A KÉSZ meg a Praktiker
Még nincs teljesen kész, amit a KÉSZ épített a Könyves Kálmán körút és a Mester utca sarkán - átellenben a Lurdy-házzal. A Praktiker Áruház azonban már gőzerővel működik benne, olyan hatalmas árukínálattal, amit csak órákig tartó bóklászás után lehetne áttekinteni. Ehhez a fogyasztói kavalkádhoz képest az épület maga az egyszerűség, letisztultság - pedig nem feltétlenül ilyen szerepet szántak neki tervezői, a Kiss Gyula és Járomi Irén építészpáros.
Alkotásuk eleve felemás ház (a szó átvitt értelmében is), sarokház, balra egy irodaházzal, jobbra az áruház tömbjével, a kettő között pedig a fő attrakcióval, amiről érzésem szerint még lesz néhányszor szó. Ez ugyanis mindenképpen építészeti és konstrukciós-statikai érdekesség, ha mostanában nem félnénk kicsit a nagy szavaktól, azt írnám, hogy bravúr. Egy hatalmas felfordított csonkakúp áll ugyanis a sarkon, amely ráadásul nem kör, hanem ellipszis alaprajzú! Lent a földszinten az ellipszis hosszabbik átmérője 33 méter, ami a harmadik emeleten 42 méterre bővül. A felfelé táguló kúp szerkezetét kifelé ferdén álló vasbeton oszlopok alkotják, eredeti terv szerint ugyanis mind a három szinten egyterű belső térrel állt volna itt, hogy ámulatba ejtse a belépőket, miután már a külsejével fölhívta magára a figyelmet.
Az első két szint szerkezetileg egyterű maradt ugyan, de az áruház ezeket is feltöltötte áruval, saját, teljesen megszokott, és persze "függőleges" polcrendszerét telepítve bele, szinte minden négyzetmétert kihasználva. A harmadik szinten pedig előadóterem helyett irodák épülnek, ahol mindössze a közlekedő és a középső tárgyaló alaprajzi helyzete utal vissza a nagy trüváj-ra, az éppen ezen a szinten legnagyobbra hízó ellipszisre. Esetleg megőrizhető lett volna a hatásból valamennyi akkor, ha a földszinten közvetlenül be lehetne lépni az ellipszis terébe, de sajnos ott végig fix üvegablakon koppan az érkező. Nincs mit tenni, ez a "főtéma" itt kicsit beragadt, esetleg egy újabb megépítés, valami más funkcióhoz való alkalmazás - például kulturális létesítmény - esetén lehet csak remélni, hogy Megbízó hagyja majd érvényesülni Tervező álmát.
A felemásság érzékelhető abban is, ahogy a Praktiker cégfelirat hatalmas betűi átveszik a hatalmat a homlokzatokon, még a számomra örök időkre megszokhatatlan óriásplakátoknál is bumfordibb módon. Természetesen leginkább a kőlapokkal tetszetősen burkolt sarok-kúpon zavarnak a hatalmas kék betűk, ahol kimondottan érzéketlen módon töltik ki a felső ablakszemek és az első emeleti szalagablak közötti felületet.
Szerencsére a körúti irodaház-homlokzatra nem jutott felirat, itt mindössze néhány ide nem illő zászlórudat biggyesztettek az épület végéhez, ahol az elkeskenyedő ház találkozik a telepet a régi Vágóhíd épületek felé lezáró parkolóházzal.
Az irodaszárny homlokzatát két nagy felület játékos, ferde vonalú találkozása jellemzi, a sárga téglaburkolatra rátétként ül rá az ezüstös Luxalon felület, ami ferde vonalaival a saroktorony dőlését egyensúlyozza. A Luxalonon így képződő elkeskenyedések és lelógások játékossága érthető, de mégis kissé zavaró hatást mutat.
A Mester utcai oldalon a terrakotta pirosra színezett áruházi homlokzat, tekintélyes mérete ellenére, szinte alig látszik. A földszinten a saroktól indulva előbb egy nagyméretű acélszerkezetű menekülő lépcső, majd kétszintes ablaksáv következik, mögötte a belső térben az áruház mozgó-rámpája fut végig mindkét irányban. Az ablaksáv fölött és mellett pedig szinte teljes egészében takarást kapott a tömör fal: homlokzati rasztert imitáló, üveggel burkolt acélszerkezetet, amit a ház végénél egy máik menekülő lépcső zár le. Ahol még a földszinten maradt volna egy kis vörös felület, azt az áruház betűi uralják. Ily módon ez a homlokzat is felemás lett, nincs ugyan a hatalmas homogén felület nagy unalma, de az üvegfal finom rasztere, attól félek, csak vájt-fülűeknek mond valamit.
Most még csak a házat jobbról megkerülve, az udvari parkoló felől lehet megközelíteni az áruházat. Később, ha készen lesz az irodaház, a körút felől gyalogosan is elérhető lesz majd az udvarra rejtett bejárat. Ahol egyébként a tűzihorganyzott acélszerkezeteket az áruház szabvány-kékjére mázolták, és a homlokzat szintén hasonló okból fehér lett. Itt találkozik tehát az idelátogató az igazi felemássággal: belső udvart szinte már teljesen a szokvány bevásárló-központ hangulat uralja.
Ezek után önkéntelenül is adódik a kérdés: eljutunk-e valamikor oda, hogy egy ekkorra beruházásnál is megvalósulhat a tervezői fantázia felragyogtatása, nem ragad le a dolog az utcai külsőnél, ott is inkább csak meg-megcsillantva azt, amit igazi építészeti teljesítménynek nevezhetünk, nem csak új, színvonalas építésnek. Persze ha átpillantunk a túloldalra, akkor mégiscsak azt kell megállapítani, hogy Kiss Gyula-Járomi Irén háza igazi, jó teljesítmény, esetleg még nemzetközi összehasonlításban is megállná a helyét.
Vargha Mihály
A teljes épület ünnepélyes megnyitóját 2000. december 9-én tartották.
Az épület további részletei megtekinthetők itt