Épületek/Középület

Főiskola az amfiteátrumnál - BMF bővítés

2005.09.21. 13:49

"A komplex tér, amelybe ráadásul néhol belejátszik a külsőből beforduló téglaburkolat is, valójában mint gömbcsukló viselkedik: nem csupán a szintkülönbséget küzdi le jó tagolással, de finoman elemészti a két épületszárny vízszintes szögelfordulását is. Tervezői bravúr." - írja Vargha Mihály a Budapesti Műszaki Főiskola épületéről, melyet Bérces László (MÉRTÉK Stúdió) tervezett.

Az óbudai katonavárosi amfiteátrum ma játszótér, sárkányröptető avagy impozáns kutyafuttató, néha üzleti bemutatók színhelye. Annak idején, a II-IV. században tartott rendezvényeken akár 13-15 ezer néző elfért az ellipszis alaprajzú létesítmény lelátóin. Újrahasznosításával több tervváltozatban foglalkozott már Plesz Antal építész, aki mai igények szerinti sportcsarnokot építene a romokra. Ha kicsit jobban állnánk, megvalósítását az éppen futó Podmaniczky Programba is be lehetett volna venni, de amíg a lágymányosi expo/sportcsarnok ott pusztul befejezetlenül, addig gondolni se szabad erre... A romokat az évszázadok során teljesen beszorította a város - közelében több említésre méltó épület található. A legfontosabb a kislakásos lakóházcsoport a Bécsi úton (Hikisch Rezső és ifj. Paulheim Ferenc, 1926) és az Árpád Gimnázium a Nagyszombat utca - Zápor utca sarkán (Hidasi Lajos és Papp Imre, 1939). Nem messze tőlük vadonatúj épület áll, amely a Budapesti Műszaki Főiskola, a felsőoktatási integráció által létrehozott nagyintézmény első bővítése (a következő Pesten épül, a Tavaszmező utcában).

A Bérces László tervezte óbudai főiskola nem csupán mint oktatási objektum tekinthető a gimnázium kései rokonának, de - a korkülönbség ellenére - a modern építészeti formanyelvből eredően is. Helyzetükben jelentős eltérés azonban, hogy a gimnázium sík telekre épült, a főiskola domboldalba. Az építész dolgát nehezítette még, hogy két korábbi főiskolai épület közé kellett beépítenie az újat, melyek közel sem oly nívósak, mint a gimnázium - hetvenes, nyolcvanas évek? A Doberdó út felől visszanézve közös látványt ad az új épülettel a jellegzetes kislakásos lakótömb a Bécsi út sarkán. Sajnos azonban mintha Bérces Lászlót ez nem érintette volna meg annyira, mert akkor esetleg kevésbé monoton homlokzatot tervez. Pályaművén a Doberdó utcai tömb két szakasza között még volt mélységi különbség. A megépített házon túl hosszan fut végig a vöröstéglával burkolt, nyílásokkal arányosan osztott, ám mélységben tagolatlan sík, és csupán a nyersbeton bejárat ugrik ki belőle éppen ott, ahol magassági váltás is van.

Lent a Bécsi úti, szintén téglaburkolatos szárny pont olyan magas, mint a régebbi Kandó főiskolai épület. Megvan tehát a kapcsolódás, mégsem ér össze a két ház. Bérces e távolságtartással érte el, hogy ne kényszerüljön átvenni a másik fantáziátlan, sematikusan egyenletes emeleti beosztását. Legalább a ház földszintjét építhették volna magasabbra - a bővítéssel együtt látva tűnik ez fel igazán. Az új épületnél kellő hangsúlyt kapott a bejárat, ugyanakkor az alsó két szinten kevesebb a nyílás, ami indokolt a forgalmas és ezért hangos Bécsi út miatt. A homlokzat formálása gondos, a nyílások alakja és egymáshoz viszonyított helyzete harmonikus. Tehát a terv itt előnyére változott a pályázat után, Bérces a végleges vátozathoz figyelembe vette a Fővárosi Tervtanács véleményét is. Miután tudatosan a lapostetős kompozíció mellett döntött, több csatlakozási változatot dolgozott ki a szomszédos lakóházhoz a Bécsi úton. Végül egy üvegfal került a visszalépő, vagyis a főtömegnél alacsonyabb csatlakozó tömegre, ami minden bizonnyal a legszerencsésebb - tartózkodó, ám mégis hatásos megoldás.

A 2,5 milliárd forint összköltségből épített 6600 m2 nettó területű épületegyüttesben tíz előadóterem van, és helyet kapott az integráció során kialakult Rektori Hivatal, valamint a Neumann János Informatikai Főiskolai Kar. A zöldterület határán fekvő telek kedvező adottságokat mutat. Egyrészt a Bécsi úton keresztül autóval és tömegközlekedési eszközökkel is gyorsan elérhető a belváros és a peremterületek felől. Másrészt a környék egyre erősödő forgalmának negatív hatásait némiképp ellensúlyozza a terület természetes zöldfelülete. Jelentős a szintkülönbség az épület Bécsi úti és Doberdó úti szárnya között. A terep természetes lejtésére remekül rácsücsülnek az előadótermek, egy nagyobb előadóterem hosszirányban, több kisebb pedig keresztirányban foglal helyet a Doberdó úti tömbben. A két szárny kapcsolatát egy hengeres nagyelőadó adja, meg a félig alábujtatott aula, az együttes téri magva. Mindez a lehető legtermészetesebb módon tárul föl a belépő számára: a Bécsi úti bejárathoz képest egy szinttel feljebb ér az aulába, melyből balra, impozáns üvegfalon túl trapéz alakú díszudvar nyílik. Az udvar különlegességet rejt, egy részén, üvegfödém alatt in situ helyeztek el egy restaurált római kori szarkofágot. (Előzménye, hogy 1992-ben már ástak ki ókori leleteket a környéken, 1-2. századi csontvázas és hamvasztásos temetkezési emlékeket. A Bécsi út mentén számítani lehetett további római kori temető kiásására az új épület alapozásakor. A feltárt területet több évszázadon keresztül használták temetkezésre, a II. századtól az V. század elejéig.)

Jobbra, még egy szinttel följebb érhető el a nagyelőadó katedra-szintje, de az aula visszalépcsőző mennyezetéből már érzékelhető, hogy egy hengeres tér alatt járunk. A nyersbeton falakkal és oszlopokkal komponált aulatérbe beleáll a faburkolatú henger, és a lépcsőterek üvegtábláin át látható, ahogy a faburkolat kifut a külsőbe is. A henger itt a főiskola új, intim kertjének - a díszudvar ellenpontjának fontos motívuma. Szintén ellenpontozás, ahogy az aula egyenes üvegfalára lapos ívvel feszül rá a felsőbb szinti foyer. A hengerrel szembeforduló ív képezi azt a hidat, ami átvezet a Doberdó utcai szárny földszinjére. A komplex tér, amelybe ráadásul néhol belejátszik a külsőből beforduló téglaburkolat is, valójában mint gömbcsukló viselkedik: nem csupán a szintkülönbséget küzdi le jó tagolással, de finoman elemészti a két épületszárny vízszintes szögelfordulását is. Tervezői bravúr.

Vargha Mihály

Az Élet és Irodalom 2005/36. és a Budapest augusztusi számában megjelent cikkek átszerkesztett változata.