Geometria a sivatagban – lakóépület Utah-ban
Éljünk valahol távol, egy lakatlan sivatagban, az Utah állambeli Capitol Reef Nemzeti Park határában, a világ legimpozánsabb sziklaformái között – ez volt a célja két magasan képzett és a minimál designra fogékony megrendelőnek. Az Imbue Design tervezőitől táborszerű struktúrát kértek – egy lakóházat, mellé egy vendégházat valamint egy kisebb garázs- és műhelyépületet, a lakóbelsőkbe intim zugokat és minden irányba kilátást a páratlan tájra.
Ugyanakkor alapvető szempontjuk volt az is, hogy a környező vegetáció érintetlen maradjon és hogy a költségvetést tartsák alacsonyan.
Az építészek számára nem volt szokatlan az extrém környezet – évekkel ezelőtt ők is részt vettek a nálunk is bemutatott Design Bild Bluff-projektben. Ez egy olyan építészeti mesterkurzus a Navajo-rezervátumban, ahol kis költségvetésű és környezetbarát szociális lakásokat építenek navajo-indiánok számára. „Modern design cég vagyunk, és minimálisták vagyunk, amikor azok lehetünk” – állítják talányosan az Imbue Design tervezői honlapjukon. Ennél az épületnél erre meg is volt a lehetőség – és ők éltek vele!
Tehát itt, a Capitol Reef esetében, a megoldás két L-alakú, istálló-tetős épület lett, amelyek egy-egy homlokzata üvegezett. A többi fronton pedig hosszúkás, vízszintes ablakok biztosítják a panorámás kilátást minden irányba. A projekt egyediségét a lakóház és a nála éppen-csak-hogy-kisebb vendégház elhelyezése adja. Ahogy egymásnak fordulva körbeölelik, kiegészítik, védik egymást, akár két szekér, amely ideiglenes tábort alkot a préri hősei számára évszázadokkal ezelőtt. A hagyományos ikerházak mindenesetre nem ilyenek.
Az épület éles vonalvezetése, háromszögformákkal operáló geometriája erős kontrasztban áll az őstermészettel, a sziklás talajjal és a gyér növényzettel – itt egyébként a örökzöld göcsörtös boróka a honos. A hullámacél borítás megfelelő védelmet nyújt a sivatagi éghajlat, főleg a napfény ellen. Vöröses barna színével a helyszín poros és durva hangulatára reflektál. Hasonló tónusúak a cédrus-deszkák, amelyek az ablakokat keretezik és máshol is felbukkannak a homlokzatokon. A tervezők szerint az épület borítása gyorsan kap természetes patinát majd a magas hőmérséklettől és a sivatagi napsütéstől.
Az épület belsejében is maníroktól mentes, átgondolt minimalizmus honol. Normális emberek számára készült tágas, egyszerű terek, sötét padlóval, fehérre meszelt falakkal, föld tónusú bútorokkal. Nem kell semmi csillogás, semmi menőzés, csak az indokolt funcionális elemek. Állhatna ez akárhol, akárkinél, és ez tulajdonképpen figyelemreméltó. Az épület egy jól szervezett menedék jellemzőit viseli magán, a konyha és a vizes blokk az alaprajz központjában helyezkedik el. Innen egy kissebb fedett udvarra nyílnak ajtók. Van még egy kissebb garázs-barkács épület, ugyanazzal az acélboritással, cédrusfaajtóval, fémkilinccsel. Mindent helyi vállalkozók és iparosok készítettek – de hát nem is lehetett volna ez másképp, ilyen távol minden nagyvárostól. A kortárs, vidéki, civil amerikai építészet szimpatikus példája ez a lakóház.
Nemes András
