Szoják Balázs építésszel azon tanakodtunk, hogy vajon milyen létjogosultsága van egy korábban népszerű, de aztán méltatlanul elfeledett hagyomány újraélesztésének. Ahogy ő maga összefoglalta, az Év Háza díj nem csupán egy verseny, pályázat: mozgalom jelleggel kiállítások és rendezvények kapcsolódnak hozzá. Többek között a tíz legjobb, díjazásra jelölt épület vesz részt a Visegrádi Négyek Építészeti kiállításán is. S hogy Balázs miért ajánlja különösen a fiatal építészeknek a pályázást, az interjúból az is kiderül.
Építészfórum: 1994-től több éven keresztül kiosztották az Év háza díjakat, mely hagyományteremtő szándékkal indulhatott el. Pár év kihagyás után újraindul a pályázat a te kezdeményezésedre. Miért tartottad fontosnak a díj újraélesztését?
Szoják Balázs: Már tavaly terveztük a díj újraindítását, de az előkészítés sok időt és munkát igényelt. Fontosnak tartottam, hogy szigorú szakmai elveken nyugvó, a szakmai szervezetek által támogatott ügy keretében szülessen újra ez az elismerés. Az ÉV HÁZA Díj a Magyar Építőművészek Szövetsége szakmai hátterével, közös szervezéssel, a Magyar Építész Kamara és a Budapesti Építész Kamara támogatásával került kiírásra.
Miért tartottam fontosnak? Egyrészt mert – bár már akkor is privát „üzemeltetésű” – az akkori viszonyokban szakmailag elfogadott és szerethető mozgalom volt, mely kifejezetten hiányzik a mostani elismerések sorából. Hiányzik, mert a lakóépületek összességében máig a legmeghatározóbb elemei az épített környezetünknek.
Hiányzik, mert az egyetlen olyan műfaj, ahol fiatal építészek is reálisan pályázhatnak megépült épülettel. És hiányzik, mert elszomorító átlagnívójú környezetünk megváltozásához, megváltoztatásához véleményem szerint a példamutatás a leghatékonyabb eszköz.
Éf.: Te magad is a díjazottak között szerepeltél korábban. Ezt az elismerést, hogyan élted meg anno? Ezt azért kérdem, mert ez volt az a díj Magyarországon, mely kizárólag szakmai szempontból osztályozta a családi házak és kis társasházak építészeit, munkáját.
SzB.: Fiatal építészként örültem az elismeréseknek, máig kellemes emlék a díjat övező kedves és lelkes mozgolódás, szervezés és persze a díjátadás.
Éf.: Ide tartozó kérdés, hogy a családi házak és társasházak nívójáról valóban lehetne többet vitázni, nagyobb figyelmet szentelni ezek építészeinek, s valódi versenyre buzdítani őket. Ez is célotok?
SzB.: A verseny szerintem itt nem jó szó. Vagy legalábbis nem ez a fő cél. A cél inkább a szakma által példaértékűnek ítélt épültek felkutatása, közzététele és dokumentálása. Ez most nagyon hiányzik. Kicsit a magyar sporthoz hasonlít ma az építészet helyzete. Kiemelkedő egyéni teljesítmények mellett a tömegsport helyzete elkeserítő. Ez az átlag építészeti nívóról is elmondható. A szakmát népszerűsítő médiumokban fellelhető tartalom ritkán találkozik a szakma véleményével. A példaértékű házakat bemutató folyóiratok meg többnyire nem találkoznak a nagyközönséggel, pedig a továbblépéshez ez ma már nélkülözhetetlen lenne.
Éf.: Neves szakemberek kaptak helyet a zsűriben, miért vállalták ők ezt az ügyet?
SzB.: Talán azért mert ők is érzik ennek létjogosultságát és úgy gondolják ezek a célkitűzések az értékteremtés és a szakmaiság oldalán állnak. A zsűri elnöke Cságoly Ferenc DLA. A három társelnök: Kálmán Ernő A MÉSZ elnöke, Tóth Balázs építész a főtámogató képviseletében ill. jómagam. Minden évben, az adott év Ybl díjasai kapnak meghívást a testületbe. A zsűri tagja még Dr. Tóth Elek a BME Magasépítési Tanszék tanszékvezető-helyettese ill Körtvélyesi Istvánné építész, a díj korábbi kurátora. Ezúton is köszönöm nekik és az összes zsűritagnak, hogy elfogadták a MÉSZ-szel közös felkérésünket.
Részletek és információk a díjról: www.evhaza.hu