Fény és forma - Modern építészet és fotó 1927-1950 kiállítás
A kiállítás célja, többek között ráirányítani a nagyközönség és a szakemberek figyelmét a magyarországi modernizmus épületeire és az ezekről készített fényképekre.
Látogatható augusztus 31-ig Győrben, a Városi Művészeti Múzeumban.
Fény és forma
Modern építészet és fotó 1927-1950 kiállítás
Városi Művészeti Múzeum, Esterházy palota
Győr, Király utca 17.
Látogatható június 21-től augusztus 31-ig.
2001 folyamán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fényképtára és a Magyar Építészeti Múzeum fényképkiállítást állított össze az 1930-45 közötti magyar modern építészetről, amely 2001. szeptember 7. és november 26. között az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvány épületében volt látható a MAGYart programsorozat részeként. A Vasarely Alapítvány egy CD-ROM-ot adott ki a kiállítás katalógusaként, amely nemcsak az építészeti fotókat tartalmazza, hanem a Magyar Nemzeti Galéria avantgarde grafikáit és festményeit, melyek szintén láthatóak voltak Aix-en-Provence-ban.
A kiállítás azóta műtárgyakkal és új modellekkel bővült, és az elmúlt hét év alatt további hét helyszínen volt látható Magyarországon és Európában.
Koncepció és kurátorok
Cs. Plank Ibolya, fotótörténész, gyűjteményvezető, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fényképtára
Hajdú Virág, művészettörténész, Magyar Építészeti Múzeum (a győri tárlat rendezője)
Ritoók Pál, művészettörténész, Magyar Építészeti Múzeum
Restaurátor
Feledi Zsuzsa, Magyar Építészeti Múzeum
Új nagyítások és mai felvételek
Barka Gábor, Magyar Építészeti Múzeum
Galacanu Efstatia, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Hack Róbert, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Nagyméretű színes nagyítások Eper Stúdió
Gyűjtemények
ˇ Magyar Építészeti Múzeum
ˇ Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fényképtára
ˇ Iparművészeti Múzeum
ˇ magángyűjtemények
A kiállítás célja, hogy felhívja a figyelmet a modern mozgalom jegyében született építészeti alkotásokra, amelyek közül már sokat átalakítottak, sőt néhányat lebontás fenyeget. A műemlékvédők szerepe nyilvánvaló: védeni a legjobb műveket, és gyűjteni a rájuk vonatkozó dokumentumokat. Ezek között talán a fotó az, ami a legtöbbet mond magáról az épületről és annak környezetéről. A fényképezés azonban önmagában is jelentős a korszak történetében. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a közönség ezen a kiállításon eredeti nagyításokon is tanulmányozhassa az ábrázolás addig ismeretlen módjait és technikai bravúrjait. E szakma művelői is építkeztek, elsősorban fényekkel, árnyékokkal, szokatlan képkivágásokkal és az 1940-es évek közepéig szinte kizárólag feketével és fehérrel. A korabeli építészeti szaklapok és kiadványok arról tanúskodnak, hogy az építészeti fotó is létrehozta a maga architektúráját. A modern villák, nyaralók, mozik, portálok, berendezési tárgyak fényképezése ekkor már többet jelentett a puszta dokumentálásnál. Ezek a fényképészek a “szép új világgal” társított új életforma híradói voltak. Breuer Marcell csővázas bútorairól már nem lehetett hangulatos zsánerképet készíteni. Ugyanez vonatkozik egy ipari épület acél-üveg szerkezetű lépcsőházára vagy ovális alaprajzú vezérlőtermére. A fotón minden részletnek érvényesülnie kellett a maga helyén. A valóság minél pontosabb visszaadásában a korabeli technika is fontos szerepet játszott. Az éles rajzú objektívek és negatívanyagok mellett a felvétel esztétikai megjelenését a fotópapírok minősége is befolyásolta. A korszak fotóművészetének egyik kulcsmotívuma volt a világos és sötét tónusok játékának megjelenítése. Akkoriban a sima és tükörfényes felületű bróm-ezüst fotópapír volt képes a legjobban visszaadni a részleteket és az árnyalatokat. A kiállításon azonban azt is megfigyelhetjük, hogy a nagy méretű nagyítások esetében – amikor esetleg már a negatívok szemcséje is meglátszott – szemcsézett vagy színezett felületű papírt is használtak. Ilyen esetekben meleg barnás tónusú vagy hideg eleganciát tükröző képek születtek.
A kiállításon szereplő felvételek, amelyek nagy része eredeti nagyítás, több helyről került a két gyűjteménybe. Számos fényképet egy-egy építész hagyatékának részeként vásároltunk, de az anyag nagy része két fényképész – Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar – hagyatékát képezi.
Hangsúlyozni kell, hogy a kiállításon szereplő felvételek döntő többsége az egyik legtekintélyesebb építészeti szaklapban, a Tér és Forma hasábjain jelent meg 1928 és 1948 között. Ez a folyóirat volt a modernista mozgalom külföldi eszméinek szócsöve a magyar építészek felé, másrészt ez a legendás lap publikálta a magyar modernista építészet legjobb épületeit. Ezek az illusztrációk rendkívül sokat tettek azért, hogy terjesszék és elősegítsék a magyar modern építészet térhódítását. Az itt látható felvételek nemcsak hatásosan mutatják be az épületeket, hanem magára a képre, mint önálló alkotásra is ráirányítják a figyelmet.
Ez a kiállítás nem a jellemző épülettípusok, építészek vagy fényképészek statisztikai jellegű bemutatása, hanem elsősorban a látásmód, a képek, az építészeti fotó minőségéről szól, és ezáltal a Modern Mozgalom építészetéről. Egyes esetekben két-három, vagy még több fénykép látható egymás mellett ugyanarról az objektumról, így összképet kaphatunk az egész épületről. Fő célunk mégsem az volt, hogy fényképek sorával lehetővé tegyük a néző számára egy-egy épület megértését, hanem hogy magukat a fényképeket élvezze.
