"Ez a tó ha enyém lenne, Minden nap fürödnék benne..." (Tamkó Sirató Károly)
avagy a Tihanyi félsziget strandhálózatának akupunktúrás kezelése, annak felvirágoztatására. Potzner Ádám diplomaterve.
Személyes miértek
Mindannyian szeretjük a Balatont. Manapság divatos a magyar tenger partján üdülni, természetesen Tisza cipőben. Pesti gyerek lévén leginkább nyáron találkozom a Balatonnal amikor is egy műbőrös élményvonatozás után nyugalommal tölt el az opálos víztömeg. Napjaim felét ilyenkor a strandon töltöm ahol rengeteg inger ér. Egy kiadós úszás után megéhezik az ember. Ilyenkor ellátogatok a lacikonyha sorra, ahol minden vállalkozó próbál kitűnni valamivel az egyen fabódék rengetegéből. Ezt az egyediséget leginkább a forgalmazott termékek színes szponzor kiegészítőivel és egyéb tuning elemekkel érik el. Rendelek egy sajtos tejfölös lángos - cola menüt (!), majd egy reklám napernyő alatt belehuppanok egy fröccsöntött műanyag székbe és elfog egy jóleső érzés. Mintha egyensúlyban lenne a világ. Jin és Jang módjára egymásnak feszül a „buhera-neociki” és az amit mi építészek értéknek tekintünk. (Ez utóbbit nagyjából a közízlés is értékeli, feltéve hogy legalább 80 éves dologról van szó.)
Már-már megüdvözült mosoly rajzolódik ki arcomon, amikor felocsúdok pillanatnyi „boldogságomból” amit minden bizonnyal a szirupos nedű cukor túladagolása okozott. Beleszoktunk a gagyiba és ez a szegényes kép összekapcsolódott a Balatonnal. Nem csoda, utoljára az 1950-as években készült összefogó fejlesztési koncepció a Balatonra, amit az 1960-as években a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) meg is valósított és kialakult a tó ma is meghatározó építészeti környezete. Rengeteg színvonalas modern épület született, melyek részévé váltak a hely építészeti hagyományának. A hajdanvolt elegáns darabokat ma már nehéz felismerni, a méltatlan használat, a koncepciótlan toldozás-foltozások és a nemtörődömség annyi építészeti koszt rakott rájuk hogy belesimulnak a mosolyhervasztó építészeti összképbe, amit az azóta épült nagyvonalúnak nem mondható darabok (tisztelet a kivételnek) mind inkább állandósítanak. Diplomám célja egy olyan szellemi termék létrehozása volt mely javítja és ösztönzi egy Balatonhoz méltóbb kép kialakulását a fürdőkultúra berkein belül. E szellemi tűket nem mindegy hova szúrjuk, a távoli cél az egyensúly. Én ezeket a kitüntetett, pontokat a Balaton szívében, a Tihanyi félsziget mentén találtam meg.
A félsziget
Vulkanikus képződmények, levendulás, barátlakások, védett nádasok, barokk apátsági együttes- a Tihanyi félsziget egy varázslatos hely, mely természeti adottságaival és kulturális örökségével egyaránt átragyog mostani állapotán. A félsziget vízpartjai szempontjából Janus arcú. Míg keleti partja természeteshez hasonló állapotát őrzi, nyugati partját szinte végig támfal vagy feltöltött területek kísérik vegyes állapotú és nívójú strandokkal. Ez utóbbi mentém kerestem a helyem, amit egyfelől meg is találtam a hajókikötő melletti fizetős strand újragondolásában. Másfelől nagyon izgatott miként lehetne kulturált fürdést biztosítani a támfalak mentén, ahol víz és hegy között csupán egy szűk határmezsgye kanyarog. Itt a ritmikusan kiugró pihenő bástyák segítettek.
Strand Óvár alján (hajókikötő)
Az apátság alatti partszakaszon egy nagy, múlt század elején feltöltött terület található. Egyik foltján épült fel a Kotsis Iván tervezte József főherceg nyaralója (1923) és a Limnológiai Intézet (1926) épületcsoportja. Az északabbra lévő foltból nő ki az elegáns vonalú vasbeton móló, az innen érkezőket egy 3 pontra támaszkodó vasbeton héj (Bérczes István 1962) fogadja melyből a bazársor nő ki, a parkosított terület fái között úszik Bierbauer Virgil Sport szállója (1926). A megemelt autóút egy szépen szerkesztett vasbeton felüljáróba vált át (Lipták László 1961), hogy a parti autóút ne vágja el teljesen a kikötőt Tihanytól. Ennek déli földfeltöltéséhez tapad Gulyás Zoltán Bisztró és csemege épülete (1962). Rengeteg potenciál van a területben, mai képe viszont lehangoló. A park gondozatlan, a védettség híján lévő épületek amortizáltak, átmaszkírozottak, egyszóval nincsenek értékükön kezelve.
A strand területe (ami egy későbbi feltöltés eredménye) a móló nyaka és a bástyasoros parti út között fekszik. Célom egy olyan épület létrehozása volt, mely helyzetbe hozza a kikötő héjszerkezetes fogadóépületét és egészséges összeköttetést teremt a kikötő és a bástyás parti sétány között. Egy hatalmas lemezt képzeltem el amely -hasonlóan a vb. mólóhoz vagy a Gulyás féle bisztró épülethez- mérnöki tárgyként viselkedik az út mentén. A parti sétányt a felüljáróhoz felkanyarodó úttal egy ütemben felemeltem, ami lehetővé tette hogy a strandot kiszolgáló funkciók a lemez és a sétány alatt bújjanak meg, továbbá az emelt sétányról rálátni a kikötőre és az újra helyére került fogadóépületre. Innen lépcső és rámpa vezet a kikötő szintjére ill. a strand bejáratához. A lemez tetejére egy étterem került.
A strandszinten az anyagában vörösesre színezett vb. lemez a legmeghatározóbb mely filigrán acélpillérekre, valamint vb. falakra támaszkodik fel. Ennek árnyékában van a lacikonyha és annak fogyasztótere, melynek bútorait fémvázra szerelt színes műanyag lemezek alkotják, hasonlóan a födémről lelógatott öltözőszekrénysorhoz. Innen nyílnak a sétány alá vájt vizes helyiségek is, melyek bevilágító núton keresztül kapnak természetes fényt. Ezek mellett a fenti étterem főzőkonyhája és a szükséges gépészeti helyiségek, raktárak is erre a szintre kerültek. A központi nyitott teret egy ferde fal zárja melynek tengelye a parton található medence felé mutat. A részlegesen fedett medencét és a főépületet összekötő sétány vonalában fa stég nyúlik ki a Balatonra, mely a strandot két eltérő habitusú területre osztja. A móló felöli oldal a nyüzsgőbb fürdőkultúrát képviseli a strandröplabda pályával, a vízibicikli kölcsönzővel és a gyerekzónával, a strand másik oldala a nyugalomra vágyókat szolgálja ki. A főépület folytatásában egy félig fedett és határolt épített kert sort terveztem, mely meditatív tereket hoz létre és körbeölel három hatalmas nyárfát.
A strandot sétányok hálózzák be melyek burkolata előre gyártott színes betonlap, földbe ágyazva. A terület ritkás meglévő fái mellé fasor telepítését javasoltam. A kígyózó fasor ill. a helyenként előbukkanó beton támfalakkal megtámasztott földfeltöltések változatos tereket hoznak létre.
A panorámás étteremnél célom egy olyan fedett terasz megalkotása volt, mely légkondicionálás nélkül képes a környezeténél elviselhetőbb klímát biztosítani a nyitott terasz szabadságérzete mellett, ezt megfelelő árnyékolással ill. a vb. tetőszerkezet hűtésével értem el. Az emelt sétányról a bejárat két vasbeton kubus közé esik. Egyikben lépcső, ételliftek - minthogy a kiszolgálás lentről zajlik - és a söntés található, mely a bejárati tér felé állópulttal nyit, a másik a vendégmosdókat szolgálja. A két vasbeton dobozra és acél pillérekre támaszkodó kazettás rendszerű vasbeton tető tiszteletadás a Gulyás féle Bisztró épületnek. A 90 cm magas VZ8-as vb. gerendarács részben zárt kazettákkal rendelkezik. Ezen felületen a tető elárasztott, az átkeringetett Balaton víz a szerkezetet, közvetve a fogyasztóteret hűti, melyet felülvilágítók derítenek.
A tetőn fekvő napkollektorok biztosítják a strand használati meleg víz igényét. Az étterem zárt fogyasztótere sínes vezetésű üvegfalakkal határolt. A gerendarácsra függesztett üvegfal szegmenseket tömbökbe lehet rendezni, így az étterem egy hatalmas fedett terasszá alakul át, kilátással a Balatonra. A padló színezett beton, a falak és a kazettás tetőszerkezet látszó betonfelületek, a bevilágítók alatti kazetták belső fele színes. A terasz szélein a korlát vitorlavászon anyagú. A steppelt lyukacsos korlátanyag a betonba ágyazott acél csövek között kígyózik.
A strand épülete idényjellegű, ezért hőszigetelést benne nem alkalmaztam. A vízszintes és egyes függőleges betonszerkezeteknél egy kristályosodás elvén működő adalékanyaggal (XYPEX Admix C-1000) értem el a szükséges vízzárást, mely helyenként átlátszó műgyantakenést is kapott. Az épületben felhasznált anyagok: nyers és színezett beton, fém, színes műanyag lemez, üveg és vitorlavászon.
Fürdőbástyák a Dűlt partnál és a Méhes kő alján
A félsziget keleti partján a füredi deltától egészen a yacht kikötőig támfal fut végig. „A terület egyedi, vékony határmezsgye hegy és víz között. A keresztszelvény rendkívül sűrű, vékony sávok sorozatát mutatja: meredek erdősáv le a magasból – vékony, zöld lapály néhol – 2×1 sávnyi út – platán és tölgy fasor friss juhar pótlásokkal – gyalogút – terméskő térdfal ritmikusan sorolt, kiteresedő pihenő bástyákkal és rögtön a víz a hullámtörő almádi vörös kőhalommal.” -írja Selényi György opponenciájában. A helyzet rendkívül izgalmas és érzékeny. A vélt megoldást a pihenő bástyák kubusában és a vízre kimerészkedésben találtam meg. A bástyák kubusában helyeztem el azokat minimálisnak szolgáltatásokat -öltöző, mosdó, érték megőrzők, zuhany- melyek egy aszketikusabb de kulturált fürdést hivatottak szolgálni.
A sétány szintjéről a bástyához csapott napozóstég szintjére jutunk, ahol egy Balaton vízzel (mechanikailag tisztított) keringetett medence is a stégnek tapad. Egy parapetnyivel lejjebb, félig a víz alatt vannak a már említett szolgáltató, ücsörgő terek, melyeket vízzáró beton fal határol. A fürdőbástya monolit födémébe geometrikus formában üvegszemek ülnek. A vagyonvédelemről csúsztatható színes acéllemezek gondoskodnak. A stég fa szerkezetű, kibővülő végén filigrán acélvázra lehet árnyékoló vásznakat feszíteni. Az imént leírt és lerajzolt fürdőbástya sémák a keleti part bástyáinál alkalmazhatóak.
Éljen a strandkultúra!Potzner Ádám
konzulensek
építészet: Karácsony Tamás DLA
épület szerkezettan: Dr. Becker Gábor
épületgépészet: Dr. Kontra Jenő
épületvillamosság: Dr. Majoros András
tartószerkezettan: Hegyi Dezső
építés kivitelezés: Szőnyi László
