Ezeréves és hallgatag – Magyari Éva és Pazár Béla Avas-déli református téglatemploma
Az építészek évszázados tapasztalatokat, „egyszerű" építészeti megoldásokat gondoltak újra, hogy a miskolci Avas-Dél Lakótelepi Missziói Református Egyházközösség temploma és gyülekezeti háza időtlen módon feleljen meg a kortárs elvárásoknak. Kőhalmy Nóra építész kritikája.
Az Avasi lakótelep
Az Avas domb déli felére a szocializmus alatt nagy léptékű, körülbelül negyvenezer embernek lakást nyújtó lakótelepet emeltek. Nehezen érthető meg a telep tágabb környezethez való viszonya: a hatalmas tömbházak a dombról nyíló panorámát és a szomszédos Bükk hegység lankáit csak itt-ott engedik látni. Léptéke, telepítése és anyaghasználata tekintetében nem köthető a domb északi felén elterülő történelmi városrészhez sem. A betondzsungelben húzódik az Európa Liget, melynek fásítása a panelházak építésekor elmaradt, ezért most fiatalabb fák keretezik a gondozatlan, elhanyagoltság érzését keltő közteret. Ennek ellenére sok sétáló jár erre, a játszóteret és a focipályát többen használták akkor is, amikor az épületet meglátogattuk. A park egy körbehatárolt területén, az Ifjúság útjának kanyarulatában épült fel a 2019-es évre az új református templom és gyülekezeti ház.
Szellemi és fizikai kapcsolatok
Az avasi lakótelepen jelenleg két templom működik, melyek közül egyikük a katolikus, másikuk a református felekezethez tartozik. A betontömbök közül látható a Ferencz István által tervezett római és görögkatolikus Isteni Ige temploma és a Jezsuita Gimnázium (1992) eredetileg ökumenikusnak szánt épületegyüttese. A református templom jelenléte újkeletű, a két templom szellemi értelemben vett összetartozását hasonló látványú téglaanyaguk is megjeleníti, mely meleg, pirosas színével és kézműves jellegével élesen elkülönül a lakóházak szürke betonpaneljeitől és hideg kék-zöld színű üveg elemeitől. Ferencz István épületegyüttese, amely az Avas domb szélén, egy beépítetlen területen kapott helyet, keretszerű telepítésével és a Bükk hegység lankái felé való tájolásával mintegy másik világként fordul el a városi lakóteleptől. Ezzel szemben a református templomot Magyari Éva és Pazár Béla a panelházakkal övezett park egyik újonnan átminősített, lehatárolt részére tervezték, így ez az épület közvetlen kapcsolatban áll a lakóteleppel.
Az új református templom jó arányú téglalapra szerkesztett, zárt és kompakt tömegképzésű, teteje kontyolt, hogy a legkevesebb anyaggal a lehető legnagyobb használható belső területet lehessen benne elérni. A templomtorony megközelítőleg csak a fő tömeg ereszvonaláig emelkedik ki. Pazár Béla elmondása szerint ennek oka, hogy a magas panelházak között visszatetszőnek érezték volna a saját léptékéhez mért, kiemelkedő torony kialakítását. Formálásával az épület így olyan hatást kelt, mintha az istentisztelet és a közösség tereit körbevevő falakon kívül létezne egy nagyobb tömeg is, melyből egy részt ugyan elvettek, de a lejtő felé eső egyik sarka még megmaradt: ez a tömb lenne a torony. Ez a gesztus a toronyszerűség tagadásaként is értelmezhető.1 A ház tömege a szervesen integrálódó torony miatt belesimul a park dombjába, mintha egyszerűségével a szakrális és a profán világ kapcsolatának természetességét fejezné ki.
Megformálás
A téglatemplom építészeti megformálása különleges abban a tekintetben, hogy az építészek szinte semmilyen rátett formai eszköz használatával nem éltek. Az anyagszerűség tiszta egyértelműségéből fakadóan egykori erődtemplomokat idéző látvány fogadja a látogatót. A park felőli főbejáraton keresztül jutunk a galériázott fogadótérbe, majd a két szint magasságú belső templomtérbe. Az istentisztelet terében kétoldalt függesztett, fa szerkezetű karzat jelenik meg, mely könnyedségével és lépcsős kialakításával valamelyest elhatárolódik a fenti profán belső terektől. A templomtér arányai hasonlóak a tervezők korábbi épületéhez, a békásmegyeri evangélikus temploméhoz. A megformáltság mögött akusztikai szempontok is közrejátszottak, hiszen a térarányok pontos átgondolásával javító, rátett elemek nélkül, önmagában véve is jó hangzású tér alakulhat ki.2 A falak közös alaptestre állított vázkerámiából és kisméretű téglából készültek. Az épület alaprajzát a tervezők a vázkerámia blokk alaprajzi szélességének többszörösében szerkesztették, mert fontos volt a belső blokk rajzolata. A belső terekben a sűrű fehér festékkel festett vázkerámia és a földszinti padlófelületekre alkalmazott kisméretű tégla mellett megjelenik a fa – a karzaton kívül – az ajtók, a parketta és a zárófödém anyagaként. A két kisebb teremmel összenyitható templomtér mellett helyet kapott a pinceszinten egy udvarra nyitható közösségi terem és – a karzat szintjén – a lelkészlakás is, melyet a toronnyal együtt közvetlenül a parkból érhetünk el. Homlokzati anyagként csak kisméretű téglát, cserépfedést és fa nyílászárókat építettek be. Az építészek a hagyományos kézműves építésmódot vették tehát alapul, melynek időtállóságát évezredes tapasztalatok bizonyítják. A rátett formai eszközök szándékos redukálása, a korban jól elhelyezhető eszközöknek az elkerülése miatt időszerűsége mellett egyszerre képviseli az időtlenséget is.
Téglahagyomány éltetése
A Magyari-Pazár életműben a felületről leváló szimbolikai értelmezéssel szemben, az anyagiság kerül központba, tehát az anyaghasználat a formálástól elválaszthatatlan. Érdektelen építészet című írásában Pazár Béla így fogalmazza meg a rá és munkatársaira jellemző művészi hozzáállást:
„Az eszközök tetszőlegességét – vagyis, hogy ma bármilyen teret és formát meg lehet építeni –, és ezzel tulajdonképpen a jelentés tetszőlegességét a 20. század technikája és jelentésigénye teremtette meg. [...] Az a ma általánosan elterjedt vélekedésünk, hogy a mű anyagi identitása kérdésessé, sőt egyenesen lényegtelenné válik – hiszen az elsősorban információ –, pontosan ebből a jelentéskényszeres helyzetből következik. [...] A jelenlétet olyan épületek őrzik meg, amelyeknek inkább egyfajta „belső" jelentésük van."3
Az életművet áttekintve a téglát nemcsak anyaghasználati szempontból, hanem mintegy az építőkő szimbólumaként alkalmazzák: a Polyák György közreműködésével tervezett békásmegyeri templomnál kisméretű beledi téglát használtak, melyet a földszintes részeknél belülről vakolt vázkerámiával falaztak össze. A miskolci Adeptus irodaház kialakítása ehhez a módszerhez hasonlatos, a Pazár-Polyák építészpáros ott a homlokzaton mezőtúri téglát alkalmazott. Az avasi református templom falazataként szabácsi téglát (Zorka Opeka klinkert) használtak közös alaptesten álló vázkerámia fallal, amely a belső tér felől sűrű fehér festékréteget kapott, így textúrája átsejlik, a külső téglahomlokzathoz képest újabb minőségű látványt képezve. A lehető legegyszerűbb részletmegoldásokat alkalmazták: a burkolóanyagot annak klinkerminősége határozza meg, hogy ne kelljen bádogozni az éltéglát párkányok, attikák, kerítések tetején, ami Pazár elmondása szerint téglahomlokzatok esetében felesleges.
A tervezők arra hivatkozva alkalmaznak legtöbbször téglát épületeiknél, mert Magyarországon az épületek fenntartásával jellemzően alig foglalkoznak, tehát elengedhetetlen az időtálló anyaghasználat, és a Nyugat-Európában elérhető fejlett kivitelezési technika sem adottság. Ezek miatt célszerű Magyarországon „egyszerű" házat tervezni, a bekerülési költség egy részét inkább a minőségre és a kiváló, időtálló építőanyagokra fordítani. Azonban a tégláról téglára építettség egykori kialakítása az elmúlt évek fizikai kutatásai miatt elavult és téglafalat ma csak rétegesen – hőszigetelőanyaggal - lehet megépíteni, ezért a tervezők újonnan megszületett épületeinek szerkezetei a mai elvárásoknak úgy próbálnak eleget tenni, hogy közben a lehető leginkább megtartják az egykori téglafalak jellemzőit és ezzel éltetik tovább a hazai téglahagyományunk hiteles eszközeit.
Magyari Éva és Pazár Béla filozófiai megfontolásból terveztek tehát egyszerű házat. A téglaépítészet évezredes tapasztalatait vették alapul, hagyományos építési megoldásokat gondoltak újra, hogy az Avas-déli református templom időtlen módon feleljen meg a mai elvárásoknak. Az épület így lett „ezeréves és hallgatag" – e két aspektusra utal a cím, amely Pilinszky János Önarckép című versének utolsó sora.4
1 Kiegészítésként a toronyról, mint vertikális jelről lásd: PAZÁR Béla: A Gödöllői víztorony. In: FERKAI András (szerk.): Jánossy György építőművész. Budapest: 6bt Kiadó, 200, 52-54.
2 Trajtler Gábor, a tervezőkkel kapcsolatban álló orgonaművész erről így nyilatkozott: „Ha a templomtér magasságának √-szeres szorzójával kapjuk meg a szélességet, valamint a szélességének √2-szeres szorzójával a hosszát, akkor hangzást segítő elemek nélkül is jó akusztikai tér alakul ki".
3 Pazár Béla: Érdektelen építészet. Arc’ 4, 2000, 99-10. http://hazai.kozep.bme.hu/
4 „Ingem, akár egy tömeggyilkosé / fehér és jólvasalt, / de a fejem, akár egy kisfiúé / ezeréves és hallgatag." Pilinszky János: Önarckép, 197
Kőhalmy Nóra
BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója
témavezető: Fejérdy Péter DLA
Szerk.: Somogyi Krisztina és Winkler Márk
Többek között az Avas-Déli Református Templom és Közösségi Ház is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.
