Fényből építeni - Görögkatolikus templom

A Máté Tamás és Vass-Eysen Áron (BIVAK) által tervezett, környezetével csendesen kommunikáló templom belsőtere anyagtalan, fényből építkező. A fény forrása sohasem tárul fel, csak reflex, illetve szórt formában jut a térbe fentről, mintegy jelezve a megvilágosodás forrásának az irányát. 

Bevezetés

A Debrecen-Tócóskert görögkatolikus Szentháromság templom építészeti koncepciója egy tónus skálát fogalmaz meg a terek minőségét illetően a kinti világ és a benti tér között. A két világ közötti szimbolikus küszöb nem egy éles határvonalban (kapuzat) fogalmazódik meg, hanem egy olyan térrendszerben, mely a templomkert kapujánál kezdődik és a templomhajó bejáratáig tart. A fizikai megérkezés egyben a szellemi elmélyülés és az átszellemülés folyamata, mely fokozatosan, egyre védettebb tereken keresztül vezet az utcáról a templomhajóig. Az átmeneti terek mint halvány rétegek kerülnek egymás felé, fokozatosan vezetve a szakrális térbe (nyitott, nyitott-fedett, zárt). Úgy gondoljuk, az átmeneti terek szerepének napjainkban fel kell értékelődnie, hiszen a ma embere egyre sietősebb, felületesebb és inger éhesebb.

A templomkert és bejárata az első réteg, mely a lakótelepi miliőből egy intimebb teret (kertet) szakít ki, magába foglalva a templomhoz kapcsolódó kiszolgáló profán funkciókat. Intenzív parkosítással biztosítja a kellemes tartózkodás, az elmélyülés és a körbejárhatóság lehetőségét. A templomkertből nyílik a templom körüli külső átmeneti nyitott-fedett tér. Áttört struktúrájával és az ebből adódó fény-árnyék viszonyokkal olyan atmoszférát teremt, mely jól kapcsolható a liturgikus és (keleti) építészeti tradíciókhoz, ugyanakkor a mai kor igényeihez is rendelhető. Alaprajzilag a centrális templom-tömeg szerves része, annak egy lazúros térképzete, mely mögött titokzatosan dereng a templom meleg fényű tömege.

A templom centrális szerkesztésű, kupolafedéssel. A kör Isten országát jelképezi, ez a szimbólum az épület átfogó szerkesztésében jelen van, alaprajz-metszet és tömegképzés szempontjából egyaránt. A belső templomtér anyagtalan, fényből építkezik. A külvilággal direkt vizuális kapcsolat nem jön létre, természetes fény csak reflex, illetve szórt fény formájában jut a térbe a „fény-bélleteken" keresztül, rejtelmes atmoszférát teremtve. A templomban érezzük és látjuk a fényt, de bárhova állunk, a forrása sohasem tárul fel. Természetes fény csak fentről, indirekt módon érkezik a térbe, mintegy jelezve a megvilágosodás forrásának az irányát. Ez a megvilágítási koncepció a mesterséges, szintén indirekt világításra is érvényes.

Az átmeneti térben még látjuk a fény forrását, ennek eredményeként, a rajzos és kontrasztos árnyékokat. A templomtérben ugyanaz a fény egy magasabb minőségben jelenik meg. Jelen van, deríti a teret, forrása azonban rejtélyes marad. Úgy gondoljuk a fény ilyenformán való megfogalmazása építészeti eszközök által, szimbolikusan is párhuzamba vonható a hit kérdésével. A „fény-bélletek" olyan épületszerkezeti rendszerek (12 db), melyek a fény útját definiálják, felülről a belső térbe vezetik indirekt módon, valamint a mesterséges világítás pozícióját is megteremtik.

Telepítés, Tócóskert

Az 1980-as évek közepén az itt kiszanált területen épült meg a Tócóskert lakótelep az István út, a Vincellér utca, a Derék utca és a Kishegyesi út határolta területen. A lakótelepen ABC áruház, posta, gyógyszertár, orvosi rendelők, gyermekintézmények létesültek. 1977-ben épült a római katolikus templom (Kőszeghy Attila), valamint a tócóskerti református templom (Lengyel István), melyet 1997-ben szenteltek fel. A lakótelepen, a mai Holló László sétányon található Holló László festőművész utolsó lakóhelye is, az úgynevezett Holló-ház, mely ma múzeumként működik.

Ebbe a heterogén környezetbe egyházi létesítmény integrálása szociális szempontból jól működőnek tűnik, építészeti szempontból (hivatkozási pont híján) ambivalens. Úgy gondoljuk, olyan koncepció tudja kellő komolysággal integrálni a létesítményt, mely önmagán mint zárt rendszeren belül értelmezendő, kifele minél csendesebben kommunikál. Úgy véljük, ezen a vegyes arculatú területen a homogenitás megteremtése a helyes stratégia, így a felületek minősége és aránya lesz a fő kompozíciós eszköz. A felületek megformálása az egymással gondolatilag és fizikailag szoros összefüggésben lévő términőségek közötti kapcsolatból eredeztethető.

Szerkezeti rendszerek és anyaghasználat

Az éjszakára zárható templomkert 4 kapun keresztül közelíthető meg, a 4 égtáj felől. A lakótelepi környezetben fontos szerepe van a természetes anyaghasználatnak, mert ez otthonosságot, nyitottságot és befogadást sugall, így az acélhálós kerítés borostyán futtatást kap, valamint nyomvonala mentén végig intenzív ültetést, bokrosítást. A főbejárat keleti irányból nyílik, melyet a kiszolgáló épületek között kialakuló „hasíték" jelöl.

A kiszolgáló épületek az utca irányába homogén, fehérre festett tömegek, melyek homlokzati megnyitást csak a templomkert fele kapnak, közvetlen kijárattal és vizuális kapcsolattal a gyümölcsösre, mely a kertben a templom építésével egy időben telepített tizenkét darab gyümölcsfa. A közösségi épület tégla falazatból épül, hőszigeteléssel ellátott, monolit vasbeton födémmel és fémlemez fedéssel zárul. A közösségi épületrész mellett egy kisebb gazdasági épületrész (tároló, gépészeti tér) is helyet kap. Innen van ellátva a templom és a közösségi tér is. Az épületegyüttest levegős hőszivattyúrendszerrel fűtenénk. A hőleadás padlófűtéssel történik elsősorban, másodsorban fan-coilos rendszer is működne a gyors felfűthetőség miatt, - ez a napi, heti használati intenzitás függvényében kerül majd eldöntésre. A meleg levegő befúvása, illetve elszívása a világítással összhangban, rejtett helyekre pozícionált anemosztátokon keresztül történik. A nyári melegben alkalmas a templomtér a kupola néhány rejtett bevilágító nyílásának motoros megnyitásával, hatékony természetes gravitációs átszellőztetésre.

A centrális templom vasbeton kupolaszerkezete 12 darab vasbeton pilléren nyugszik, közöttük alakul ki a 12 darab „fény-béllet". Belül vakolt, fehérre festett felületek biztosítják a fény és a képzőművészeti alkotások érvényesülését. A falfelületek alkalmasak a bizánci ikonográfiai program megvalósítására. A falazat külső felülete fényes, meleg színű vakolatot kap. Az átmeneti tér felett konzolos vasbeton lapostető zárja a teret. A födém lezárása a konzol külső síkjában történik, hézagosan rakott, lapjára fektetett 25x25 cm pillérzsaluzó elemekből. Minden elem fagyálló fehér festést kap, fokozva a kialakuló fényviszonyok kontrasztosságát. Ez a felület mint fehér fátyol veszi körül a templomot, így az utcáról a réseken keresztül csak derengve látjuk a meleg színű és fényes felületű „templom-testet", mely megismerésre csábít. A 25x25 pillérzsaluzó elemből való transzparens építkezés (felületépítés), egy az építőiparban népszerű modulnak az alternatív felhasználása, mely költséghatékonyan építhető ellentétben az egyedi elemgyártás módszerével.

A templom tömegképzése utal a bizánci tradícióra, eleget tesz a bizánci rítus térszervezési feladatainak, ugyanakkor megjelenése és térszervezése a közép-európai látásmódnak és a helyi gyakorlatnak megfelelően fogalmazódnak meg. Víziónkat a templomot mint jelenséget a homogenitás hívja életre a heterogén lakótelepi környezetben. A templom elválaszthatatlan a kerttől és kapuktól, tehát közvetlen környezetétől. Kontextusával és átmeneti tereivel együtt értelmezhető létesítményként. A 30 méteres lakótömbök között egy csendes zöld sziget, mely közepén egy anyagtalan fehér fátyol lebeg, rejtélyesen takarva a templom meleg fényű monolit tömegét: a magot. A jelenség léptékével otthonosságot sugároz és megismerésre hív.

BIVAK