A Víziváros egyik utolsó beépítetlen telkére Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter méretes, de kialakításával mégis szellős üzlet-, lakó- és irodaházat tervezett, amely számos gesztusában folytatja az 1930-as évek óta elkezdett átalakulás hagyományát. Bán Dávid írása.
A korabeli Víziváros kacskaringós, nyüzsgő utcácskáinak miliőjét az 1930-1940-es években pontszerűen megjelenő modernista épületek egyfajta polgári irányba kezdték megváltoztatni. A korábbi alacsonyabb, főleg kereskedőházakat részben felváltották a többszintes, visszafogott, letisztult, mégis elegáns, modern lakóházak, a kor számos kiemelkedő építésze tette le a névjegyét a környéken. A második világháború első éveire az utcakép is elkezdett rendezettebb formát ölteni, kirajzolódtak az olyan meghatározó tengelyek, mint például a Csalogány utca. A városrész azonban nem sokkal később, a háborús bombázások során jelentős károkat szenvedett. A háború utáni újjáépítés több évtizedes dilemma elé állította a szakértőket és tervezőket: hagyományos rehabilitáció vagy kortárs átalakítás történjen itt? 1968-ban fogadták el a városrész rendezési tervét, amelynek két fő, fejlesztendő tengelyének a Csalogány és a Fazekas utcákat jelölték ki. Elkezdték a két utca szélesítését, majd az 1970-es években számos, nagy volumenű lakó- és irodaépület épült az útvonalak mentén. A Csalogány utca szélesítése lehetőséget nyújtott volna a sokáig aktívan élő, Duna alatti alagút megvalósítási tervéhez: az elképzelések szerint megfelelően tudta volna fogadni a forgalmat a budai oldalon. Igaz, az útvonal később beszűkül és máig ez a szűk keresztmetszete éri el a Széna és azon keresztül a forgalmas Széll Kálmán teret.
Az utca keleti, a Dunához közeli szakasza az 1970-es években látványosan átalakult: főleg alagútzsaluzott technológiával épülő nagy volumenű épületekben több száz lakás építésével igyekezték enyhíteni a korszak lakhatási problémáit. Ugyanakkor, ahogy a korabeli kritikusok is kiemelték, sem szolgáltatásokban, sem zöld felületekben nem követték a fejlődő városrész igényeit, nem beszélve az égető és megoldhatatlannak látszó parkolási problémákról. 1975-ben javasolták, hogy az utóbbi kérdésre csak egy többszintes parkolóház jelenthet megoldást.
A fejlesztések az 1990-es évek, de leginkább az ezredforduló után újabb lendületet vettek, a Víziváros több, nagyobb foghíjtelke ekkor épült be. A Kapás utca keleti oldalán, az évtizedek óta elhagyatottan árválkodó telekegyüttesére például Hajnal Zsolt munkatársaival épített olyan, négy épületből álló lakóházegyüttest, amely pótolta a hiányzó térfalat, megszüntetve az utca féloldalasságát, egyúttal kellő, az 1930-as évek beépítéseire rímelő ritmust is adott az adott utcaszakasznak.
Évekkel később nyerte el szintén a Hajnal Építész Iroda az alig egy sarokkal odébb levő, Csalogány utca és Erőd utca határolta méretes telek beépítésének tervét. A beruházó OTP Ingatlan nem először dolgozott a környéken a Hajnal irodával. A már említett Kapás utcai projekt mellett a közeli Petrezselyem utcába is terveztek egy jelentős lakóházat a befektető számára. Ezek után kapták meg a Csalogány utcai feladatot.
A szinte utoljára beépítetlenül maradt méretes területről már korábban elbontották az ott árválkodó alacsonyabb épületeket, a Viziváros régmúlt világának mementóit, amelyeket idővel többszintes házak vettek körbe. A monumentális foghíjon – amelynek nyugati határolója a valaha volt iskolaépületbe beköltözött Jurányi Ház – éveken keresztül hatalmas, döngölt földes, esőben sártengerré változó parkoló tátongott. A megbízás egy többfunkciós jelentős volumenű épületről szólt, amelynek földszintjén nagy alapterületű élelmiszer áruházat, a felsőbb szintjein irodákat és lakásokat alakítanak ki.
Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter a tervezés során itt is arra törekedtek, amit a korábbi, foghíj beépítéses munkáik során is sikerült megvalósítaniuk, hogy ne csak egyszerűen kipótolják a meglévő ürességeket, megszűntessék a kényszerű hiátust, hanem építészeti eszközökkel jobbítsanak a városszerkezeten, rendbe tegyék mikrokörnyezetüket előkertekkel, passzázzsal. A Csalogány utcai tömb is többletet, összetettebb, végiggondolt megoldást kíván nyújtani. A szabályozás révén az új épület visszaléptetve egyvonalba került a szomszédos Jurányi Ház oldalhomlokzatával, valamint egyenes vonalban folytatja az utca keleti szakaszának házsorát, amely korábban ezen a ponton megszakadt. Akárcsak a Kapás utcában, itt is megépülhetett a hiányzó utcafront, teljessé válhatott az utcakép. Ennek rendezésével egyidejűleg egy kisebb, hosszanti teresedés is kialakult az épület előterében, amely szellős zöldterület kialakítására ad lehetőséget az üzemeltető önkormányzatnak.
Az összesen 17.000 négyzetméteres alapterületű épület felszín alatti két szintjén garázst és tárolókat alakítottak ki, a földszintet a 2000 négyzetméteres élelmiszer áruház dominálja, amely szintben saját vevőparkolót is kapott, de az alsó garázsszintről is könnyen elérhető mozgójárdával. A felső öt szinten 3500 négyzetméter irodát és 99 lakást helyeztek el, amely maximálisan figyelembe veszi a tömb intenzitása alapján meghatározott kerületi szabályozást. A telek átlós irányú, erőteljes szintkülönbsége kihívás elé állította a tervezőket, hogy az összes bejárhatóságot megfelelően megoldhassák. A Csalogány utcai oldal 3,5 méteres, az Erőd utca 1 méteres lejtése nehezítette a különböző – a két főbejárat és az üzlet bejárata mellett a garázsbejárók, a szolgálati- és áruszállítást biztosító – bejáratok szintbehozását. A gépészeti kialakítást igencsak megnehezítette az élelmiszer-áruház azon igénye, hogy a vevőtérben nem lehetett átvezetni a felsőbb szintek gépészetét, ezért a csöveket, vezetékeket, vízszintes irányban el kellett vezetni.
Az épület kiszerkesztésénél két fontos szempont volt a szomszédos Jurányi Házhoz való megfelelő csatlakozás, valamint a Varsányi Irén utca felé meghúzódó, alacsony bölcsőde épület benapozásának kérdése. Ezek kiszolgálásához a terepszint felletti alaprajz „U" alakot formáz, amely egyik szára egy kisebb nyúlvánnyal kapcsolódik a Jurányi Házhoz. Az irodaszint átriumszerűen fogja körbe a földszint födémére elhelyezett belső udvart, ami ezáltal kellemes, csendes oázisként ad megnyugtató látványt az irodák, majd a fentebbi szintek lakásainak ablakából. Az északi oldalon azonban már csak egy szint határolja az udvart, így a fény szabadon áramolhat a szomszédos telken álló bölcsőde irányába, ezáltal biztosítva annak természetes benapozását. Az északi határoló szint zöld tetejére pedig szoborszerű csigalépcső vezet fel, amely könnyed, mintegy lebegő szalagot formál. A légiességet a zöldtetőt határoló üvegkorlát is erősíti.
Az irodák, majd a föntebbi lakószintek lényegében minden irányba nyitottak, hiszen az épület a Jurányi Háztól is kellő módon leválik. A legfőbb homlokzat természetesen a Csalogány utcai front, ide nyílik az ablakok és erkélyek legnagyobb része, valamint innen érhetőek el az épület két lépcsőházához tartozó bejárati terek is. A nagy belmagasságú, az utca felé teljes üvegfalat, a hátsó fronton pedig markáns monokróm színezésű fallal lezárt lobbik szellős fogadóteret biztosítanak. Az innen induló liftek minden emeleten átriumos, felülvilágítóval benapozott előtérbe nyílnak, innen juthatunk tovább a középfolyosókra, ahonnan a ma megszokott átlagos alapterületekhez képest nagyobb méretű, 44-142 négyzetméteres, változatos elrendezésű lakásokba érhetünk. A legfelső szint visszahúzásával az épület az utca lejtését követve a Duna irányába lépcsőzik, s ide minden irányba remek panorámát nyújtó tetőteraszos penthouse lakások kerültek.
A tömb méretével ugyan túlmutat a környező épületeken, de számos gesztussal, könnyed megoldással illeszkedik azokhoz. A Csalogány és Erőd utca kereszteződésében álló további mindhárom épület – így például a Szerencsejáték Zrt-nek székházul szolgáló, 1970-es évek közepén épült jellegzetes irodaház – sarka lekerekített, ezért majdhogynem kikerülhetetlen volt ennek a motívumnak a valamilyen formájú beemelése az új házba is. Az utca lejtése miatt a sarokra már igen impozáns magasságot elérő lábazatának üvegfala kapja csak meg az íves kialakítást, amely gesztus a további emeletek sarok nyílászáróin igen, de a teraszok kiképzésében már nem folytatódik, itt határozottabb kiszögelések érik el a sarkot. Ezzel a kiemeléssel az élelmiszer-áruháznak egyfajta portálja képződött, s magát a bejáratot is a sarokra szervezték. A homlokzat visszafogottan elegáns kialakítását leginkább a fehér színvilág dominálja, amit a teraszok belső fala, valamint a lábazat antracit árnyalata még jobban kiemel, s ezt a hatást tovább erősíti a teraszok üvegkorlátja is.
Szintén a tömegek könnyítését, egyúttal a lakók kényelmét szolgálják a tekintélyes méretű teraszok, amelyek mindkét utcafronton szalagszerűen futnak végig, ezzel határozott karakterisztikát adva a háznak. A szintek közötti laza kapcsot és a homlokzat ritmusát a lamellás árnyékolók egyfajta tüllhálója alkotja, amely egyben szintén utalásként is értelmezhető a könyék több, az elmúlt két évtizedben épült házára. Az árnyékolók véletlennek tűnő, mégis teljesen szabályos, de kellő ritmusú elhelyezése adja a ház legerősebb vizuális elemét. A mindenképpen egyedi, ha úgy tetszik a Hajnal Iroda lakóházaiban valamilyen formában hasonlóan visszaköszönő, védjegyszerű homlokzat nagyban segíti azt, hogy ez az igen jelentős tömegű épület nem csak kellőképpen oldódjon fel a környék meglévő épített környezetében, hanem annak meghatározó elemévé váljon.
Bán Dávid
Szerk.: Hulesch Máté