Fapadosi Ferihegy
Sokáig az egyetlen nemzetközi repülőtér volt Budapesten az egyes, a Ferihegy - jó arányú, hangulatos épület. Megnyitása, 1950 után a zivatarosra forduló időkben persze hamar feledésbe merült, hogy alaprajza kétmotoros repülőt formáz. A gépmadarak felőli oldalon, a terasz két végében mégis annyira jellegzetesek a légcsavarjai - a két hengeres torony -, hogy e játék, az óriásmodell ma is könnyen felfedezhető. A hely külön bája, hogy a felújítás-bővítés közepette nem szoktak el innen a pici repülő lények, a fecskék. A tornyok nyakrészében s a fejépület négyzetes tagolású homlokzatán számos fészekben költenek, rendületlenül.
Még a madaraknak sem volt idejük felocsúdni, oly hirtelen vált aktuálissá az újjáépítés. Mert elszaporodtak a fapadosok. S miután kétfejű (fene vad) folyamatról van szó, hiszen a nagy turistainváziók kora egyszerre következett be az iszonyatos terrorattakokkal - az átépítést szinte titokban készítették elő, ki sem írtak építészeti pályázatot. Nem kíméltek viszont apait-anyait, azaz anyagit. Tíz és fél milliárd a végösszeg. Elkészült 15 hónap alatt. Fő szempont bizonyára a biztonság volt: a személyi és csomagkontroll, a jól ellenőrizhető terek szellőztetése, világítása - infrastrukturális kompaktsága. Így lett huszadrangú kérdés az architektúra, a kiérlelt tér- és felületformálás. Megteszi néhány formai bukfenc, rátétek, villogó fémcsicsák, vagy itt-ott a mattüveg - az összkép sokszor procc. Szerencse, hogy a villámmunka iparviharában a régi Ferihegyet mégis próbálták műemlékként kezelni. Ifjabb Dávid Károly és Szabó Márton klasszikus modern alkotásán (1939-1950) nagyon nem tudtak rontani. Pár malőr azért akad, például érthetetlen ablak-ajtócserék és átalakítások.
Amit most hozzáraktak, persze hatásos, de hogy néhány év múltán hasonlóan patinás lesz-e, megőrzésre és felújításra érdemes, az ma még rejtély. Közvetlen előzmény: a hetvenes években az utascsarnokot már kibővítették. Kétoldalt acélos - ún. KIPSZER - térrácsot alkalmaztak, a szinte mindenhatónak kikiáltott, aztán hamar dicsfényét vesztett "könnyűszerkezet" egyik hazai csodáját. Ezeket lebontották, de - láss más csodát - a zártszelvény-vasrudakat nem dobták ki, hanem egyéb terek fedéséhez újra felhasználták. S most egyedi acélszerkezettel fedték le a két új szárnycsarnokot, melyek üveghéja vászonredőnnyel árnyékolható. A lapos ívű tartókon könnyítő lyuksor fut végig, és így kísértetiesen emlékeztet egy éppen kimúlt védőtetőre. Történetesen arra, ami oly nagy tiltakozást váltott ki a székesfehérvári királyi romoknál, hogy pár év múltán csak lebontották...
Nem mondható, hogy e szerkezet itt sokkal jobban illenék a főképp kővel burkolt, vasbeton szerkezetű régi épülethez. A nagy nyugat-európai repülőterek, Frankfurt, München, Amszterdam racionálisabb hájtekje már inkább, de az nálunk valahogy nem megy. Fontosabbnak tartották a tervezők, hogy az egyszerű alaprajzi analógiát tovább fűzzék az anyagformálásban. Az acélívek régi Junkers repülők testének bordáit idézik, és előtetőként végigfutnak kívül is, az organikusság érzetét keltve. A Farkasréti temető központi ravatalozójának bordavilága így terjed tova a reptér irányában. A térkihasználás hol szoros, hol bő - de épp fordítva, mint ahogy jó lenne. Szűk például az érkezési utascsarnok, ahol a bőröndfutószalag visszakanyarját magas korláttal kell védeni, mert ha ott venné le valaki a pakkját, akkor elállja a többiek útját. Szintén cipőkanalas az indulási oldalon az útlevélvizsgálat tere, ugyanakkor pazarló is. Párosan raktak be önálló határőrfülkéket, egymástól alig 40-70 centire, és a hulladéktérként adódó rövid folyosócskákat oszlopokkal torlaszolták el, ahogy pesti járdáinkat szokták az autók elől. Rejtett bőség: a harmadik emeleti irodák folyosója olyan széles, hogy pingpongasztalokat vagy fitneszgépeket rakhatnának be a személyzet fölfrissülésére.
A Ferihegy 1 szeptember 1-jétől fogadja a fapados utasokat. A magángéppel repkedők számára pedig egy konténerépületet emeltek, közvetlenül mellé.
Fotó: Lakóterv Kft.
Felújítás és bővítés: Budapest Airport
Építész: dr. Jaklics Ervin és Obermayer István - Lakóterv Kft.; Szécsi Zsolt - Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ
Belsőépítész: Takács László - Lakóterv Kft.
Generálkivitelező: Magyar Építő Rt., HÉROSZ Rt. és Rezonátor Rt.
A cikk megjelent az Élet és Irodalom 2005/33. számában.
