Kórházépítészeti konferencia - Oslo
A Norvég Kórházi és Egészségügyi Szolgáltató Szövetség (Norwegian Hospital and Health Service Association, NSH) 2012. március 22. és 24. között rendezte meg az Oslói Kongresszusi Központban a Kórháztervezési és építési nemzetközi konferenciát, új ötletek a kórházak tervezésében és építésében – flexibilitás, minőség és energiahatékonyság alcímmel. A konferencia az NHHA, Architects’ Forum for Healthcare Building (Az Egészségügyi Épületek Építészfóruma) és a UIA Public Health Group (Építészek Nemzetközi Szövetsége, Egészségügyi Munkabizottság) közös eseménye volt. A háromnapos rendezvény kiváló előadásain és kórházátogatásain mint a Magyar Építőművészek Szövetsége Egészségügyi Munkabizottságának vezetője (természetesen saját költségemen) vettem részt, s örömmel osztom meg Önökkel az előadásokról és kórházlátogatásokról az alábbi ismertetést.
Előadások
Március 22-én, csütörtökön az észak-európai kórházi projektekről volt szó, többek között az ezekkel kapcsolatos minőségi lehetőségekről és tendenciákról, a gødstrupi (Dánia) új kórházépületről, a solnai (Svédország) Karolinska Kórházról és a helsinki Triangle Kórházról. A délutáni program a kórházi flexibilitás jegyében zajlott, ahol kiváló előadásokat hallhattunk az Oslói Nemzeti Kórház épületeinek elmúlt tíz éves történetéről, arról, hogy a kórház hogyan igyekszik megfelelni a mai kor követelményeinek. Kiemelten érdekes előadást élveztünk ebben a témakörben Peter Schertől, a Manchester Metropolitan University építész kutatójától, illetve Philip Suntól, a Delta Health Center igazgatójától arról, hogyan lehet gyorsabban, jobban, könnyebben építeni. R.H Gortemaker rotterdami építész Flexibilitás és erőteljesség című előadása az aznapi előadások egyik legérdekesebbje volt számomra.
Ennek a délutánnak az üzenete a mai magyar egészségügyi építészet, különösen a Társadadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretei között tervezés alatt álló épületek gondolatvilágában is jól hasznosítható. A nemzetközi építészek számos kutatás után eljutottak oda, amivel az Egészségügyi Munkabizottság tagjai és jómagam is évek óta egyetértünk: az ideális flexibilitást biztosító rasztertávolság a kórházaknál 7,80 m körüli, és 7,50 m alá ritka esetben indokolt csak lemenni vele. Érdekes költségösszehasonlítás történt a tömbösített pillérvázas épületek, a pavilonjellegű épületek és a tér a térben jelleggel készült épületek között, mely utóbbi a pavilonjellegű kórházépítészet költségeinek másfélszeresét jelenti. Az előadásban szereplő egyik holland kórháznál 83% volt az egyágyas szobák száma. Bár ez a konszenzust hivatalosan nem vonták le, de kezd egyértelműsödni: igaz, a pavilononrendszernek számos hátránya van, ennek ellenére nem teljesen és nem minden körülmények között vethető el, a centralizációnak pedig erős határai vannak.
Pénteken délelőtt nemzetközi kórházépítészeti projektekről volt szó, előadást hallhattunk a svájci egészségügyi építészetről minőség, mennyiség és költség vonatkozásában a Fiona Stanley kórházról, illetve Warren Kerr előadásában arról, hogy hogyan építenek kórházakat Ausztráliában. Dr. Huang Xlqiu a kínai IPPR főépítésze és George Mann, a texasi A&M University professzora közös előadásban mesélt a kínai kórházépítészetről, majd Romano del Nord firenzei építészprofesszor előadását hallgathattuk meg egy integrált tervezési kísérletről.
A délután az energiahatékonyságról szóló előadások jegyében zajlott, Robert Martinez a Norconsult energiatanácsadója elmondta, hogy véleménye szerint mi a kulcs a kórházak energiahatékony működtetéséhez, majd Sidsel Jerkø építész, a SINTEF kutatója érdekes példákat mutatott be az energiahatékonysággal kapcsolatban. Különös hangsúlyt helyeztek az utóbbi időben arra, hogy a világítás kövesse a napszakonként beeső fény hatását a helyiség mélységéből, így nappal értelemszerűen az ablakok környezetében kisebb, a hátsóbb terekben nagyobb mesterséges megvilágítási szintet kell biztosítani. Kutatási eredményeket hallhattunk a termokromatikus, a fotokromatikus és az elektrokromatikus üvegekről, valamint a vákuumszigetelésű panelek lehetőségeiről is. Helina Kotilainen helsinki építész a kórházak virtuális tervezéséről beszélt, és részletesen ismertette az egyik CAVE (Computer Aided Virtual Environment) rendszerrel kidolgozott tervezési feladatukat.
Csütörtök este az UIA Public Health Group közös vacsorát tartott az oslói Mies van der Rohe-díjas Operaházban, ami nemcsak a képeken, hanem a valóságban is csodálatos térélményt nyújt egymásra csúsztatott jégtáblákat szimbolizáló tömegével. A 38 500 m2 alapterületű és 1 100 helyiséget tartalmazó Operaházat, amelynek fő előadótermében 1 364 ülés van, a Snøhetta építésziroda építészei: Kjetil Trædal Thorsen, Tarald Lundevall, valamint Craig Dykers tervezték, és 2008 áprilisában nyitották meg. Szombaton kora délután Hans Eggen, a UIA Public Health Group igazgatója tartott érdekes előadást, hogy milyen gazdasági megfontolásokból nem változtathatják az egyetemi kórházak a helyüket, a délután az UIA PHG ülésével zárult, melyen Hans Eggen leköszönő igazgató örömmel mutatta be a Public Health Group új igazgatóját, George Mann urat, aki a texasi A&M University építész professzora.
Kórházlátogatások
Péntek délután szervezett keretek között meglátogattuk az Akershus University Hospitalt (AHUS), mely Kelet-Oslóban, Lorenzkogban található, és az oslói egyetem 4 egyetemi kórházának egyike. Az AHUS egy olyan kórház, amely sosem zár be, azaz mindennap folyamatos a munkaidő. A kórház legfontosabb feladata a kezelés, kutatás és oktatás a legprofesszionálisabb színvonalon. Több mint 6 200 dolgozó látja el a környék 460 ezer lakóját. A kórház építésze C. F. Møller, aki a tervezés lehetőségét egy 2000-ben kiírt nemzetközi pályázaton nyerte el. Az épület 2008-ban készült el. Az óriási alapterületű létesítmény teljes alagsori szintje a működtetést biztosító technológiák tömkelegével rendelkezik, programozott robotok szállítják az ételt gyakorlatilag egészen a betegágyakig, például a használt köpeny leadása vagy a tiszta köpeny felvétele is automatikus rendben történik. Az épületre a tiszta, kulturált alaprajzi-funkcionális megjelenés a leginkább jellemző, az építészet teljesen sallangmentes, semmifajta hivalkodás nem tapasztalható benne. A betegszobák felszereltésge igen magas szintű, a kiemelt gyógyászati területekre (mint műtő, intenzív osztály) nem volt betekintési lehetőségünk. A kórház 140 ezer m2 alapterületű, és 540 kórtermi ágy, illetve 80 technikai ágy található benne.
Szombat délelőtt ugyancsak szervezett keretek között tekinthettük meg az Oslói Egyetemi Kórházat, a Rikshospitaletet. Az Oslói Egyetemi Kórház Skandinávia egyik legmagasabb szinten specializált kórháza, évente több mint 12 millió beteget lát el. A Rikshospitalet nagyon szép környezetben, egy négy szint magas, átriumszerű közlekedőre felfűzött, téglahomlokzatú tömbökből áll, a belső térben is meghatározó a természetes fa alkalmazása. Léptékében idomul a szomszédos pszichiátriához, és előzetes célként fogalmazódott meg, hogy a kórház szárnyai ne legyenek magasabbak a környező fáknál. Ennek megfelelően alacsony építésűnek tűnik, az épület helyenként mégis 7 szintet foglal magába. Éptésze a Medplan Arkitekter, az átadás éve 2001. Alapterülete 192 500 m2, 585 ágy található benne, energiaintenzitás 441 kWh/m2. Mindkét kórházra jellemző a betegközpontúság, a tiszta, átlátható közlekedőrendszer, a nagyméretű, többszintes átrium és a természetes fény nagyfokú tisztelete.
A konferencia lényegét és mondanivalóját szinte lehetetlen néhány szóban összefoglalni, de ha mégis szükség lenne rá, ezek valószínű a következők volnának: flexibilitás, centralizáció-decentralizáció, energiahatékonyság, tiszta funkcionalitás, kulturált építészeti visszafogottság.
Dr. Kiss Zsolt István
Az UIA PHG hivatalos tagja
A MÉSZ Egészségügyi Munkabizottság vezetője
A fényképeket készítette: Dr. Kiss Zsolt István és Várhelyi Enikő