ÉSZTbontó formák
Bár az oktatás negyven évéről semmi nem derült ki, az észt formatervezők világába betekintést nyerhetünk a VAM Design Galériában.
A kiállítás eredeti címe: A formatervezés oktatásának 40 éve Észtországban. Ehhez képest a Galéria pincéjében teljes a káosz. Van itt minden, lakberendezési tárgyak, bútorok, plakátokon koncepció-tervek. Fény gyakorlatilag nincs, az a minimális, ami talán mégis, azt is ránk kapcsolják egy alkalommal. Kezdetben bolyongunk, vajon melyik a mi kiállításunk. Kérünk kísérő anyagot, valami leírást, vagy prospektust, amiből plusz információkat tudhatnánk meg az elmúlt négy évtized oktatásának fejlődéséről. Anyag nincs. Csak magunkra számíthatunk.
A mennyezetről lelógó koncepció-tervek, munkafázisokat bemutató plakátok mellett döntünk. Nem teljesen érthető, hogy ezek még a tervezés vagy már a megvalósítás fázisában vannak-e, konkrét tárgyak, eszközök ugyanis nincsenek. De van kísérőszöveg, két nyelven. Végre a munkákkal foglalkozunk. Az első, amin megakad a szemünk, Ingela Viks 2005-ös munkája, az Illatozó buborékok. A buborék-nylon nemcsak csomagolás, hanem kiegészítője a terméknek. Segíti az illúzió teljesebbé tételét. Adott egy tárgy, mondjuk egy képeslap. Csomagolásának buborékai illattal vannak feltöltve. Ha a kis buborékokat feltörjük, az adott helyszín illatát, például a tengerét érezhetjük. A csomagolásnál maradva, Riho Tiive idei munkája a Tároló kanál, a csomagolás és a használat szimbiózisára hívja fel a figyelmet. Az alumínium konténer egyszerre eldobható kanál is, nyele maga az ételhordó. Olyan egyszer használatos adagok elkészítésére, tárolására szolgál, mint a lekvár, vagy egy adag gyógyszer. Pent Talvet friss munkája a fordítással foglalkozik, tágabb kontextusban. Abból az alapfelvetésből indul ki, hogy idegen nyelvű könyvek olvasásakor, senkinek sincs kedve, ideje állandóan a szótárt lapozgatni. Eszköze a poliglott, beszkenneli és értelmezi, lefordítja a jeleket, szavakat. Az otthoni tevékenységeket kedvelőknek még egy eszközt ajánlhatunk, Maret Pödre 2000-ben készült Telepath-ját, vagyis digitális tévéjét. Azoknak készítette, akik szórakozást lelnek a képernyőn működő képjátékokban. A tévé tulajdonképpen egy világító szoborrá változik, alternatívát nyújtva a falon lógó festménynek. Akkor is impresszív, ha a tévé nem működik. Képzeletbeli utazásunk során, kilépve a lakásból, akár szembetalálhatjuk magunkat Anna-Maria Einla Tengeri dzsungelével. Ez a környezet- design project a természetben vagy akár az utcán felállított, a gyöngyvirág formájára hasonlító függő kuckó. Egy vagy akár több ember is megpihenhet benne. Üresen, ha a kuckók összeütődnek szélharangként is funkcionál. Formailag és esztétikailag egyszerű, letisztult és megnyugtató. Elképzeltük, ahogy az Oktogonon beleülünk pár percre…
Bár az oktatás negyven évéről semmi nem derült ki, az észt formatervezők világába betekintést nyertünk. Ötletes, szellemes és vidám munkákat láthatnak október 29-ig.
szöveg: Biczó Gabriella, fotók: Kresalek Dávid
