Formába öntött lehetőségek végtelenje
A beton: sokféleség. A Kortárs Építészeti Központ szervezésében megrendezett Látszóbeton Szimpózium egyik legfontosabb üzenete akár ilyen egyszerűen is megfogalmazható. A nagy érdeklődés övezte eseményről Varga Péter István, a rendezvény kurátora számol be.
Látszóbeton SzimpóziumA beton: sokféleség.
A Kortárs Építészeti Központ szervezésében megrendezett Látszóbeton Szimpózium egyik legfontosabb üzenete akár ilyen egyszerűen is megfogalmazható. A betonban rejlő építészeti lehetőségeket, a beton mint anyag megformálásában megmutatkozó rendkívüli változatosságot, építészeti és technikai lehetőséget a Szimpózium előadói több szakma szempontjából mutatták be. A Szimpózium előadásai három tematikus blokkba rendeződtek: az első blokkban hazai és külföldi építészek beszéltek betonnal kapcsolatos munkáikról, a második blokk a tervezés és a kivitelezés egyes szempontjait tárgyalta, míg a harmadik blokk a beton határterületeire (tájépítészet, képzőművészet, dizájn) fókuszált egy-egy előadás erejéig.
Nyitóelőadásában Hatvani Ádám építész (Sporaarchitects) fontos eszmei megállapításokat tett a látszóbetonnal kapcsolatban. Megállapításaiban a beton építészeti alkalmazásának miértjeire hívta fel a figyelmet. Előadásában bemutatta, hogy a betonban rejlő sokféleség egy-egy aspektusának kiemelése milyen konkrét építészeti eredményekhez vezet. Tadao Ando puritán felületei, Rudy Ricciotti szövetszerű struktúrái, Zaha Hadid térgörbéi mind egyazon anyag kifejeződései. Míg Tadao Ando épületeinek a tektonikus jelszerűséget, az építés technológiáján alapuló szigorú arányrendszert, valamint a felület technikai minőségét és egyfajta „csendjét” adja a beton, addig Zaha Hadid esetében a felület kérdése másodlagos: a beton mint önthető anyag elsősorban azt a lehetőséget nyújtja, amellyel szinte bármilyen geometria és kompozíció megvalósítható, az anyagot elválaszthatatlan szimbiózisban hozzárendelve az absztrakt művészeti koncepcióhoz. Ahogy Hatvani fogalmazott: „a beton maga a folyékony anyag: öntésével új forma keletkezik”. Ricciotti szövetszerű betonstruktúrái (például: Centre Chorégraphique National, Aix en Provence, 1999) a teret határoló és kitöltő tartószerkezetként jelennek meg. A határ és a váz, a „bőr” és a „csont” egyazon struktúra része: a betonszerkezet így egyszerre határol, és erőt közvetít. Ez a tektonikus erő a beton ősi mivoltában rejlik. Erről Le Corbusier és Peter Zumthor munkái tanúskodnak; az Unité d’Habitation és a wachendorfi Bruder-Klaus-Kapelle az építők keze nyomát viselik magukon: az épület maga a betonba dermedt építési folyamat. Ahogy Hatvani fogalmazott: „a betonon az építők keze nyoma közvetlenül jelenik meg, így a beton örökké kézműves anyag marad”. Ricciotti gyaloghídja (Ördöghíd, Gignac, 2005) épp az ellenkezőjét mutatja: a 120 m fesztávolságot áthidaló, előregyártott elemekből összeszerelt, egyetlen kéttámaszú vasbeton gerendaként viselkedő egynyílású híd csúcstechnológia; megépítését csak a betonipar legújabb kutatásai tették lehetővé. A beton tehát „ellentétek és azonosságok egyidejű jelenléte, a végletes tervezettség és az ősi egyszerűség egyidejűsége” – zárta előadását Hatvani Ádám építész.
Roland Mayer és Peter M. Bährle építészek (Mayer-Bährle Architekten, Németország) Zaha Hadid és Tadao Ando európai munkáiban társtervezőként és látszóbeton szaktervezőként működtek közre. Előadásukban részletesen bemutatták, hogy milyen sokrétű tervezői döntési folyamat végeredménye lehet egy kimagasló minőségben megépített látszóbeton épület. Előadásuk fontos tanulsága, hogy a látszóbetonok tervezése során már a tervezési folyamat korai szakaszában a kivitelezést érintő döntéseket kell meghozni. A minőségi látszóbeton épületek tervezése tehát nem képzelhető el olyan építész szakértő (szaktervező) nélkül, aki építészként megfelelő átlátással rendelkezik a látszóbeton kivitelezés teljes folyamata felett.
Ernst J. Fuchs, a bécsi the next ENTERprise architects vezető építésze „Close to the Bone” címmel az iroda legismertebb munkáit mutatta be részletesen. A hallgatóság megismerhette a kalterni strandfürdő létrejöttét a tervezéstől a kivitelezésig. Már a legelső koncepció öntött tér-struktúrákat tartalmazott, tehát a beton alkalmazását feltételezte. Ernst J. Fuchs előadása alapján érthetővé vált a beton koncepcionális mivolta, ahogy a látszóbeton épület anyaga, építészete és megvalósulása elválaszthatatlan egységet alkot: az anyag és a koncepció egymást feltételezik. A létrejövő tér így önmagát határozza meg az anyag lehetőségei és építési módja által, s ezzel egyidejűleg az építés és az anyag primer építészetté, térré válik. A bemutatott kalterni strandfürdő beton építményében ez az elválaszthatatlan egység jelenik meg.
Erő Zoltán (Palatium Stúdió Kft.), a 4-es metró állomásainak építész generáltervezője Budapest első nagyszabású látszóbeton munkáját mutatta be. A budapesti 4-es metró állomásait az építés technológiája, sorrendje alapvetően meghatározza. A 2004-es országos tervpályázaton elnyert megbízás során Erő Zoltán és munkatársai a kivitelezési és mérnöki adottságokat építészeti koncepcióvá formálták: az új metró nagy belső terei nyersen maradó látszóbeton felületekkel épülnek meg. Erő Zoltán részletesen ismertette az állomások tervezési koncepcióját és kivitelezési folyamatát. Előadásában bemutatta, hogy a mérnöki struktúrák építészete elválaszthatatlan a kivitelezés technológiájától; az építészeti és mérnöki gondolkodásmód itt szerves egységet alkot. Ez különösen igaz a látszóbetonok esetén, ahol a szerkezet és a felület nem választható el egymástól: hiszen a látszóbeton a szerkezet, tér és felület megbonthatatlan egysége. A budapesti 4-es metró a látszóbetonokban megfogalmazódó építészetét tekintve ezzel az elismert kortárs mérnöki létesítmények sorába illeszkedik (londoni metró, koppenhágai metró stb.).
A második blokk Viszló Dezső építőmérnök, műszaki vezető (Peri Kft.) előadásával indult, aki a stuttgarti Mercedes Benz múzeum építését zsalus szempontból mutatta be. Előadásában azt vizsgálta, hogy az építészeti koncepció betonba öntését miként teszi lehetővé a zsaluzat. Az UN Studio irodában megalkotott épület a zsalus technológiát tekintve mérföldkő: a zsalus iparág lehetőségeit és határait egyszerre képviseli. Viszló Dezső előadásában a kétszer görbült felületek zsaluzását mutatta be, amelyek a legnagyobb kihívás elé állítják a zsaluzatok tervezőit. E térgörbe felületek zsaluzatának tervezése és gyártása ma CAD rendszerű 3D modellezést feltételez; a zsaluzat a háromdimenziós építészeti modellt alapul véve 3D felületmodellek alapján készül el. Viszló Dezső előadásában részletesen kitért a zsaluelemek gyártási technológiájára, bemutatva ezzel a zsalukészítés ipari lépéseit is.
Pethő Csaba szaktanácsadó (MC-Bauchemie) a betonban rejlő adottságokról és lehetőségekről beszélt. Előadásában bemutatta, hogy melyek azok a legfontosabb betontulajdonságok, amelyek közvetlen hatással lehetnek az elkészült felület minőségére. Részletesen kitért a konzisztencia, a bedolgozhatóság és a felületi minőség összefüggéseire. Bemutatta, hogy milyen sokrétű szempontok mérlegelése szükséges a megfelelő beton kiválasztásához a magas felületi igények esetén.
A második blokkot Dominik Arioli építész (AGPS Architecture, Svájc) zárta. Előadásában a látszóbeton környezeti és gazdaságossági szempontjairól beszélt, az AGPS iroda által tervezett IUCN (International Union for Conservation of Nature) székház kapcsán.
A harmadik blokk első előadója, Balogh Péter István PhD tájépítész (Corvinus Egyetem, S73 Kft.) nagy ívű áttekintést adott a beton tájépítészeti alkalmazásairól. Előadásában a betont a különböző táji léptékek összefüggésében vizsgálta. A beton a legkülönfélébb táji léptékek anyaga lehet; így tulajdonképpen léptéktelen anyag, hiszen egyszerre a végtelen monolitikusság (pl. tengerpart, Benidorm (Spanyolország), 2009, építésziroda, Barcelona) és a kifinomult részletek anyaga (pl. Forum 2004, Barcelona, Beth Galí).
Mélyi József művészettörténész a hazai köztéri betonszobrászat elmúlt néhány évtizedéből mutatott be szubjektív válogatást. A paksi tulipános házakkal elindult esztétikai vita Schéner Mihály 1987-es munkájában nyerte el szimbolikus mélypontját (Csibecsók, Békéscsaba). Mélyi a hazai kritikai válogatás mellett néhány előremutató külföldi példát is bemutatott, ahol a beton és a mű összefüggő és egymást feltételező egységet alkot (pl. Dani Karavan emlékműve Beershevában, ill. Eduardo Chillida munkái). Előadását egy aktualitással, a pécsi Breuer Marcell emlékmű díjnyertes pályaművének ismertetésével zárta.
A harmadik blokk záróelőadását Losonczi Áron építész tartotta meg. Előadásában a beton és az üveg összefüggéseit vizsgálta; részletesen bemutatta, építészként hogyan fejlesztette ki és formálta termékké a világszerte ismert fényáteresztő üvegbetont.
A kétnapos szimpózium másnapján a közönség a 4-es metró állomásait tekinthette meg az építész tervezők szakmai vezetése mellett. Több turnusban, közel 150 fő láthatta így a szerkezetkész állomásokat.
A szimpóziumhoz kapcsolódóan egyedülálló látszóbeton-adatbázis jött létre. A rendezvény weblapján Varga Péter István és munkatársai mintegy 250 látszóbeton épület adatait és fotóit gyűjtötték össze, s a magyar és angol nyelven elérhető adatbázis folyamatosan bővül. A Látszóbeton Szimpóziumnak, ami az április végéig tartó Betontavasz rendezvénysorozat nyitóeseménye volt, a szakmai koncepcióját Varga Péter István építész, a rendezvény kurátora állította össze.
