Félig a földben: új tornaterem Kőszegen

Az Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Iskola épületegyüttese a kőszegi Várkörön helyezkedik el. Egybefüggő telkei a Gyöngyös patakig húzódnak. A patak túlpartján az Ottlik regényből ismert kadétiskola tömbjei húzódnak meg a fák között…  Iskolák a határon. Fejérdy Péter építész írása a 10 éves fejlesztési folyamatban idén elkészült tornateremről. 

A rendről

Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos rendi nővérek 2018-ban ünnepelték hazánkban való megtelepedésük 150. évfordulóját. Az 1868-as alapítás Kőszegen 10 osztrák és olasz nyelvű nővérrel történt, akik még abban az évben iskolát szerveztek és a nyelvi nehézségek ellenére magyarul kezdtek el oktatni. A kezdetben nehéz körülmények között működő rend dinamikusan fejlődött és fokozatosan „elmagyarosodott" később és a nővérek fenntartásában itt működött az ország egyik legnagyobb tanítóképző intézete, amely elemi iskolát, gimnáziumot, valamint gyakorlóiskolát és tanárképzést jelentett. A kőszegi háznak az idők folyamán több alapítása is volt az ország területén.

A virágzó életnek a kommunista hatalomátvétel vetett véget 1950-ben a szerzetesrendek betiltásával. A rend illegalitásba kényszerült. Az 1989-es rendszerváltozás azonban ismét lendületes fejlődés kezdete volt a rend életében. A dinamikusan fejlődő, fiatal társaság, lépésről lépésre szerezte vissza egykori ingatlanjait és indította újra Kőszegen az oktatást óvodától érettségiig.

Az épületegyüttes fejlesztése

Építészirodánk az elmúlt 10 év lassú építkezéseinek részese lehetett. Terveink alapján épült korábbi raktárépületből óvoda, megújult a konyha étterem, az együttes barokk szárnyában kiépült a kollégium, elkészült az iskolaépület fejlesztési terve új aulával, könyvtárral, szaktantermekkel és ebből a tervcsomagból legutóbb megvalósult az új tornacsarnok épülete.

Az új tornaterem a zártsorú várköri beépítés takarásában az udvar és a kert határán áll, mint a jobb gazdasági épületek egy vidéki portán. A korábbi, 70-es években épült kosárlabdapálya méretű győrváz típusú tornaterem helyére épült a jóval nagyobb „B" típusú 30x30m-es pályaméretű 10m tiszta belmagasságú tornaterem, kiszolgáló helyiségeivel, előcsarnokkal és két szaktanteremmel. A méretnövekedés azonban az elhelyezés pontosan hangoltsága miatt nem térvesztésként jelenik meg az udvaron, hanem gazdagabb, és differenciáltabb téri világ jött létre. Míg a régi épület tömör kubatúrája elzárkózva állt az udvaron, amit kerülgetni kellett, addig az új épület megnyílik az udvar felé. Kültéri öblei, bejárati tornáca kapcsolatot keres a szűkebb és tágabb környezetével is. A besüllyesztett tornaterem az udvar szintjén végigfutó ablaksávval nyílik meg, átláthatóvá téve az épületet az udvar felől és viszont. A besüllyesztés eredményeként az új és a korábbinál jóval nagyobb tömeg arányos marad a környezetéhez.

A belső tér szerkesztésekor talán a legfontosabb szándék és eredmény az átláthatóság megteremtése volt. Az épületben járva mindenhonnan érzékelhető a teljes téri struktúra és a külvilág is. Az aula egyszerre nyitott az udvar felé és a tornacsarnok tere felé is, de felfelé és lefelé is átlátásokat kínál a lépcsők terein keresztül. Így az első emeleti közlekedőben is érzékeljük a földszint világát és a pinceszintről is felláthatunk az emeletig. Ennek köszönhetően még a pinceszinti közlekedőkben is természetes fények vannak és  a feszes szerkesztés ellenére is tágasság jellemzi az épületet.

A tornaterem Pier Giorgio Frassati 1925-ben 24 évesen elhunyt világi domonkos rendi fiatalembernek van dedikálva: egy olyan embernek, aki életvidám, sportokat szerető, szociálisan érzékeny, önfeláldozó személyiségével ma is példaképe lehet az itt tanuló ifjúságnak. Emlékét a betonfalba mintázott hegyvonulat felett ragyogó bronz korong őrzi, szűkszavúan, megfejtésre váróan, mint ahogy az elsőre szigorúnak tűnő épület is benne járva tárja fel érzelmeit, téri gazdagságát.

 Fejérdy Péter

Szerk.: Somogyi Krisztina