Közélet, hírek

Gábor Lászlóra emlékezünk

2006.10.27. 09:30

Az épületszerkezettan tudósa 25 éve hunyt el.
Fő műve, az Épületszerkezettan című négykötetes tankönyv ma is alapvető jelentőségű az építészek munkája során.

Dr. Gábor László fő műve, az Épületszerkezettan című négykötetes tankönyv ma is alapvető jelentőségű az építészek munkája során. Nem kevesebbet tulajdonítanak e munkának, mint azt, hogy általa az épületszerkezettan az építészeti tervezést kiszolgáló eszközrendszerből tudományággá fejlődött. Ennek kapcsán Párkányi Mihály írta róla nekrológjában, hogy „a hazai épületszerkezettant (…) objektív kritériumokra alapozott tudományággá fejleszti. Szisztematikus munkával kiépíti a kapcsolatokat az épületszerkezetek tervezéséhez és fejlesztéséhez támpontokat adó természettudományokkal, épületfizikai diszciplínákkal. (…)
Az épületfizikai-épületgépészeti-épületszerkezeti problémák együttes kezelésével valójában interdiszciplináris szemléletű kutatási irányt tár fel.”

Gábor László 1910. november 22-én született Debrecenben. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, építészmérnöki diplomáját 1933-ban szerezte meg. Pályakezdőként, 1932-től neves építészirodákban kezdett dolgozni: Platschek Imre, Mátrai-Gottwald Gyula és Dereskei Fodor Lajos műhelyeiben elsősorban lakóépületek tervezésében vett részt 1944-ig. Mivel eredetileg festő szeretett volna lenni, ebben az időben a képzőművészet és a design terén is tevékenykedett: plakátokat, könyvillusztrációkat, színpadképeket is készített. A háború után a károk helyreállításában közreműködött, illetve számos ipari létesítmény tervezésére vállalkozott. 1948 márciusától a Hazai Magas- és Mélyépítő Rt. vezetője lett, ám júliusban már az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetőjévé nevezték ki (itt 1949-ben a tervezési főosztály, később a városrendezési főosztály vezetője). Tervezői pályája 1949. októberéig tartott, ekkor kezdett dolgozni a Budapesti Műszaki Egyetem Épületszerkezeti Tanszékének vezetőjeként. Emellett számos magas egyetemi rangot tudhatott magáénak: (az Építészmérnöki Kar dékánja 1953-1958 és 1967-1972; tudományos rektorhelyettes 1964-1967; 1971-től tanszékvezetői megbízásának fenntartásával mellett az Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet igazgatója). A már említett Épületszerkezettan című könyvsorozatot 1960 és 1979 között jelentette meg.
Gábor László a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja volt az 1950-es évek elején. Az MTA levelező tagjává, illetve az Építészettudományi Bizottság elnökévé választották 1973-ban.

Utolsó éveiben nagy figyelmet fordított a nagyipari jellegű építés tudományos problémáira, illetve a tömeges építés tervezési kérdéseire. Ezzel kapcsolatban készítette további elméleti munkáit: Az információ továbbítása és vétele az iparosított építésben. Bevezetés a vaktervezés elméletébe (Párkányi Mihállyal, Bp., 1979); A falszerkezetek fejlődése (Zöld Andrással, Bp., 1981). 1981-ben nyugdíjba vonult. Nem sokkal később, október 28-án elhunyt.

Legismertebb épülete a budapesti Jászai Mari téren álló ún. Fehérház, mely ma képviselői irodaházként működik. A háború utáni modernizmus e fontos alkotását Gábor László Gádoros Lajossal, Preisich Gáborral és Rudnai Gyulával együtt tervezte (az eredeti épületet Vidor Emil tervezte). Még a háború előtt az alábbi lakóépületek tervezésében vett részt: Debrecen, Csapó u. 18 és Vár u. 2 (mindkettő 1935); Budapest, Berényi u 6/b (1939-40); Tigris u. 46 (1940-41); Margit körút 57 (1941); Szamos u. 5 (1941); Márvány u. 1/b (1941); Maros u. 24-28; Csaba u. 15.

szerző: Haba Péter 

Cikkinfó

Szerzők:
Haba Péter