ETIKOPPAKA — Mahátma Gandhi nyomában: egy dél-indiai falu élete

Kiállítás a Centrális Galéria és az OSA Archivum szervezésében.
Megnyitó: december 1.

Kiállítás a Centrális Galéria és az OSA Archivum szervezésében

megnyitó: 2008. december 1., 16.00
helyszín: 1051 Budapest, Arany János u. 32.

A megnyitó programja:
Megnyitóbeszéd: Sumitra Gandhi Kulkarni
Fabian da Costa: Etikoppaka a fotóművész szemével
Perczel István felolvassa Udáj Balakrisnán írását "Mahátma Gandhi nyomában: Egy dél-indiai falu élete"
Zenél: Barcza Gergely, Pettik Ádám (Besh O'drom)

A kiállítást rendezte: Udáj Balakrisnán, Fabian da Costa és Perczel István

Fotó és filmek: Fabian da Costa

Etikoppaka egy kb. 12 000 lakosú falu a délkelet-indiai Andhra Prades államban, Visakhapatnam közelében. Mahátma Gandhi 1930-ban ellátogatott ide barátja és a függetlenségi küzdelemben harcostársa, C.V. Naraszimhá Rádzsu meghívására. Naraszimhá Rádzsu és ősei voltak Etikoppaka hűbérurai. Naraszimhá Rádzsu megértette és elfogadta a Mahátma (a Nagy Lélek) eszméit a „letéteményességről”, nevezetesen arról, hogy a gazdagok vagyonukat letéteményként kapták, hogy azt a köz javára és a szegények felemelésére fordítsák. Ennek szellemében alapította meg India első cukornád szövetkezetét, ezzel elindítva egy egész Indiára kiterjedő mozgalmat, amelynek nyomán India lett a világ legnagyobb cukortermelő országa.

1989-ben a Rádzsu család egy másik leszármazottja, C. V. Rádzsu újabb szövetkezetet alapított, Padmávathi Társaság néven, a célból, hogy felélesszen egy kézműves mesterséget, amelyről Etikoppaka hagyományosan híres volt. Szövetkezete esztergált fatárgyakat készít, amelyeket természetes lakkban feloldott növényi festékekkel festenek meg. Rádzsu kettős célja megőrizni a hagyományos falusi
kézművességet, és egyben tisztes megélhetést biztosítani a falu lakóinak, s ezáltal megállítani elvándorlásukat a közeli Visakhapatnam nagyvárosának nyomornegyedeibe.

A szövetkezet kizárólag környezetbarát termékeket készít szépséget és mesterségbeli tudást sugárzó környezetben.

A faluban működik még egy tejszövetkezet is, az egész Indiára kiterjedő tejszövetkezeti mozgalom része, amelyet Dr Kurien Vargíz alapított. Kurien Vargíz, aki szintén Gandhi eszméin nőtt fel, különös elkötelezettséget érzett az indiai vidék és főként az ott élő szegények iránt. Kurien Vargíz a hatvanas években, Gudzsárat államban indította el India tejszövetkezeti mozgalmát, amely a korábban élelmiszersegélyre szoruló országot a világ legnagyobb tejtermelő országává tette. Gudzsárat mellett Andhra Pradesh a tejszövetkezeti mozgalom és a marhatenyésztés központja.

A kiállítás bemutatja a falu hagyományos és modern valóságát a maga történeti és társadalmi környezetében. Megmutatja hogyan valósulnak itt meg a Mahatmának
a letéteményességről, a falusi háziiparról, az önerőre támaszkodásról és a szegények felemeléséről vallott eszméi, csakúgy, mint Fritz Schumacher eszméi a köztes
technológiáról.

Etikoppaka egy hagyományos, festői indiai falu, olyan, mint amilyeneket a nagy francia fotóművész, Henri Cartier-Bresson fényképezett hatvan évvel ezelőtt. Ugyanakkor olyan gazdasági dinamizmussal rendelkezik, amely példaként szolgálhat Közép-Kelet Európában is, ahol a falufejlesztés a legelhanyagoltabb területek egyike.

A kiállítás álló- és mozgóképekben jeleníti meg Etikoppaka mezőgazdaságát, falusi és kézműves iparát, különös hangsúlyt fektetve a szövetkezetekre. Bemutatja a falu
mindennapi életét is, beleértve az iskolákat, a postahivatalt, a templomokat és a falusi vallásosság formáit (a falu különösen tiszteli Hanumánt, a majomistent). De bemutatja azokat a helyeket is, amelyeket itt jártakor a Mahátma “megérintett”. Helyet kapnak a faluban gyártott lakktárgyak is. A háttérzenét C. V. Rádzsu és zenetanára, Csennamasztán Sejk zenéjének felvétele adja. Csennamasztán Sejk muzulmán zenész, aki hagyományos dél-indiai hindu vallásos zenét játszik
és énekel.

Gandhi vonatkozó eszméit idézetek mutatják be, azok megvalósulását pedig a kiállítás képei, megmutatva, hogy a gandhiánus gondolkodás nem korlátozódik a passzív ellenállás elvére és gyakorlatára, hanem leginkább a mindennapi életben valósul meg. A kiállítás üzenete az, hogy az önmérséklet, találékonyság, alkalmazkodás és közösségi együttműködés hasonló szellemében a világ más tájain, így Magyarországon is meg lehet valósítani hasonló kezdeményezéseket.

A kiállítás része a “Gandhi a Globalizált Világban” címmel, 2008. december 1-3. között, a Közép-Európai Egyetemen, az Indiai Nagykövetség közreműködésével
rendezett konferenciának.