Helyi és bontott építési anyagokból épült esővízgyűjtő Gyékényesen, mely a telken táborozók számára szolgál zuhanyzóként és nyárikonyhaként. A mesterdiplomatárgyként megépült projektet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hat építészhallgatójának szavaival adjuk közre.
A gyékényesi közösségi telket tíz fős csapatunk gondozza, három éve egy kis présház, és rengeteg szőlő és fenyő között kezdődött a munka. A közös telekvásárlás gondolatának első szikrája a hagyományos egyetemi építőtáborokon való részvétel után fogalmazódott meg, és egy olyan hely megteremtése lett a cél, ahol az együtt töltött idő és kollektív felelősségvállalás mellett teret adunk a szabad alkotásnak, ötletek és tervek befogadásának. Így épült azóta egy fatüzes kerámiaégető kemence Zachár Dóri és Páll Áron diplomatárgyprojektjeként 2023 tavaszán, majd fél évvel később házigazdái voltunk a MOME 2023-as építőtáborának, ahol az akkori BA1-es osztály egy új teraszt és árnyékszéket épített Juhász László és Kondor András tervei alapján.
Nagy hiányosság volt viszont még, hogy ezen a falutól kívül eső területen nincs kiépített vízrendszer, a vizet kannákban kell felhordani, és a közösen használható kút is elapadt. Gyékényes az ország egyik legcsapadékosabb területén fekszik, az átlagos évi csapadékösszeg 800 mm szokott lenni, így az esővízgyűjtés körül indult el a gondolkodás, és a közös diplomatárgyunk egy esővízgyűjtő- és szűrőrendszerrel ellátott fürdőház lett. Ez az épület a vízhálózatból kieső telek vízellátását fenntartható módon pótolja, és a későbbi alkotó- és építőtáborok infrastruktúrájának biztosítása mellett, egyben egy kísérleti mintaprojekt is az esővíz hasznosítására. Az adott használathoz 30 m2 tetővel számoltunk, ami így az elmúlt évek (2007-2023) méréseit számolva nagyjából 1 és 3 köbméter közötti havi vízhozamot jelent, ami a telek használatának eddigi tapasztalati alapján bőven elegendő. Egy ekkora tetőfelület maga a fürdőház saját tetején is létre tud jönni, az összes épület tetejét bevonva akár ennél sokkal több esővíz is gyűjthető lehet egy későbbi fázisban. Az épület a telek összes vizes funkcióját magában foglalja, így a tárolás és szűrés után egy zuhanyzó-tisztálkodó térre, és egy mosogató-konyhapultra oszlik.
Az építmény tervezésénél fontos szempont volt a bontott és helyben elérhető anyagok felhasználása, a keresésnél azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy aminél csak lehetséges, helyben (~50 km-es körzetben) beszerezhető legyen, és fenntartható forrásból származzon, ahol jó esetben nem mi vagyunk az első használói. Végül korábbi építőtáborból és más egyetemi projektekből fennmaradt faanyag konyha- és tetőszerkezetként, egy egyetemi kiállításból megmaradt OSB lapok konyhabútorpolcokként, a környéken végtelen mennyiségben rendelkezésre álló bontott tégla köztes falként, és bontott metlaki cementlapok pedig padló- és konyhapultburkolatként kerültek felhasználásra. Ez a folyamatos kereséssel járó, kifordított folyamat nagyban meghatározta az építmény szerkezetét, folyamatosan alakuló, elnyújtott tervezést eredményezve.
A tető volt az egyetlen kivétel ez alól az elv alól: a gyűjtött víz tisztasága érdekében a befelé forduló tetőre új fém trapézlemez fedés került, ami befelé lejtő tető középső gerincén húzódó vápába vezeti a gyűjtött vizet. Az esővíz a vápáról az építmény egyetlen zárt részébe folyik, ahol fénymentes és egyenletes hőmérsékletű környezetben IBC tartályokban tároljuk. A szűrés első lépése, hogy amikor egy hosszabb idő után az eső leesik, a tetőn meggyűlt kosz egy előszűrő rendszeren, késleltetve érkezik a tartályba. A tartályban eltárolt vizet egy nyomástartó tartállyal felszerelt házi vízmű szivattyúzza át az egyre kisebb szemcseátmérőjű szűrőkön, közvetlen a használat előtt. Az elhasznált vizet nem tisztítjuk újra, hanem egy kis kertben szikkasztjuk el az épület mellett, ami így a kertet is gondozza. Az épület többi vizes funkciója kifelé fordul, a zuhanyzók a hátsó, privátabb oldalon, a mosogató-nyárikonyha pedig a legforgalmasabb útvonalra tapadva kapcsolódik bele a körforgásba. A létrejövő terek tudatosan nem szakadnak el túlságosan a megszokott tábori körülményektől, így maradnak szerves részei annak az egyszerű és természetközeli létformának, ami ezt a helyet jellemzi.
Fehér Lili Hanna, Fogarassy Réka, Gulyás Janka, Kardos Orsolya, Puskár Dóra & Winkler Rebeka
Az építés létrejöttét támogatta szűrőkkel és vízrendszerelemekkel a Homewater Kft., talajcsavarokkal a Drevotta talajcsavar, csavarokkal a Szegmester Kft., a vápa gyártásával a Puskárfém Kft, faanyag beszerzés támogatásával a Jaf-Holz és Böszörményi-Nagy Gergely, és IBC tartállyal Kardos Józsefné.
Szerk.: Borenich Levente