G4 - design a régióban
A G4 design lap kiadásában közrejátszott, hogy a régióban élő szerkesztőkként, kritikusokként gyakran elszomorodva látjuk, hogy a nemzetközi sajtóban milyen esetleges módon tudósítanak az alkotókról, az eredményekről és az eseményekről.
Szaklap indult a közelmúltban tervezőgrafika, tárgy- és környezettervezés témában a közép- és kelet-európai régióban.
G4 - design a régióban
Téma: tervezőgrafika,
tárgy- és környezettervezés
a közép- és kelet-európai régióban
Terjedelem: 100 oldal, színes, 5 nyelvű
kapható: A Hírker terjesztésében
a fontosabb helyeken,
a külföldi lapok szekcióban
London vagy New York közelebb van, mint Pozsony vagy Krakkó? A design térképen úgy tűnik, ez a helyzet, hiszen többet tudunk az ottani design életről, a termékekről és a tervezőkről, mint azokról, akik itt vannak a közelünkben, alig pár órányi autóút távolságra. Csak próbaképp: tudjuk-e, hogy a lengyel plakát hogyan alakult át az elmúlt évtizedben? Hogy a Cseh Köztársaság új arculatában miért kapott központi szerepet egy szóbuborék, vagy hogy milyen alkotókat támogat ma a szlovák Design Center?
A helyzet érdekessége, hogy bár pár évtizeddel ezelőtt még részben közös volt a vizuális kultúránk, hiszen tárgyaink jelentős többsége a régióban készült és a régióban is került eladásra, mára azonban külön utakon indult el a fejlődés. A csehek például igen alaposan elhúztak: a kommunikációs design vagy a tárgytervezés területén csak úgy, mint a kivitelezésben alapvető fontosságú iparágakban teljesen felzárkóztak a nyugat-európai színvonalhoz. A cseh design helyzet számomra egyik legfontosabb – valljuk be – leginkább irigylésre méltó ismérve, hogy a design ott nem a szakmák belügye, hanem egyre inkább olyan igény, amely például a közszféra felől is természetesen jelentkezik. Az építész és a designer presztízse egyre nagyobb. A szakemberek munkáját már egy-egy fontosabb projekt előkészítésében nagyon komolyan veszik. Pályázataik így megalapozottak, gondolatébresztők és megvalósíthatóak. Legyen szó kulturális események arculatáról (pl. KarlovyVary fesztivál) városok megjelenéséről (Prága, Brno, Zlin) vagy a Cseh Nemzeti televízió arculatáról komoly vizuális elképzeléssel módszeresen haladnak az elképzelt cél felé.
A hasonlóságok és a különbségek bemutatására alakult az a nemzetközi csapat, amely G4 néven indította útjára az első közép- és kelet-európai lapot. Ennek első, 2007-es száma jelent meg a nyáron.
A G4 design lap kiadásában az is közrejátszott, hogy a régióban élő szerkesztőkként, kritikusokként gyakran elszomorodva látjuk, hogy a nemzetközi sajtóban milyen esetleges módon tudósítanak az alkotókról, az eredményekről és az eseményekről. Bár egyes lapok (pl. Print magazin) már évek óta készít európai számot, amelyben a közép-kelet európai országok is megjelennek, és érdekességként itt-ott szerepel rólunk mindenfelé anyag, az összkép azonban igen vegyes.
A vizuális kommunikáció területén például egyetlen olyan meghatározó elméleti szakember ismert, aki viszonylagos rendszerességgel tájékozódik mifelénk. Rick Poynor 1996-ban jött először Magyarországra, Pécsre a New Typo kiállítás megnyitására. Azóta Zagrabtól Prágáig fel-feltűnik, hogy előadóként vagy zsűritagként végignézhesse az aktuális termést. Legutóbb úgy három éve Prágában a nemzetközi tipográfiai szövetség (ATypI) éves konferenciáján hallottam őt személyesen, amikor nyitó szónokként fellelkesülve hangoztatta, a modern grafika nagy lehetősége Közép-Európa, ahol nem falt fel még mindent a kereskedelmi szemlélet, ahol a tervezők még saját egyéniségüknek megfelelően alkothatnak, ahol a meccs a professzionális nagy nemzetközi ügynökségek és a hazai tehetségek, kis alkotó teamek között még nem teljesen lefutott. Lelkes beszédét akkor Prágában nagy csend fogadta: a nemzetközi szakma sztárjai feltehetően más okból hallgattak, mint a régióból összesereglett tervezők.
A laudáció utáni fogadáson csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok egy sarokban beszélgettünk, arról is szó volt, hogy jó lenne már valami közös megjelenés, amely arról is képet ad, mi hogyan látjuk magunkat. Végül, a nagyhírű lengyel 2+3d magazin szerkesztője Jacek Mrowczyk lépett elsőként: lapjuk különkiadásaként a Visegrádi Alap támogatásával megjelentetnének egy közös, regionális számot. A szerkesztőség országonként szerveződött, a nemzetközi design életben elismert személyek, társaságok tagjaiból; így érthetően a lengyelek blokkját 2+3d magazin (www.2plus3d.pl) szerkesztői, a csehek anyagát az Alba Design Press, a szlovákot pedig a Design Center munkatársai állították össze, a magyar területet a Plusminus fórum (www.plusminus.hu) szervezésében a MOME tanárainak a bevonásával én állítottam össze.
A címlapot és a nemzeti fejezetelválasztókat egy belső pályázat eredményeként egységesen Czakó Zsolt tervezte. A vonalas struktúrákból összeálló interferenciák mögött az a gondolat található, hogy a különböző sajátosságok összeadódásából új értékek születhetnek meg. A lap belső vizuális, rendszerét így a tükörméretet és a belső tagolást a cseh Alan Zaruba határozta meg, de ez a grid országonként adaptálható volt. Szintén elhatározás volt, hogy a nemzeti anyagok címsorait és kenyérszövegét blokkonként más és más betűtervező betűjével szedjük. A magyar címsorokban így Boskovitz Oszkár (www.nepfont.hu) Tropauer fontja, a kenyérszövegben Kóthay Gábor (www.jobart.hu) Minerva Modern betűje jelenik meg.
A G4 magazin a régió minden országában kapható, és elkerül a fontosabb design központokba is, hiszen közös érdek, hogy mit és hogy tudnak rólunk a nagyvilágban.
A magyar blokkban bemutatott alkotók:
Bohony Beatrix, Erky-Nagy Tibor, Czakó Zsolt, Czeizel Balázs, Gerhes Gábor, Halasi Zoltán, Herbszt László, Kassai Ferenc, Kóthay Gábor, Kuszkó Rajmund, Murakeözy Gabriella, Nádai Ferenc, Tóth Yoka Zsolt, Tepes Ferenc és Vargha Balázs tervezőgrafikusok, Bíró Tibor, Hartai Tamás, Sass Viktor, Szász Zoltán járműtervezők, a MOME hallgatói, Losonczi Áron építész, Marosi László ékszer-, Tomay Katalin üveg-, Remete Krisztina textil-, Pyka Zsolt és Szőllössy Barbara tárgytervező művészek.
A G4 nemzetközi szerkesztősége elérhető a www.2plus3d.pl címen, a magyar szerkesztőséghez az info/kukac/plusminus.hu címen lehet eljutni.
Somogyi Krisztina
