Gál Tibor: Tari Gábor „kőszínben” paradicsomlé és málnafagylalt helyett című cikkéhez

Meddig mehet el egy rekonstrukció a hitelesség „rabságában”?

Meddig mehet el egy rekonstrukció a hitelesség „rabságában”? 

Meg kell ismételnem, mert az első válaszomból láthatóan nem jött át: nem vitattam, vitatom a színdinamika tudományos mivoltát, jelentőségét, alkalmazásának számtalan lehetőségét stb. Mindössze azt állítom, hogy a fertődi kastélyt az építtető, Esterházy „Fényes” Miklós herceg vörös és rózsa-márvány színekre festette. Ennek megfelelően e színvilág visszaállítása a homlokzatok hiteles helyreállításhoz elengedhetetlen lett volna. Vagyis csak azt vitattam, hogy az, hogy egy épület milyen színű volt a múltban, az nem a színdinamika, hanem a kutatás kérdése. Egy közismert példával: a fekete színről az autótervezők, dizájnerek, marketingesek ma (is) sok érvényes negatívumot tudnak mondani, akár színdinamikai szempontból is, de a Ford T-modell gyűjtők számára - tetszik, nem tetszik -, csak az a példány hiteles a piacon, amelyik fekete. A jelenkor színei, divatjai szóba sem kerülhetnek. Vagyis a kulcsszó: A HITELESSÉG. Ezen az exkluzív piacon csak ez az egy biztos értékhordozó!

Vagyis ma sem tudok jobbat tanácsolni: aki autentikus T-modellt akar, festesse feketére, akkor biztosan megőrzi értékét!

Az örökségvédelem, műemlékvédelem kérdéseiben sincs ez másképp (talán csak bonyolultabbnak látszik). A fertődi kastély esetében, ami - mondanom sem kell - kiemelkedően jelentős épület, a hitelesség fokozottan kulcskérdés. A vörös-, rózsamárvány színezést, mint a „Fényes” korszak rekonstrukciójának hitelesen bizonyított színét, elfogadták (lásd KÖH tervtárban, irattárban lévő dok-ok és jkv-ek).

T.G. cikkében szereplő vakolatdarabok fotóival nem tudok mit kezdeni. Nem tudni, honnan származnak, milyen kori falazaton, tagozaton, vakolaton voltak, milyen réteg van előtte, utána, jellemző-e az előfordulásuk és hol, anyagaik mifélék, kutatásukat kik végezték, dokumentálták-e, stb. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy tény, a 19-20. században többször, többféle színre festették az épülteket. Ezen korszakok színrekonstrukcióit is tartalmazza a sokszor idézett kutatási anyag. Ezekből itt közlöm az ún. „kőszín”-korszak rekonstrukciós rajzát (lásd KÖH tervtárban), amire T.G. úgy hivatkozik, mint munkájuk tudományos bizonyítékára „a kutatás, köztük az ÁMRK-é is és a tanszékünké is kimondja, hogy volt ilyen élete a kastélynak” - írja.

(A fehéren hagyott tagozatok színei ismeretlenek! Sajnos ezek a hiányok épp a leghangsúlyosabb felületeken jelentkeztek. Ez volt az egyik oka, hogy alkalmazását el kellett vetnünk, mert egyébként is már „Fényes” Miklós nagy korszaka után készült)

Ennyit tehát a dolog tartalmi, érdemi részéről.

 
Néhány pontosítandó apróságról:

- Cégünk, az ÁMRK az évenként átadott épületeknek csak elenyésző töredékét tervezi. Nincs monopol-, de még csak meghatározó helyzete sem a műemléktervezések területén. Erről a honlapokról és a szakújságokból is jó közelítő képet lehet kapni.

- Az, hogy sötétebb és telítettebb színmintákat választottunk tervünkhöz, igaz. T.G. ezt hibaként rója fel. Mi úgy gondoltuk, természetes, hogy nem a kopott, napszítta felületeket vettük alapul, hanem a védett részeken megmaradt ép felületeket, amik persze sokkal sötétebbek, telítettebbek.

- A Peschi-kép közvetlen bizonyítékként nem használható, épp mert festmény. Így nem a valóság szolgai részletekbe menő ábrázolása az elsődleges célja. Fertőd esetében meg végképp nem, mert pl. olyan épületeket is ábrázol (pl. Bábszínház), amelyek máshogy épültek meg! Vagyis nem „úgy”, és nem mindenben hiteles. A színek esetében biztosan nem. Az „in situ” festékrétegek mást mutatnak.

- „Gál Tibor és munkatársai semmi kompromisszumkészséget nem mutattak.” „Miért lett volna köteles a megbízó csak ebből a két alternatívából választani” írja T.G. Azért, mert a történelem akaratából ez a kettő maradt meg, ezt remélem elég világosan megírtam.

Az, hogy két engedélyezési tervet adtunk át, szerintem kimeríti a kompromisszum (választás) lehetőségét. A B terv az előző állapot felújítása volt, amivel generációk óta senkinek semmi baja nem volt, nem volt benne kockázat. Hiteles is volt, minőségi munka is volt, hiszen még Rados Jenő készítette. A Tervtanács is elfogadta mint „tartaléktervet”, így simán engedélyt kapott volna.

Az érdekes a projekt történeti része, pontosabban a tanulsága vagy inkább annak hiánya. Ami T.G. írásaiban így jelenik meg: „Vajon miért döntött úgy a MÁG… miért köteles a MÁG… Ezekben a mondatokban érzem a köztünk lévő döntő különbséget: a szemléletben.

Szerintünk a lehetséges alternatívák számát az épületen megmaradt, megismerhető lenyomatok száma korlátozza. Ezt, mint történelmi örökségünk lokális tényeit nem csak illik, de mindenkinek köteles lenne tudomásul vennie! Ebben a MÁG-nak nem kivételként, hanem példaadókét kellene megjelennie!

A vitánk is igazán csak ezen a szinten lett volna érdekes: Meddig mehet el egy rekonstrukció a hitelesség „rabságában”? Mit képviselhet az állami megrendelő? Hol vannak a döntések korlátai? Milyen kompetenciák vannak, hogyan hatnak a döntésekre? Melyek a kutatók, restaurátorok, tervezők, hatóság stb. szerepeinek határa, felelőssége? Hova vannak telepítve a döntési jogosítványok (pl. I. és II. fokú építéshatóság), mi a viszonyuk (alá, fölé, mellérendeltség) és milyen formális, informális erőviszonyok, szándékok, félelmek befolyásolják a kimenetelt?

Sejtem, hogy ezeket a kérdéseket (és másokat) hiába feszegetem. A nyilvánosság erejének is megvannak a határai. Addig a kastélyban történik, ami történik, a közeléből mindenki eltűnt, eltűnik, aki nem állt be a sorba. Hol vannak a tervezők, kutatók, restaurátorok stb.? Lemondott a KÖH területi felügyelője. De a MÁG-on belül is állandó a mozgás. Kilépett a projektmenedzser, eltávolították a saját tudományos referensüket, Dávid Ferencet, a Haydn koncerteket szervező Malina Jánost, a programok lelkét képviselő Strém Kálmánt.

A MÁG tehát „dönt”, hogy idézzem Tari Gábort.

 
szerző: Gál Tibor építész (szöveg+kép)

 
ps.:

A kastély egykori ún. Bábszínházának és Narancsháznak a kutatása előrehaladott állapotban van. Lehet tippelni: milyen színű volt az épület a 18. században?

• fekete
• színdinamikus
• „vörös”

A helyes megfejtőknek nem áll módomban nyereményt felajánlani, mivel a válasz túlságosan egyértelmű.