Részlet a bevezetőből:
"A kötetbe válogatott tizennyolc építészettörténeti-elméleti tanulmány mintegy húsz év munkájának a termése. A legkorábbi tizennyolc éve, a legfrissebb tavaly készült. Vannak közöttük publikált írások, de a szövegek csaknem fele még egyáltalán nem (vagy csak idegen nyelven) jelent meg. A korábban közölt írások jórészt nehezen hozzáférhető alkalmi kiadványokban és folyóiratokban láttak napvilágot. Témájuk a 20. század építészete: elsősorban a két világháború közötti és 1945 utáni magyar építészet, kisebb részben a közép-keleteurópai régió fejleményei és néhány nyugati építész munkássága.
Egy tanulmánykötetnél mindig fontos kérdés, hogyan épül föl, milyen szempontok működnek a válogatásnál. Ebben az esetben úgy tűnik, mintha a tanulmányok maguktól rendeződtek volna főbb témakörökbe, egyes írások kívánták egymás társaságát, természetes módon kapcsolódtak össze, erősítették egymást. A témák a legkülönbözőbb mûfajú szövegeket képesek összefogni: a tudományos apparátusra támaszkodó tanulmányt a gondolatébresztő konferencia-előadással, a mikrotörténetet a szélesebb perspektívájú áttekintéssel, a szükségszerûen „blikkfangos" katalógus-szöveget az esszével. A vizsgálat módszere is változatos: az adatközléstől és a hagyományos építészettörténettől az eszmetörténeten, a szakma szociológiai- és intézménytörténetén át a recepcióelméletig, az építészetfilozófiai vonatkozásainak tárgyalásáig terjed. Egyszóval eklektikus anyag."