Funkció és tisztelet – Díjnyertes piactér Ptujban
A Szlovénia északkeleti csücskében található Ptuj az ország legrégebben lakott városa, belvárosi piactere mégis csak a 20. század első felében alakult ki. A tér 2020-ig keveset változott, megérett a felújításra. Az Arhitektura Krušec építésziroda és a Studio AKKA tájépítésziroda által tervezett, a 2021-es Piranesi-díjon is díjazott beavatkozást Pacsika Emília beszámolójából ismerhetjük meg.
Mint legtöbb középkori belvárost, a szlovéniai Ptuj törtélelmi centrumát is a sűrű beépítés jellemzi. Hangulatos, szűk utcákat találunk itt egymás sarkába ragadó telkekkel. A kisváros ősi központja a kilencszáz éves Szent György plébániatemplom körül alakult ki, ennek helyén már a római korban is templom állt. A városszerkezet az évszázadok során a központban alig hagyott helyet komolyabb teresedésnek, csak a huszadik század elején alakított ki a város itt közösségi teret. Ennek helyén a római korban egy mélyedés húzódott, az elhagyott terület a 13. században városi vizesárokként szolgált (a Grajena patak vizét gyűjtötte össze). Későbbi századokban már polgári házak épültek a területen, ezeket 1585 után bontották le, mikor a német birodalom a török fenyegetése miatt helyőrséget állított föl Ptujban. A hadsereg számára ideépített raktárt később a tisztek kaszárnyává alakították.
Az épületet a huszadik század elejéig Kislaktanyaként ismerték, a boldog békeidők utolsó évében, 1913-ban bonttatták le, bizonyára nem sejtve, hogy egy év múlva kitör az első világháború. A bontás után az üresen maradt, méretes, mélyen fekvő telket piactérré alakították. A középkori városszerkezetbe beágyazott terület tehát csak a huszadik század első évtizedében vált térré, előtte soha nem volt az. Az évtizedek alatt a lakosság birtokba vette ugyan, rendeltetésszerűen használta, de valójában sohasem illeszkedett igazán a város arculatához. Az önkormányzat 2020-ban úgy döntött, a területen fölújítást végeznek, ha úgy tetszik, „befejezik" a piactér méltó formájának kialakítását. A tervezést az Architektura Krusec építésziroda és a Studio AKKA tájépítész tervező cég alkotóira bízták, a terv 2021-ben elnyerte a rangos Piranesi-díjat.
A felújítás az alázat jegyében történt. A környezet, a történelmi múlt, a hely szellemének tisztelete elsődleges szempont lehetett a téralakításnál a tervezők számára. A piactér helyén álló laktanya emlékét speciális módon őrizték meg: az épület alaprajzának „lenyomatát" megjelenítették a tér burkolatán. Az alapterületet vörös terazzóval öntötték ki, visszahozva ezzel a lebontott kaszárnya tetőzetének fílingjét is. A város magasabb terepszintjéről érkező számára meghatározó látvány lehetett a hatalmas cseréptető terrakottája, ez majd négyszáz évig tartozott hozzá a város vizuális történetéhez, megérdemelte a citációt.
A mai térfalak a néhai kaszárnyát körülölelő utcák házaiból keletkeztek. A teret keretező épületek harmonikus egységet képeznek, bár különböző korúak: vannak közöttük 18-19. és 20. századiak is. A déli oldalon magasodó Szent György plébániatemplom pedig a 12. század remeke, román stílusban épült, és ennek jellemző jegyeit a sok átalakítás után is megőrizte. A templom a történelmi belváros meredek magaslatán áll, szakrális nyugalommal tekint le a nála jóval mélyebben fekvő térre. Felújításkor a tervezők a templomot tartó sziklaoromzatot egy betonból készült szürke támfallal erősítették meg, ez leér a tér járószintjéig s így a piactér déli térfalának tekintélyes szereplőjévé lett.
A tervezők a minimál építészet jegyében fogalmaznak letisztult architektúrával. Neutrális eleganciával szellemesen „installálták" a helyszín épített értékeit is. Így a támfal őszinte betontömbje, a templom posztamenseként jelenik meg, aláhúzva ezzel az épület méltóságát. A támfal lába előtt elnyúló terasz-építmény viszont jótékonyan takar és rejteget. A kőépítmény kubatúrájában a piaci kiszolgáló egységek jól megbújhatnak. A „kispiac" szinte észrevétlen simul be a terasz járószintje alá, ezáltal lesz belőle esővédett árusítóhely. A mellette kialakított üvegfalú kávézó látványa is diszkréten kapcsolódik a templomos panorámához. A terasz tetejére felkapaszkodó látogató megnézheti a tér történetét mutató szabadtéri kiállítást, és végigtekinthet a megújult téren észak–déli irányban. A teret a térfal nyugati oldalával széles lépcső köti össze. Ez a lefelé ereszkedőnek a tágasság a szabadság élményét adja, a felfelé igyekvőnek pedig a város legszebb utcájához vezet.
A most kialakított piactér alárendeli magát az épített környezetnek. Nem akar onnan kilógni, tiszteli a kialakult egységet, nem kívánja azt valamilyen ellenponttal megfejelni, valami látványos attrakcióval fölülmúlni. A tér berendezése abszolút funkcionális, a térbútorok a Bauhaus letisztult formáit idézik. A piaci portékák kínálására a terasz alatti árusítóhelyen plasztika értékű konstrukciók sorakoznak, a masszív műkő asztaloknak, ráccsal zárható rögzített helyük van. A sátras kirakodó pultokat, e könnyűszerkezetes instrumentumokat viszont csak vásár idején rakják ki a helyszínre. Izgalmas az áttört felületű, könnyed megjelenésű „drótszékek" dizájnja, és a térbútorok elhelyezése is. Bár a székeket a burkolathoz rögzítették, mégis azt az érzetet keltik, minta onnan bármikor fölkaphatók, vagy arrébb tolhatók lennének. Az ülőalkalmatosságokat igen cselesen, afféle tervezett esetlegességgel szórták szét az alkotók. Bizonyos helyeken szabálytalan halmazt képeztek belőlük, az itt megpihenőket ezáltal csoportos beszélgetésre inspirálva. Másutt kettesével rakták le a székeket, talán a szerelmespárokat kínálva meg így, de a lépcsőn, a teraszon, sőt még a templom-magaslat korlátjánál is találunk egy-egy magányos széket a csöndes szemlélődő számára.
A fémből készült bútorok, korlátok, a fákat védő rácsok terrakotta színű festést kaptak, így jól illeszkednek a vöröses színű burkolathoz. A tervezők a hely szellemét tisztelték meg azzal is, hogy a környéken honos anyagokkal dolgoztak. A laktanya helyét kijelölő terazzóba a Dráva kavicsait foglalták bele és a vöröses térburkolatot a közelben bányászott pohorski tonalittal keretezték. A Szlovéniában népszerű szürke-fehér gránit kockakő mintázatával elegánsan margózza a teret. E vulkánikus kőzet zúzalékát szórták a térre ültetett fák négyzet-ágyásaiba is. A térburkolat afféle kőből készült szövedék. A terazzo dilatációs, – egyben esővíz elvezető – résvonalai úgy szövődnek össze a gránitkockák fugahálóival, mint keresztfonalak szoktak a felvetőszálakkal. A kőből készült teraszon és a széles lépcsőföljárón is kockakőből készült a járófelület, így gátolva meg az esetleges csúszósságot.
A nyugati oldalon az úttestet pollerekkel választották el a tértől, itt autóforgalom működik. Szintén a nyugati oldalon áll az a barokkos külsejű pavilon, melynek nem tudni mi lehetett a rendeltetése. Talán a laktanya kapusfülkéjeként szolgált úgy kétszáz évvel ezelőtt még, de az is lehet, hogy átmentették ide valahonnan (egy 1930-as felvételen, a régi piac lépcsőfeljárójánál is látható, de a tér történetének írói nem jelölik meg néhai funkcióját). Nemrég állították a pavilon mellé Rudolf Maistro tábornok életnagyságú szobrát. Az első világháború nemzeti hősének emléke méltán kapcsolódhat a tér hadi múltjához, és a katonai eszmekörhöz. A szobor sem akarja uralni a teret, szinte talapzat nélkül áll, szerényen húzódik meg a pavilon árnyékában.
Ptuj számos tradicionális ünnepség, program színhelye. A farsang, a György-napi, a karácsonyi vásár, a Katalin-ünnep idején az ide sereglő emberek ezer színnel tarkítják a teret. Mint tudjuk, egy rendezvénytéren ősidők óta a nyüzsgés a főszereplő. Az üres tér arca kifejezheti a tervező „önmegvalósító" szándékát is akár, de a végső látványt a helyszínen tartózkodók – emberek tárgyak – összessége komplettálja. A ptuji piactér tervezői a semleges, visszafogott dizájnnal kiváló vizuális mozgásteret engedtek a vásári tobzódásnak.
Kezet fogott itt egymással a középkor és a huszonegyedik századi építészet. A parola nyomán magas minőség és sajátos esztétikum született.
Pacsika Emília
Szerk.: Winkler Márk
