Full Concrete: szóval beton, csak beton. Veres Balázs kiállítása a pécsi Nick Galériában
Veres Balázs Pécshez kötődik: onnan származik, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán végzett, és a számára elsődleges szobrászati alapanyaggá vált betonnal is ott találkozott, első önálló kiállítása is ott nyílt meg. Farkas Laura írt a kiállításról.
A jelenleg Budapesten élő és alkotó Veres Balázs szobrászművész első egyéni kiállításának helyszíne szintén Pécs. A belváros szívében található Nick Galériában bemutatott Full Concrete elnevezésű, csak betont színre állító kiállítása az anyagszerűségre és az ebből adódó gondolkodásmódra épített. A Monostori betonszobrászati művésztelep alapítójaként és főszervezőjeként Veres már évek óta együtt dolgozik a galériával, ahol minden évben bemutatásra kerül a betonszobrászat hazai képviselőinek adott éves, művésztelepen készült anyaga. Idén azonban a galéria egyéni kiállításának adott teret, ami ugyan a napokban bezárt, de a betonnal foglalkozó alkotótelepről és Veres művészetéről még biztosan esik majd az Építészfórumon is szó.
A betonnal 2003-ban, Csurgai Ferenc szobrászművész révén találkozó Veres Balázsra jellemző a festői gesztusokból kiinduló, új formai határvonalak keresése. A nem túlzóan kísérletezőnek definiálható munkafolyamat a beton fizikai tulajdonságából indul ki, ami párosul egy inkább festő, mint szobrász megközelítéssel ezáltal új fogalmat alkotva az anyagról. A fali munkákat és szobrokat felsorakoztató kiállítás valóban tekinthető egy, a festészet és szobrászat metszéspontján elhelyezkedő új iránynak, tekintve, hogy sok esetben a szobrok és faliképek együtt értelmezhetőek, egymásból indulnak ki.
A kiállítás két fő csapásiránya egyrészt a hullámtörőket alapul vevő sorozat, ahol a szürke színű szobrok, műanyag zsaluzati elemekből illetve újrahasznosított műanyagokból készülnek. Ezen öntvények készítésénél ütközött ki Veres számára leginkább az anyag gesztusa, így a beton mozgása, folyása, súlya, ami későbbiekben, a kiállítás másik szegmensének számító, a színek hozzáadásával készült munkák elkészülését eredményezte.
Frazon Zsófia megnyitóbeszédében így definiálta Veres szemléletmódját: „A szabad és költői asszociációk mellett azonban fontos mindig hangsúlyozni a techné, vagyis a mesterségbeli tudás befolyásoló hatását: azt, ahogy a betonkeverőbe öntött homok, kavics és víz (és persze a titkos receptek további összetevői) egy új anyaggá válnak, majd az előzetesen tervezett sablonokba és zsaluzatba folyatott anyag elnyeri színét és formáját. Ez egy lassú és hömpölygő folyamat, és nem kevés türelmet igényel. Az alkotó szerepe pedig ahhoz nagyon hasonló , mint hullámtörőé a tengerparton: megzabolázni az anyag erejét, szétoszlatni, megszelídíteni. A fizika, a kémia, a geometria ebben hatékony segítők, de pusztán ezek a hozzávalók nem garantálják a létrehozott művek művészi világát. Ehhez kell egy csepp esztétika, költőiség és némi társadalomkritika is."
A kiállítás önreflektív jellege a Fun Fact címet viselő műanyag palackokat megformáló munkáiban ütközik ki leginkább. A környezetvédelmi aspektus beemelése egy öngerjesztő folyamat eredménye, tekintve a beton és főleg annak gyártása milyen mérhetetlen károkat okoz a bolygónak, ezt kiegészítve a műanyag palack szintén káros jelentésével, valós kortárs, jelen helyzetre reflektáló munkák keletkeztek. A szobrok alapvázszerkezetei valós hullámtörő formák, annak térbeli megjelenéseivel azonos módon épültek. Ügyelve arra, hogy a későbbiekben a műanyag pet palackokból és poharakból megépülő formák arányai minél közelebb álljanak az eredeti formákhoz. A pet palackok és a különféle műanyag hulladékok egymáshoz rögzítése aszerint történt, hogy azokból egy zárt zsaluzat jöhessen létre, mely elemek között a beton szabadon át tudjon közlekedni, így végül a kész öntvény egy darabból áll. A megtervezés első szakaszában már pontosan meg lettek határozva a szobrok modellállásai, mely szerint levegőztető rendszereket kellett kialakítani, így a felfelé áramló levegő olyan felületeken jelenik meg, amik az installálást követően nem látható helyre esnek.
Farkas Laura
szerk.: Somogyi Krisztina
