SZALAI TIBOR EMLÉKKIÁLLÍTÁS – FINISSZÁZS – KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS
”Az öntörvényű, absztrakt építészet kísérlete Szalai Tibor művészetében és lehetőségei, esélyei ma” címmel tart kerekasztal-beszélgetést a Brettschneider Szalai Tibor születésének 50., halálának 10. évfordulójára rendezett emlékkiállítás finisszázsán,
október 19-én, vasárnap délután 15.30-kor,Szalai Tibor nemzedékének egyik legtehetségesebb alkotója volt. Korai halála miatt rövidre szabott pályafutása (1958―1998) alatt rendkívül sokoldalú művészi munkásságot folytatott, amely felöleli az elméleti és gyakorlati építészet, a képzőművészet, a díszlettervezés, az installációkészítés, a fotóművészet és a grafika területét. Jellemzője mindvégig az eszközökkel, anyagokkal és műfajokkal való szabad kísérletezés, az azokon való átjárás, a műfaji határok feszegetése.
Egyetemi évei (1977–1982) alatt kezdte művészeti tevékenységét akciói-, aztán a Fénykalligráfiák (Vincze Lászlóval), majd az Arckollázsok című egyéni hangvételű, szuggesztív fotósorozatával valamint a Kotsis Istvánnal, Salamin Ferenccel és Vincze Lászlóval, építészkari társaival alapított Brettschneider-csoport koncertjeivel és performance-aival.
Szalai számára a 80-as évek közepétől készített nagyméretű, szoborszerű, architektonikus részletekkel is építkező papírinstallációi hozták meg a nemzetközi elismerést. 1985 és 1998 között számos rangos külföldi (Bécs, Amszterdam, Velence, Stockholm, Graz, Ulm, Bréma, Sydney, Varsó, Zágráb) kiállításon vett részt ilyen, a helyszínen épített papírinstallációval. 1988-ban a XLIII. Velencei Képzőművészeti Biennále nemzetközi kurátorok által összeállított Aperto című kiállításának meghívott kiállítója volt. Ebben az időben több közös kiállításon szerepelt együtt itthon és külföldön is a dekonstruktívistákként ismert Bachman Gáborral, Rajk Lászlóval, Kovács Attilával.
A BSCH-architektura című papírinstalláció vagy papírszobor Szalai legeredetibb műtípusa, egyazon téma ismételt feldolgozása, amelyben a kortársak és az utókor az invenciót, a monumentális és mégis törékeny építményt, s nem utolsósorban a helyszíni megvalósítást, a rögtönzést csodálták. Leginkább e műcsoport okán említik a művészt a dekonstruktívista alkotók között.
Gyakorló építészként a BUVÁTI-ban töltött 4 év után 1990-ig Makovecz Imre irodájában, a MAKONÁ-ban dolgozott. Rengeteg, a kiviteli szintig aprólékosan kidolgozott terv, pályázat, mesteriskolás tervek és sajnos csak néhány megvalósult épülete tanúsítják posztmodernizmusának, „lírai” dekonstruktívizmusának eredetiségét és biztos építészeti formálását.
Életművének különlegessége a több mint ezer, naplószerűen, több évtizeden keresztül készített, olykor sokkoló hatású, szürrealista grafikai lap, melyeken expresszív belső világán túl fotóinak, installációinak, épületeinek elemei, motívumai is megjelennek.
Műveit a Brettschneider Alapítvány őrzi és gondozza. Található műve a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Győri Városi Múzeumben és magángyűjtők birtokában is.
A Győrben rendezett emlékkiállítás reprezentatív válogatást mutat be Szalai életművéből, inspiráló háttért nyújtva a kerekasztalbeszélgetéshez, amely Szalai Tibor építészet- és művészettörténeti jelentőségét, helyét, és az övéhez hasonló művész-építészi attitűd mai lehetőségeit, esélyeit kutatja.