Minek van létjogosultsága az Esterházy-kastély parkjában? – teszi fel a kérdést Cseszkó Hanna BA diplomamunkájában, amit a Pál-major rehabilitációjáról készített. A tervezett épület, a japán pavilon célja a kapcsolatteremtés, a szimbolikus és formai kapcsolódás a múlt évszázad örökségeihez.
Kutatásaim során azt éreztem, szeretném visszahozni a 18. század hangulatát, a park fénykorát, mindezt újítóbb szellemben tenni. Rehabilitálni a Pál-major területét, karöltve az üvegházakkal. Próbáltam belehelyezkedni abba a szemléletmódba, amely engem is magával ragadott és megérintett.
Jelenleg ez a terület nem kap elég hangsúlyt és fókuszt. Sokan véletlenszerűen tévednek a Pál-majorba, hiszen nem vezet be oda épített út, másrészt nyáron a nagy lombkorona rengeteg miatt nem látni, mi is rejtőzik odabent. Sokkal intimebb, vadregényesebb, kevésbé karban tartott részről van szó, mint a kastély parkjának nagy része. Mégis telis tele van izgalmakkal és érdekességekkel, amire szerettem volna ráerősíteni, és kihozni belőle a maximumot. Mindezt úgy, hogy továbbra is megmaradjon az a nyugodt, békés, izgalmas miliő. Mindemellett pont ez ragadott meg, hogy egy olyan területen belül helyezkedik el, ami a mai napig őrzi a barokk és a rokokó hagyományait, formavilágát, ezt pedig közel sem mondhatjuk rendezettnek.
Fontosnak tartottam, hogy az általam tervezett épület kapcsolódjon a múlthoz, utaljon arra. Első és legfontosabb utalás maga az épület „pavilon" jellege. A 18. századi Bagatelle kultúrából merítettem. Mindezek tudatában abszolút relevánsnak gondoltam egy japán stílusú épületet, amely mai modern köntösbe öltöztetve utal a múltra, valamint kapcsolódik a park másik oldalán található kínai pavilonnal. Nem túl direkten, ám ha az ember körbesétál a kastélyban, ahol a rokokó és barokk stílus keveredik, majd a parkban is nyitott szemmel jár, felfedezheti ezeket a jegyeket.
A tervezett épület célja a kapcsolatteremtés. Szimbolikusan és formailag is kapcsolódik a múlt évszázad örökségeihez. Nemcsak a pavilont körbevevő épületekkel és környezettel harmonizál, hanem az ember és a természet közötti kapcsolatra is ráerősít. Három funkció találkozik egymással: az üvegház, melyben trópusi növények kapnak helyet, a pavilon, amely kávézóként/teaházként funkcionál, valamint a szabadtéri színpad.
Folyamatosan szem előtt tartottam a harmóniát és az alá-fölé rendeltséget, a szó pozitív értelmében. Ez a szemlélet az épületkubusok arányaiban is megfigyelhető. Az épület szociális, közösségi, vizuális élményt nyújt. Az intimebb, vadregényesebb mivolta segíti a lecsendesedést, elmélyülést.
A fa és az üvegház együttese, a természet uralma olyan erős benyomást tett rám, amit végig szem előtt akartam tartani.
A visszanyúlás és utalás a múltra ebbe az új köntösbe átültetve egyfajta szerepvállalás a részemről. Rehabilitálni ezt a területet, valamint kulturálisan fellendíteni. Úgy gondolom, a kastély örökségeit ápolni és gondozni kell.
Az új épület rendezvényeknek adhat otthont, színházi előadásoknak, koncerteknek, különösen nagy hangsúlyt fektetve a fiatal művészekre, tehetségekre, akiknek egy jó lehetőség és ugródeszka lehet.
Szerk.: Nemes D. Nikolett