Fényajándék Japánból

A rangos japán fénytervező, Motoko Ishii régi álma volt, hogy Budapest számára tervezzen. Ő maga kezdeményezte, hogy a japán-magyar barátság emlékévére, 2009-re az egyik budapesti híd kapjon új díszvilágítást. A választás az Erzsébet hídra esett.

A rangos japán fénytervező, Motoko Ishii régi álma volt, hogy Budapest számára tervezzen. Ő maga kezdeményezte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán közötti kapcsolatfelvétel 140., illetve a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 50. évfordulója alkalmából az egyik budapesti híd – szimbolikus gesztusként – kapjon új díszvilágítást 2009-re.

Ötletével megkereste a Japán-Magyar Baráti Társaságot, melynek vezetősége az ügyet állami szintre vitte: kijárták, hogy a japán állam 200 millió Ft-nak megfelelő összeggel támogassa Motoko Ishii díjmentesen elkészített tervének megvalósítását. Kono Johei, a Japán Alsóház elnöke, a Japán-Magyar Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke még 2006-ban jelezte Demszky Gábor főpolgármesternek, hogy országa 2009-et Budapesten is igyekszik emlékezetessé tenni. A Fővárosi Önkormányzat és a Motoko Ishii és Kakuta Hiromi nagykövetségi első titkár vezette munkacsoport tavaly az Erzsébet híd mellett döntött. A kivitelezés mintegy 400 millió Ft-ba kerülne, az összeg felét tehát a magyar államnak, illetve a Fővárosnak kell előteremtenie.

Mindez az összevont Központi és Fővárosi Tervtanács május 28-i ülésén derült ki, melyen Tóthné Nick Dorottya, a fővárosi Közmű Ügyosztály vezetője és Deme László, a tervek magyarországi adaptációjával foglalkozó Lisys Fényrendszer Zrt. műszaki igazgatója tájékoztatta az egybegyűlteket.

Deme elmondta, hogy a japán tervezőcsoport által első lépésként kidolgozott látványterveket vegyes visszhang fogadta, mert bár tele volt ötletekkel, a hídra jellemző hosszanti tartókábelek világítását nem tartotta fontosnak. Egy újabb verzión a kábelek külső oldalára LED-es, kis teljesítményű (6 W) és kis méretű (átmérő 100 mm), lencse alakú lámpatesteket terveztek. A lámpatestek a pilonok irányába sűrűsödnek, illetve azoktól távolodva egyre nagyobb távolságra kerülnek egymástól. Emlékeztetve a kettős évfordulóra összesen 190 db lámpatestet helyeznének el. A világításnak még frekventált része a kapuzatok fehér színű megvilágítása, melyeket külön kapcsolásban nemzeti színű világítás válthat fel. A nyitó ünnepségen a japán és a magyar, későbbi ünnepek alkalmával a magyar zászló színeit látnánk.

Hozzátette: a kábelek megvilágítása kapcsán általános vélemény volt, hogy nem elég csak a kábelek külső oldalára felszerelni a lámpatesteket, mert az így keletkező látvány erősen eltér a nappal megszokott képtől (amikor bármelyik irányból és bármilyen távolságból szemléljük is a hidat, mindkét hosszanti tartókábel valamilyen szinten látható). A tervet tehát az ehhez igazodó megoldásokkal is kiegészítették. Sokan nem tartották szerencsésnek a girland-jellegű világítást, mivel az alapvető ellentmondásban van a híd szerkezetével: ők inkább egy vonalas, folyamatos fénycsíkokkal operáló verziót szorgalmaztak.

Külön kérés volt a főváros vezetői részéről, hogy a meglévő Lánchíd esti megjelenéséhez ne hasonlítson az Erzsébet híd leendő díszvilágítása, továbbá a Szabadság híd és a Margit híd tervezett díszvilágításával összhangban legyen. Még a szakmai vita megkezdése előtt Mónus János felvetette, hogy egy ilyen nagyszabású, jelentős közpénzekből megvalósuló projektre tervpályázatot kellene kiírni, nem beszélve arról, hogy a japán szakembernek budapesti tervezői jogosultsággal kell rendelkeznie. Ennek kapcsán hosszú építésjogi diskurzus alakult ki, kis híján le is vették a témát a tervtanács napirendjéről. Az indulatok végül elcsitultak, mondván, itt egy ajándékról, baráti gesztusról van szó, a jogi kérdéseket majd a kiviteli terv szintjén kell rendezni.

Az opponens, Baliga Kornél a „girlandos” verzióval kapcsolatban fejtette ki véleményét: szellemesnek tartja a ledek sűrűsödését-ritkulását, hiszen a híd erőjátékát tükrözi, s jó a pülónok megvilágítása is. A részletek tekintetében azonban nem tudott állást foglalni, mivel a látványterveken a műszaki megoldások nem látszanak. A tervet összességében elfogadásra javasolta.

A tervtanács szinte teljesen egységesen a „vonalas” változat mellett tette le a voksát – Ráday Mihály, Hegedűs Péter, Mányi István, Kőnig Tamás, Bende Csaba szerint a világításnak a híd statikai rendszerét kell hangsúlyoznia, a kábeleken „futnia” kell a fénynek.

Nem elég friss, nem elég előremutató az elképzelés – vélekedett Cselovszki Zoltán –, a mai nagyváros dinamikus, változékony látványvilágot kíván, a tervnek egy nagyvonalú, átfogó koncepció részének kellene lennie. Pethő László kifejtette, hogy az Erzsébet híd díszvilágításának igazán kvalitásos megoldásait tervpályázat útján lehetne megtalálni. A kivilágítás és a díszfény közötti különbségre Okrutay Miklós hívta fel a figyelmet. Úgy látja, Motoko Ishii terve az utóbbit képviseli, miközben jelen esetben az előbbire lenne szükség. Budapest számára a híd látványa a fontos, nem a fényjáték. Dévényi Tamás szerint a kérdés nem csak az, hogy girland legyen-e vagy fénycsík: a hidak kivilágítása kapcsán az egész budapesti Duna-part látványvilágának kérdésén kellene gondolkodni. Mindazonáltal ő is a vonalas megoldást tartja szerencsésebbnek.

Aczél Gábor, az ülés vezetője összegezte a vitát: egyfelől tisztázni kell, hogy Motoko Ishii műve hogyan illeszthető be a hazai tervezőkiválasztás rendszerébe, másfelől olyan szakmai megoldás szükséges, mely visszaadja az eredeti mérnöki mű lényegét.

Haba Péter
képek: Lisys Fényrendszer Zrt.