Esztergomi szénrakodó renoválása és környezetének revitalizációja

Klenoczky Daniel diplomamunkájában egy jelentős, pusztulófélben lévő ipari műemlékkel, az esztergomi Szénrakodóval foglalkozik. A tervezett rehabilizáció az épület megőrzésére törekszik, és egy szárazföldön álló bányászati múzeummal kötné össze sodronykötélpályás libegővel. 

1927-ben Esztergomban egy különös lény jelent meg a Duna víztükre felett. A magasba emelkedő Rakodó acél rácsszerkezete a folyásirányban álló beton talapzataival állt ellen a Duna sodrásának és az erős folyóparti szeleknek. A dorogi szénbányából kötélpályán érkező csillék ingázva látogatták az épületet, gyomrában munkálkodó 3-4 fős személyzet fogadta és mozgatta őket a bunkeres surrantóhoz, amely uszályokra juttatta a napi 1000 tonnás szénszállítmányt.

A Nyáros és Prímás sziget ölelésében, a Szénrakodó az 1960-as évek közepéig töltötte be funkcióját, mikor a kötélpályás szállítás veszteségesnek tűnt, azóta elhagyatottan áll. 1994-ben Lévay Jenő jelentős szellemi alapot tett le a Rakodóval kapcsolatban. Az általa létrehozott Váltótér Alapítvánnyal egyfajta kulturális és társadalmi mozgalom indult meg az épület megmentésének, hasznosításának érdekében. Az építmény 1995 évi indíttatással ipari műemléki védettség kapott.

Előkészületek

A Szénrakodó Magyarországon és talán a világon is egyedülálló. Ütött-kopott ábrázata, elhelyezkedésének romantikája, izgalmas megjelenése és történelmi jelentősége ragadta meg figyelmemet. Diplomamunkám során megőrzését javasoltam és arra szerettem volna választ adni, hogy miként épülhet be egy új környezeti szövet vérkeringésébe. Feladatomnak tűztem ki a Szénrakodó-épület renoválását és egy új használati móddal való újraértelmezését.

A munkát megelőző tanulmány készítése alatt, amellett, hogy tanultam az épület múltjáról, személyesen is ellátogattam a helyszínre. Kutatásom során kiderült, hogy az épület eredeti tervrajzai a J. Pohlig német cég bélyege alatt készültek. Az esztergomi mellett több vízi elhelyezkedésű szénrakodót is felleltem Spanyolországban, Németországban és Chilében.

Terv

A rakodó környezetének nagyléptékű vizsgálata volt első lépésem, mely során figyelembe vettem, hogy az Esztergomi Településrendezési Tervben egy Magyarországot Szlovákiával összekötő új híd megépítését tervezik, ami a Rakodó melletti teherkomp forgalom megszűnését jelentené.

Egyik fő célom volt, hogy a Rakodónak a szárazföldi és vízi kapcsolata is biztosított legyen, hiszen jelenleg is sok kajakos használja pihenőpontként. Az épület és a part között egy izgalmas átközlekedési módot szerettem volna kialakítani úgy, hogy vizuális elszigeteltségét megőrizzem és vízi közlekedés szempontjából is elérhető maradjon. A környező települések szénbányászati múltjára támaszkodva és kiemelt szempontban a Szénrakodó állomás történetének megőrzésére, a meglévő épületet egy a parton fekvő épülettel egészítem ki mely múzeumként, szénbányászati emlékhelyként üzemel, melyet a régi kötélpályás szénszállítás tengelyében alakítok ki. A múzeum árvízvédelmi szempontok figyelembevételével a mértékadó árvízszint felé emelkedik, így egy a tengelyére merőleges hídon lehet megközelíteni. A két épület közötti átközlekedéshez több lehetőséget is elemeztem, acélszerkezetű gyalogos híd általi, vízi járműves, illetve csillés szénszállítást visszaidéző acél sodronykötélpályás libegő közül az utóbbit választottam. A libegőt 2 fő használhatja egyidejűleg, egy tengelyen mozog, ha folyamatosan működik akár 600 fő is tudja használni egy nap folyamán.

Atmoszféra és megjelenés

A múzeum egy monolitikus tömeg, melyben mint a bányában dolgozók, természetes fényt csak az érkezéskor és a távozáskor látunk. A múzeum belső térélményét az enyhén befele dőlő acél keretek, sötétre festett faburkolatok és a természetes fény hiánya jellemzi. A kábelkocsi kötélerejének felvételére az épület tömege a történeti tengely irányában megnyújtott. Homlokzatburkolatnak szürke szálcementet választottam, a beton alapzattal együttes monolitikus megjelenés erősítésére.

Szerkezet

A Múzeum cölöpalapra és beton oszlopsorra ül, ezekre egy beton gerendasor és vasbeton födém kerül. A további felmenő három szinten acél oszlopokból és gerendákból áll a szerkezet, andráskereszt merevítésekkel, CLT fal - és födémpanelekkel. A lépcső és a lift acél szerkezetű.

A Szénrakodó esetében, a menthetetlen fa szerkezeti elemek elbontását követően, acél járórácsot helyezek a meglévő szerkezetre, ami megengedi az átlátást a járófelület alatti szerkezetre és a Duna vizére. A homlokzat kialakításánál a kilátás maximalizálása és a biztonságos használat érdekében kapaszkodóval kiegészített rozsdamentes acél hálóra esett a választásom, így panorámás látkép nyílik a Dunára és az Esztergomi Bazilikára. A tető lefedésére Z acélokkal alátámasztott antracit szürke trapézlemezt használok.

Jövő?

A Szénrakodó egy különleges jelenség, mely tekinthető szellemháznak, a szénbányászati történelem monolitikus mementójának, avagy a kajakozók és utazók mérföldkövének. A közel 100 éves épület állapota állagmegóvások hiányában egyre romlik. A homlokzat és tető fa elemei rossz állapotúak, a fa padozat majdnem teljesen hiányzik. Továbbra is fennáll a kérdés, lehet-e olyan hasznosítási módokat felkínálni mely megtérülő és izgalmas eléggé ahhoz, hogy az épület új értelmet nyerjen és érdemessé váljon a megőrzésre?

Tervemben kiemelt figyelmet fektettem eredeti értékeinek megőrzésévre, mind a tárgyszerű megjelenésének és strukturális jellegének kihangsúlyozására. Az Esztergomi Szénrakodó újrahasznosításával egy olyan helyszínt hoznék létre, amely egyszerre tiszteleg a múlt ipari öröksége előtt és szolgálja a jelen igényeit, illetve új élményt nyújt mind a turisták, és a helyi lakosok számára.

/ Klenoczky Daniel /