdú Diana, Horváth Imola, Jánossy Dorottya, Juhász Norbert, Majercsik Laura, Macsuga Eszter, Nagy Tibor István, Némethi Balázs, Örsi Ferenc, Szák-Kocsis Ákos, Szőke Bernadett, Szuhányi Anna, Varga Dóra, Véglesi Gergely,
1. Bajka Zalán:
Színek háza, a fagyizó
Az ötlet három elem köré épül, az első a választott mottó, a második a hozzá illő kitalált funkció, végül pedig a barlang motívum. A helyszín a Gellérthegy egy gyakran látogatott domboldala. A program egyes elemeinél a kevésbé elvont, minél lényegretörőbb megoldásokat kerestem. Ebben segített a nem túl nagy, emberi lépték is, melyben lehetőség volt az adott terület átfogó megismerésére és a hozzáadott épített terek könnyebb átlátására. A belső tér rendezési elvét az egy tömbből való kifaraghatóság adta. Az elemek átjárhatóak, kívülről viszont monolitikusnak hatnak. Ezt a gondolatmenetet folytatva mutatja meg magát a belső világ a felszínen. A táj gyönyörű adottságai miatt a felszíni látképet a lehető legkevésbé befolyásoló lejutásra törekedtem.
A makett rétegzettsége a tömörséget, a ragasztás mellőzése és a szétnyithatóság a kifaragást teszi kézzel foghatóbbá.
2. Gergely Sára Luca:
Könyvek háza
A „Könyvek házát” a Tabán lejtőjére terveztem. A végső terv két főbb, koncepcióban is összeegyeztethető gondolat ötvözeteként jött létre. A függőleges irányokba terjeszkedő polcrendszerek analógiáján alapul az épület álló és így a talajból kibukkanó kürtő része. A vertikalitás érzetét nem csak szikársága, hanem falának burkolata is hangsúlyozza. Falain elhelyezkedő, a perspektivitást erősítő falécek megtörik a beton ridegségét, megteremtik a könyvtárak melegségét, és a könyvek ritmusosságának elvonatkoztatottságát. Az építménybe való bejutást a másik, döntött helyzetű kürtő felszín feletti nyitott szája teszi lehetővé. Belső terében kanyargó fokozatosan ereszkedő rámpa és ennek szinteltolásos összemetsződései a könyvek linearitásának, valamint előre- és visszautalásainak absztrakciója révén fogalmazódott meg bennem. A tér intenzív hívogató hatása a mélybe érkezést követően teremt egy oly szilárd kapcsolatot, miszerint a két tér nem csak kiegészíti, de feltételezi is egymást. Az épület alapjául szolgáló geometrikus formák, az egyszerű, konvencionális anyagok használata egy letisztult alkotást eredményez.
3. Hajdú Diana
A fény háza
A tervezési helyszín a tankör minden tagja számára budapesti, belvárosi városi tér volt. A helyszín jellegéből fakadó használati mód specialitások tovább pontosították az évfolyamszintű közös feladatkiírást.
Terepsík alatti kiállító tér született, amely egy-egy fülkéjében a kiállított képek / tárgyak pillanatszerűen elmélyült, élményszerű megtapasztalását teszi lehetővé. A tervezett térstruktúra úgy nyújtja lehetőségét a városi forgatagból való kiszakadásnak, hogy közben hosszas tartózkodásra nem marasztal – pozíciójából fakadó szerepét nem téveszti el. Nincs ruhatár, nincs illemhely, nincs pad, nincs megállás és várakozás. Interakció.
4. Horváth Imola
Emlékek háza
Az emlékek háza az emberi élet négy főbb szakaszának építészeti térben való leképezése, egy-egy életszakaszból - a kiállítótér négy különböző szintjén – a legjellemzőbb emlékeket, érzéseket adja vissza.
Gyermek kor: nagy bútorok – asztal, szék… kicsinek érezzük magunkat. Játékok, „vidám tér”, labda.
Kamasz kor-ifjú kor: pillérek, korlátok – szabályok, útkeresés, választás
Felnőtt kor: munka, család – öröm, bánat
Öreg kor: otthon melege, pihenés, megnyugvás
5. Ivicsics Júlia
Könyvek háza
A könyvek háza mottó hallatán az embernek legelőször a könyvtár jut az eszébe. Én nem is próbáltam elszakadni ettől a gondolattól, csak egy kicsit máshogy próbáltam értelmezni a klasszikus-könyvtár formát. Az alap megmaradt, rengeteg polc, geometrikus elrendezés. Csakhogy a polcok nem a falakon vannak, hanem a polcok alkotják magukat a falakat, a szinteket, és a polcokon járni is lehet. Így a kapcsolat sokkal közelibb a könyvekkel, itt az embert, ha belép, mindenhol könyvek veszik körül, a tér (mivel teljes egészében a földbe süllyesztett) csakis fölfelé, az ég felé nyitott. Változatosságot a négyzetes térbe a különböző magasságú emelvények visznek, melyek oldalfalai szintén polcok. Az emelvények között lépcsők vezetnek fel és le, melyek szintén könyvtárolásra szolgálnak.
A bevilágítást fénykürtők biztosítják, melyek minden egyes emelvény fölött törnek az ég felé, a tabán dombjából kibukkanó tetejük pedig - a minden napszakban megfelelő világosság biztosítására - különböző irányokban van lecsapva. A földalatti rész statikusságát ezen fénykürtők dinamizmusa töri meg, amelyek a bejárati bevezető folyosóval együtt törnek ki a hegy lejtőjéből, felkeltve a figyelmet a föld alatt megbúvó könyvtárra, mely mint intézmény, manapság nemigen kedvelt, és látogatott hely. Talán ez az izgalmasabb térformálás felhívja a figyelmet a könyvek szeretetének fontosságára.
6. Jánossy Dóra
Tapintás háza
A ház alkotóelemei késztetnek minket tapintásra. A házban lévő üvegkapuk a teret három részre tagolják, de az üveg átlátszóságának köszönhetően továbbra is egy nagy közös térben találjuk magunkat. A ház bejáratához egy hosszú lépcsősor vezet le minket, a Tabán emelkedő domboldalának terepszintje alá. A lépcsőn lefelé haladva el kell döntenünk, hogy a fenti izgalmasabb, vagy a lenti nyugodtabb utat választjuk-e. Az alsó szintre a széles lépcsősor vezet. Amikor bemegyünk, eleinte nem látjuk a hátsó nagy ablakot, csak valahonnan fény világítja be a hátsó teret. A felső szinthez képest sötétebb részre érkeztünk, ahol néhány "akadály" vár ránk. A második üvegkapun át kell másznunk s eközben megkapaszkodunk az üvegfalban. Az út végén egy zsákszobába jutunk, mely bütykös gumilapokkal van burkolva, hogy a látogatók megfoghassák s felmászhassanak rajta. Ott leülhetnek és a házat hátulról visszanézve is megszemlélhetik. A felső szintre elölről lehet bemenni az üvegrámpán felsétálva, mely közvetlenül a lépcsősor egyik lépcsőfokáról indul. A rámpa a fényesebb, keskeny útra vezet, ahol az első és az utolsó üvegkapu alatt át kell bújnunk, ha folytatni szeretnénk utunkat. Az üvegkapuk a járófelület eltolásával irányváltoztatásra, az üvegfalak megérintésére, tapintására késztetnek. Az út végén a hátsó nagy ablakhoz mehetünk fel, ahol kitekinthetünk az égre, de a környező tájat nem látjuk.
7. Juhász Norbert
Fény háza
Tervemmel egy izgalmas, dinamikus fényjátékot akartam létrehozni, ami odavonzza a tekintetet, és ahol a kis bejárható terület ellenére a látogató szívesen eltölt pár nyugodt, csendes pillanatot. A közvetlen napfény a nap folyamán különböző irányokból fut be a barlangba, izgalmas, folyamatosan változó árnyékokat festve a falra, melyek úszva végiglebegnek a langyos, vésett sziklafalakon. Ennek a fény-árnyék „keringőnek” a főszereplői a különböző szögekben, szabálytalanul elhelyezett vasbeton pillérek. Maga a falba vájt barlang egy egyszerű, szabálytalan geometriai formából alakult ki, ami mind az alaprajzon, mind a homlokzati nézeten megjelenik. A teret kétszintessé formálja egy benyúló, éles sziklatömb, amire egy meredek rámpán lehet feljutni. Helyszínül a Pál-völgyi barlang bejáratánál található dél-kelet felé néző sziklaszirtet választottam.
8. Macsuga Eszter
Színek háza
Ebben a színek házában megtapasztalhatjuk, hogy milyen hatással vannak érzékelésünkre a különböző színű fények. A szinteltolással sorolódó terek határoló falai és födémei színes üvegfelületekkel kapcsolják egybe a tereket és juttatják le a fényt a mélybe. A fogadó térből az első helyiség vörös fényt kap a falon át, a második pedig zöld fényt a födémen keresztül. A harmadik, legmélyebben fekvő helyiség vörös és zöld fényt egyaránt kap, a két felső tér felől, így a két szín egymást kiegészítve (elvileg) ismét fehér fényt adhat. A kiállító terek során végighaladva, mindegyikben ugyanazon műalkotásokat (és egymást) szemlélhetik meg a látogatók. Megfigyelhetik, hogy miben változnak a képek egyik teremről a másikra, és szembesülhetnek azzal is, hogy milyen hatással vannak közérzetükre a színes terek.
9. Majercsik Laura
Emlékek háza
Az emlékek házában a fő téralkotó elemek - a két végükön kinyíló oszlopok – magukat az emlékeket absztrahálják, testesítik meg. Elhelyezésük a főtérbe befutó utcácskák irányaira reagál, kapcsolatot teremtve ezzel a külső és a föld alá süllyesztett belső tér között. Az oszlopok, a galéria és a lépcső merőleges rendszerből történő kimozdítása az emlékek kuszaságának, összetettségének építészeti elemekkel történő adaptálása. Az egyes elemek megközelítik, érintik egymást, kapcsolatot teremtve emlék és emlék között. A felhasított oszlopokon keresztül bejutó fény az emlékek rendszerének következő rétege. Hatására a nap különböző időszakában más-más emlék kerül előtérbe, éjszaka a belső tér fényei jutnak a felszínre, a fényjáték a belső tér és a külső világ kapcsolatát megfordítja, átértelmezi.
10. Nagy Tibor István
Fény háza
A tervezett ház egy domb tetején áll, 2/3-ad részt földbe süllyesztve. A fény bejutása felülről akadálytalan. A ház bejárata keletre tájolt.
Az építmény kétszintes és három teremből áll. Az első terem 4x4x4, a második 4x4x8, a harmadik pedig 4x4x12 m nagyságú. Az első tér van legfelül, ez alatt helyezkedik el a második, illetve mellettük a harmadik.
Az elrendezés a ház alapvető rendeltetéséből adódik: a ház célja a fény terekbe való lejutásának bemutatása. Ezt a célt szolgálja a terek födémszerkezeteinek áttörtsége. Az első terem födémét a fény szinte teljesen áttöri. A födém bizonyos darabjai „benyomódnak” a falfelületekbe, bizonyos darabjai „lefolynak” az alatta lévő térbe. Az első födém áttörtsége meghatározza a második tér jellegét. Ide már közel sem jut be annyi fény, de a „lefolyó” felületdarabok fényvisszaverő tulajdonságai révén a fényhatások felerősödnek.
A tér aljába egy hatkarú lépcső vezet le.
A harmadik tér teljesen sötét. Zárófödémének egyetlen nyílásán szűrődik be a fény, egy erős transzcendens hatást létrehozva.
11. Némethi Balázs
Fény Háza
A tervezési helyszín az Ördögárok Kelemen László utcai (Budapest, II. kerület) szakasza volt. A ferde partfalakkal határolt árokba többféleképen is el lehetett helyezni a kiírás szerint félig, vagy teljesen földbe süllyesztendő építményt. A fény háza az árok egyik oldalán teljes mértékben a föld alá került. A belső tereit határoló síkok az árok partfalainak koordináta rendszerét követik, a külső térbe csak a földalatti tér fénybeeresztő csápjai állnak ki. A koncepció lényege, hogy a belső térben különböző fény-árnyék hatások jöjjenek létre. A csápokon keresztül a sötét belső terekbe vezetett külső fény manipulált, direkt és szórt bevezetésének különböző variációi által keltett fényjáték érdekes érzékszervi tapasztalásokat eredményez.
12. Örsi Ferenc
Fény háza, „fénykút”
Egy olyan érzéki hely létrehozása volt a szándékom, amit kissé szokatlan térosztási elemekkel alakítva, újszerű élményt vihet a választott föld alatti világba. Az érzékiséget a tér és a közvetlen környezetének kapcsolatával kívántam megfogni. Adott egy kútszerű, felül csak részben nyitott terület, amit belül acélrudak sokaságából álló térrács támaszt.
A vékony szerkezet fontos szerepe, a hely statikájának megjelenítésén kívül, a szintek hordása, valamint kijelölni a felszínen a bejutás helyét. A belső egybefüggő tér virtuális és valós tagolásáról a födémlemezek mellett ugyancsak a tartó rudak gondoskodnak. A vonalak és síkok feszes rendszerét a bevilágítóból érkező fény játékos visszaverődése ellensúlyozza, továbbá ez a fényjáték igyekszik egésszé tenni az építményt.
13. Szák-Kocsis Ákos
Képek háza
A képek háza mottó egy többszintes, felülről megvilágított kiállítótér létrehozását inspirálta, amelyre a tér-kép, kép-tér szójáték is illik. Izgalmas elemeivel és színeivel a kiállítótér maga is egy kép (festmény) térbeli megfelelője. A modell és a terv a festmény térbeli megjelenítését keresi úgy, hogy közben a létrehozott tér a befogadó által bejárható, használható legyen. A kétszintes tér feltárása az alsó szint felől történik, így a lépcsőn leérkezve rögtön a vízszintesen és függőlegesen futó fekete „pálcák” által osztott térbe érkezünk és így a legérdekesebb perspektívából, belülről szemlélhetjük a kép(et)-ter(et).
14. Szőke Bernadett
Tapintás háza
Koncepció
A ház bejárati tere egy teljesen nyitott helyiség. Az épületben egyre beljebb haladva a szobák egyre sötétebbek lesznek. Ahogy eljutunk az utolsó teljesen sötét helyiségbe, egyre jobban rá vagyunk utalva a tapintásunk használatára.
Alaprajzi elrendezés
A ház belső tereit az aranymetszés szabályai határozták meg. Így kialakult egy csigavonalhoz hasonló útvonal. A helyiségek közötti nyílások mindig úgy vannak a külsőfal mellé helyezve, hogy lehetőleg a legnagyobb utat kelljen megtenni a szobákon keresztül.
A ház belmagassága mindenhol alacsony. Így a mennyezet is tapintható közelségbe kerül.
Környezet
A házat úgy süllyesztettem a környező sík terepbe, hogy a teteje egy szintben van a környezetével. A bejárathoz a lejutást egy rámpa biztosítja, ami ugyanolyan sima betonból készült, mint a bejárati helyiség.
A falak
A falak mintázatát és azok sorrendjét úgy választottam meg, hogy amint haladunk egyre beljebb a házban, a szobák egyre kellemesebb érzetet keltsenek bennünk. Így a ház a tapintásunkon keresztül kelt érzelmeket.
Mire elérünk az utolsó helyiségbe, tapintásunk rendkívül kifinomulttá válik, és az utolsó szoba sima fala már sokkal több információval szolgál mint ugyanaz a fal a bejáratnál.
15. Szuhányi Anna
Emlékek háza
A terv az érzéki tér témájában az emlékek háza mottóra készült. Az építmény a Szépvölgyi út mentén a Pálvölgyi-barlang előtt lévő füves területen helyezkedne el. A tervezés alapja egy barlangász halálesetének története, amelyből kiindulva létrehoztam mindenki számára a belső, külvilágtól teljesen elzárt emlékezés élményének lehetőségét, az emlékek házát. A tiszta geometrikus formák, a hasáb és a gúla, a nyers beton és a fény beengedésének módja is ezt a célt szolgálják. A föld feletti részből történik a bejutás egy keskeny folyósón át megközelíthető enyhén megvilágított bejáraton keresztül. A félhomályban egyre mélyebbre és mélyebbre jutva egyre szűkebb lépcsőfokokra érkezünk, amely a barlangászat élményét próbálja érzékeltetni. Az út végén beszűrődő fény a cél elérésével kecsegtet, de mégsem tárja fel teljesen. Az óriási csonka gúla alakú térbe érkezve katartikus élményben lehet részünk. A felülről beáramló fény szinte elvakít minket. Ez a szakrális tér és a levezető út együtt alkotják az emlékhelyet.
16. Varga Dóra
Fények háza
A fények háza mottóhoz sok funkciót lehet társítani, talán a legtöbbet a megadott mottók közül. A terv és a modell készítése során azonban nem volt cél a funkció megfogalmazása, szempont volt, hogy a tér a szemlélő által bejárható, érzékelhető és a mottóhoz egyértelműen társítható legyen.
Így a modell nem több, mint egy kellemes többszintes tér izgalmas árnyékokkal és fényekkel, melyeket az egységesen fehéren kezelt felületek finoman kiemelnek.... nem is kell több.
17. Véglesi Gergely
Tapintás háza, „a kert”
kék - puha szövet (Poetsch), barna, fekete – szűkülő zsugorodó tér, piros – feszes alacsony belmagasság, sárga, fehér – száraz levél (Krieger), barna, fekete – bizonytalan tapintás, sárga, fehér – tágas, egyszerű, kék – magas, kürtő, lichthof, piros – a fűrész fogai ( Moyes)… az bejárt út végén megleled a kertet….
