In memoriam Varga Csaba filmrendező, íráskutató
A kutatásai egyre inkább elfogadottá váltak, miszerint az írás alapjai Európában jöttek létre mintegy 35 000 éve, Kárpát-medence székely-magyar írásával kimutatott azonosságokkal.
Az ókori Itáliában, egy magas kultúrájú népnek az etruszkoknak eredtéről is több elmélet szól pillanatnyilag. Itáliában a Villanova kultúra ( Kr.e. 9. sz. ) az egyik legkorábbi etruszk civilizáció.
Az legkorábbi latin nyelvemlékek is az etruszkokhoz kötődnek. Több különleges lelet őrzi írásukat, amelyeket ez idáig konszenzuson alapuló elfogadás szerint értelmeznek. Az etruszk írás párhuzamosságot mutat a Kárpát-medence magyar "rovás" írásával, amit már több kutató is részletesen vizsgált. A Magyar Honalapítás korai időszakának vizsgálata során kerültem a feltételezések szerinti közös múltunk hagyatékának, az etruszk írás tanulmányozásához. Olyan közös szálakat fedeztem fel, amelyek segítségével a fennmaradt nyelvemlékek jelentős összefüggő szövegeit tudtam olvasási lehetőséggel értelmezni.
Az emlékek sorában a szarkofágok feliratait tanulmányoztam és végül a legnehezebb próbatételt is vállalva a "Duenos" edény feliratait is. Ez a lelet Heinrich Dressel német régész kutatásai során került felszínre, Rómában 1880-ban. Az összehasonlító vizsgálat megállapítása szerint Kr.e. 6.sz.-ban készült. A másik hosszabb, összefüggő korai etruszk szöveg a Kr.e. 1. sz.-ra datált "Aule Metele" életnagyságú szobron látható. Ennek a szövegnek az értelmezése után a legkorábbinak tartott nyelvemléket őrző, Kr. e . 7. sz.- i "Praenestei fibula" szövegét is sikerült elolvasni.
A Kárpát-medencei, nemzetségi közös tartózkodásunk további bizonyítékait keresve jutottam ezekre az eredményekre. Az eredmények az ősi magyar és etruszk írásbeliségünk korai időszakának magas kultúrájú világába vezetnek. Fontosnak tartom, hogy a legújabb ismereteket mielőbb nyilvánosságra hozzam, bár nem íráskutatóként vagy nyelvészként, de valószínűleg éppen annak az egészen más irányú megközelítésnek köszönhetően, amely ezáltal láthatóbbá teszi kapcsolataink ősi lenyomatait.
Az etruszk írások olvasásának első lehetősége különleges érzéseket és élményeket ad. A feliratok egy része szarkofágokon található, ezeket a "rítusba" került hozzátartozó hiányának fájdalma járja át. Következtethetünk földi létük jellemzőségeire és szeretettel igyekeznek biztosítani útjukra az istenek, félistenek, hősök pártoló segítségei.
A feliratok másik része a történelmi múlt sajátos eseményeihez kötődik, mint például a törvény elé került ősi családi sarj esete vagy a diktátor áldozatául esett híresen megbecsült nagyság, vagy éppen egy jókívánságokkal, védő sorokkal írt fibula, valószínűsíthetően a Kr.e. 7. sz.- ból. Mitológiai hősök, olimposzi istenek, a trójai háború, az ókori görög drámák és tragédiák szereplői elevenednek szemünk előtt.
Önmagában nem nagy eredmény mindenféle bonyodalom nélkül, áttételeken keresztül, kétséges értelmezéssel levezetett szövegeket látni, hanem az első etruszk, korai latin, legkorábbi nyelvemlékeinket először elolvasni, méghozzá az egyetlen módon ahogy lehetséges: a székely - magyar, azonos hangértékű írásjelekkel együtt. Ez már sejteti, hogyan is kerül ez a téma a honalapításunk településtörténeti vizsgálatához, építészettörténeti vonatkozásokhoz.
A bemutató-sajtótájékoztató előadás menetét a következőkben, részben követhetjük.
A 2-14 képek a legkorábbi etruszk nyelvemlékek fordításait, rövid mitológiai vonatkozásait ismertetik. Az ún. Duenos feliratokkal és az ún. Metele szobor feliratok sikeres lefordításaival nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a szobor alanyát is sikerült azonosítani, aminek elemzéseit szintén a képeken követhetjük nyomon. A Perugia közelében található Ponte San Giovani Hypogeumában található szarkofág feliratok közül kettőt is sikerült lefordítani. A 14. képen látható színes díszítések székely-magyar művészeti analógiáira röviden, előzetesen teszek utalást.
A 15. képen egy egyszerű ábra mutat rá arra a nyilvánvaló tényre, hogy a Kr.e.7. sz. és Kr.e.1. sz közötti etruszk feliratokban, az új betűk mellett még használt írásjelek teljes alaki és hangtani azonosságot mutatnak a székely-magyar írás jeleivel, amelyek így, ha azonos korúnak vennénk akkor is a Kr. e. 7. századig mennének vissza, de logikusan könnyen beláthatjuk, hogy ennél korábbiak, mert az etruszkok ekkor már a latin írásra váltottak, ezáltal írásuk átmenetet képez. Ha írás hang és jel teljes azonosságokról beszélünk, akkor nyilvánvaló a közvetlen kapcsolat, vagy legalábbis az egymás mellett élés az etruszkokkal és a Kárpát-medence székelységének és magyarságának egységességével.
A magyar írásunk Erdélyben és a Duna mentén, a Kárpát-medencében folyamatosan azonosságot mutat, olvashatóan a Kr.e. 7. sz.-tól napjainkig, tehát az eddigiekkel szemben a magyar írásbeliségünk legalább 3000 éves. Sajnos az "újonnan" alakult latin írásunk, amikor újra "találkozott" a régi magyar-székely írással már nem ismert rá, pedig betűi abból alakultak. Az írások fordításából adódó további vizsgálataim ismertetését egy következő tanulmány keretei között folytatom.
Köszönet a Metropolitan Művészeti Múzeumnak, a British Museumnak, a Louvre-nak és a többi jól azonosítható műtárgybemutató honlapnak.
Kiss József
Kós Károly díjas táj- és kertépítész