Gondolatok a SOTE Elméleti Tömbjének évfordulójára

Wágner László Ybl-díjas építészmérnök volt a Nagyvárad téri toronyház vezető tervezője. Lányának visszaemlékezéseit közöljük itt abból az apropóból, mert a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömbjének építését éppen 45 évvel ezelőtt kezdték el. Wágner Sarolta írása. 

Az „Alapkő-letételi okmány” elhelyezése 1971. április 30-án Budapesten, a Nagyvárad téren, ünnepélyes keretek között történt. Az okmányban található, hogy az épület kiviteli terveit az Ipari Épülettervező Vállalat és altervezői készítik, Wágner László építészmérnök felelős tervezői irányításával. Az építkezést a 21.sz. Állami Építőipari Vállalat 1970. június havában kezdte meg. Az okmányt aláírta Dr. Zoltán Imre a Semmelweis Egyetem Rektora, és Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Az ünnepségen részt vett, prof. Sós József, Dr. Babics Antal, prof. Antoni Ferenc.

2010-ben, a "Semmelweis Hírek", az Egyetem lapja megemlékezett, a Nagyvárad téri Elméleti Tömb felépítésének átadásáról, amely 1976-ban volt. A 34 éve történt eseményt egy cikkben jelentették meg, a fotón felsorakoztatott felhőkarcolók képeit a világ minden részéről bemutatták, általában 70-100 emelet magas épületek voltak, de mégis ide lehet sorolni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet is, melyet 24 emeletes toronyépülete 89 m magas a mellette álló tanulmányi épület, pedig kétszintes. Egy hasonló magasságú toronyépület tervére figyeltem fel 2006-ban Németországban, a Frankfurt Westend Duo 26 emeletes 96 méteres iker tornyára. Hagyományos függönyfal rendszerű üveghomlokzattal készült, az ún. klímahomlokzatnak köszönhető, hogy alacsonyabb energia fogyasztása van, amelyet geotermikus energia felhasználásával érték el. Ez a példa 40 év változásait tükrözi. A modern építészet legnehezebb formája érdekelte Wágner Lászlót és Südi Ernőt, magányos utat jártak be, még ma is megkérdőjelezik ennek a toronyépületnek a megépítését.

Wágner László egy szigorú arányrendszer létrehozásával szeretett tervezni, a formák egyszerű társítását fontolta meg, és illesztette azokat egymáshoz. A megfelelő helyszíne az épületnek, a helye a városban létrehozza az épület fényhatásait és megfelelő távlatot teremt környezetéhez. Minden épületnek megvan a maga jellegzetes fényhatása, mely csak azon az egy ponton érvényesül, ahol építették. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti tömbjét 2014-ben egy hajnalban, fotón örökítették meg, címe: "Tűztorony-napfelkelte". A felkelő nap fényei olyan intenzitással érték az épület üvegfelületét, hogy a visszatükröződő nap sugarai az egész toronyépületen láthatóvá váltak és a környezetére is kiterjedtek. Képein Claud Monet a levegő és fény játékát ábrázolja a nap különböző óráiban. A fény miszticizmusát a 19. században a festőművészek (John Constable, Williem Turner, Caspar David Fidrich) a természet és az érzelmek változékonyságát mutatják be és annak egy pillanatát örökítették meg a képeiken, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák, a kifejező eszközükkel a színes fényekkel. Ezt a pillanatot örökítették meg a fotón is. A toronyépület felső szintjéről Budapest körpanorámájában is gyönyörködhetünk, ritkán van lehetősége a látogatóknak Pesti oldalról látni a várost.

A lehetőséget a korszerű egyetem építése érdekében, az Építésügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal együtt 1959-ben összeállított programjában rögzítette. 1962-ben tanulmány tervet készített, 1963-ban nyilvános tervpályázatot hirdetett meg. A pályázat I. díjas tervének építészei: Südi Ernő, Wágner László és Gerlóczy Gedeon. A beruházási program elkészítésére a megbízást az IPARTERV-nek, a pályázat 6-os sorszámú tervének adta ki, Wágner Lászlónak és Südi Ernőnek. Az épület helyszíne a Nagyvárad térnek, az Üllői út, Mező Imre út, Bacsányi út és Heim Pál korház által határolt területén helyezkedik el. A döntésük oka, hogy az Orvostudományi Egyetem jelentős részben az 1880-as években épült 500 hallgató részére. Az egyetemnek 1962-ben kb. 3000 hallgatója volt.

A hallgatóságnak hatszorosra való emelkedése és az épületek elavulása miatt az egyetem épületei már nem feleltek meg az oktatás követelményeinek. Az elméleti tömbben így méltó helyet kaptak a gyógyszertani, mikrobiológiai, biológiai, korélettani intézeteken kívül az egészségügyi szervezési tanszékek, az idegen nyelvű lektorátus és oktatási célokat szolgáló közös előadótermek, laborok, illetve az egyetemet méltóan reprezentálni tudó közösségi helységek is. A pályázók részletes, program alapján foghattak hozzá a tervezéshez. A beérkezett 23 pályamű bírálata és gondos tanulmányozása a tervek kölcsönös megismerésre irányult. A Bíráló Bizottság, közös elgondolásukat összefoglalva, külön fejetekben taglalták és véleményezték a díjazott terveket. Az I. díjas esetében ismertették, hogy milyen elgondolások szerint határoztak így. Az alacsony lepény-szerű épületből a vertikális súly jó helyen és jó arányban emelkedik ki. Az épület nyugalmával, egyben hangsúlyával betölti a téren a rendező szerepét. A magas épület bejárata magára vonja a figyelmet, a portán át az aulába jutva, könnyen, áttekinthetően és logikusan rendezi a többi teret, nagyvonalúan megnyitva a ruhatárak és az aula teljes területét, amely 2000 fő egyidejű használatára alkalmas. A dohányzó és a 750 fős díszterem balra, az ovális 400 fős két előadóterme jobbra került, a gyakorló laborokkal együtt, az előadók és a professzorok részére külön bejárót is terveztek. A magas épület alsó részén a gazdasági igazgatóság található, utána a tanszékek, majd a szerelő aknák kapcsolásával egymás fölött a kutató laborok a 24 emeletre kerültek. Mindez a funkció-együttes építészetileg is hatásos megjelenésével, egyszerűen megfogalmazott, tiszta és szép térképzéssel készült.

A 1963. Beruházási programterv építész tervezői: Wágner László, Südi Ernő építészmérnök, Fehér Miklós az épület statikusa, elektromos tervező: Karády László, Magyar Sándor, víz, gáz: Viola László, fűtés: Varga László, szellőzés: ifj. Hortobágyi Dénes tervezők.

1963-tól 1968-ig terjedő időszakban az IPARTERV-ben az eredeti tervdokumentációt Wágner László építészmérnök készítette. 1973-ban Magyar János építészmérnök folytatta a tervek korszerűsítését, módosítását az épület befejezéséig. A tervezésnél messzemenően figyelembe vették a Semmelweis Orvostudományi Egyetem által megadott szempontokat, így több, mint 15 éves munkával, egyeztetésekkel építették fel a toronyépületet.

Az épületegyüttes 89 m magas, a két szintes lepényépületből, a hozzá tartozó alagsori területből, valamint a toronyépületből áll. A Toronyépület alapozása 224 db 72 cm átmérőjű, 11,3 m hosszú fúrt, vasalt Beneto cölöpalapon helyezkedik el. Szerkezete monolit vasbeton vázas. Toronyépület fő pilléreként a két vasbeton dobozszelvény funkcionál, amely a szélnyomás felvételére is szolgál, de egyben a főlépcsőház, liftek és a mellék lépcsőházak szerkezeti helyét is adja. További pilléreket képeztek ki az északi és déli homlokzatok mellett, illetve az épület tengelyvonalában, amelyek a központi pillérek mellett egyben az épületgépészeti és elektromos felszállók elhelyezésére is szolgálnak. A Toronyépület alapozásától teljesen függetlenül egy belső torony is készült, amely IX. emeletig tart, a rezgésre érzékeny műszerek elhelyezésére szolgál. 1976 őszén adták át a lepény épületrészt, majd 1978 végén a toronyépületet is használatba vették. Az épület kazánházát a Heim Pál Gyermek kórház területén építették fel.

Az IPARTERV 1956-os megalakulása óta nagy beruházások terveit készítette elő. Gyárakat, kutatóintézeteket, egyetemeket, új lakótelepeket, városrendezési és helyreállítási feladatokat látott el, így megvolt az itt dolgozó mérnökök gyakorlata a nagy volumenű munkákhoz, de a szakemberek tudása is segítette a tervezőmérnököket. Wágner László nem csak a magyar, de az Amerikai építészek újításait is figyelemmel kísérte, pl. a New York-ban, 1950-ben épült ENSZ épületre és a Francia, 1947-52-ben Le Corbusier Unite D’Habitation Marseilles-ben épített monumentális lakóépületére is felfigyelt. Kereste a lehetőséget, hogy Magyarországon, milyen feltételek mellett lehet magas épületet felépíteni.

1958-ban az IPARTERV-ben megbízást kapott a Dunai Vasmű Hengerművek üzemvezetőségi épületének a megtervezésére. 1960 júniusában fejezték be az építését. Itt egy 6 szintes terv valósult meg, a két hengermű között. Az épület szerkezete monolit vasbetonvázas, a homlokzatán hazai viszonylatban az első, nagy felületen alkalmazott alumínium függönyfal készült, színes üveglap borítással. A Chicagoi toronyépületeknél alkalmazott acélvázas szerkezetet anyagi nehézségek miatt nem sikerül kipróbálnia, mert a két hengermű felépítése volt fontos. Az 1963-ban kiírt pályázat újabb lehetőséget nyújtott Wágner Lászlónak, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömbjének tervezésénél hasonló a szerkezeti megoldást tervezzen. A toronyépület homlokzati elzárása, teljesen alumínium függönyfal-szerkezetű, az északi oldalon Thermopán, déli oldalon stoprayt kétrétegű üvegezéssel készült. 

A század elején több építész foglalkozott, az új építészeti stílus nagyszerűségével, a homlokzaton lévő teljes üveglap borítással. Az üvegépítészet technikai megoldásai és látványossága egy új kultúra megteremtését vetítette előre, az építészet a hagyományos klasszikus megoldásaitól az üveg anyagának áttetsző, fényáteresztő képességében látta a fejlődést. Paul Scheerbat 1914-ben a Glasarchitektur című munkájában ezt így fogalmazta meg: "ha megszüntetjük az életünknek keretet adó terek zártságát, ezt olyan üvegművészet létrehozásával érhetjük el, amely a nap fényét nem csupán néhány ablakon keresztül engedi be a terekbe, hanem minél nagyobb, lehetőleg egész falnyi üvegfelületen, a színes üvegeken át." Mies van der Rohe terveiben olyan komlex fényvisszatükröző hatására törekedett, amely a fény érintésére folyamatosan változik. Ilyen terveket Amerikában készített, az üveg felhőkarcolóknál teljesedett ki. Kísérleteket végzett és felismerte, hogy a szokásos épületek fény-árnyék hatásával szemben a tükröződések játékát kell hangsúlyozni. Frank Lloyd Wright 1930-ban a Stílus az iparban című előadásában mondta el, hogy a tökéletes átlátszóságot biztosító üveg levegő, vékony, megkristályosodott rétege választja szét a külső és belső légáramlatokat. "A régi korok építőmestereinek ecsetjét az árnyék vezette. Dolgozzon hát a modern építész a fény-szórt fénnyel, visszavert fénnyel, az önmagáért való fénnyel." és az üveg új lehetőségei válnak igazán moderné. 1936-39-ben a Johnson viaszgyár irodaépületét már az új szemlélettel alakította ki (Jhonson Wax Building , Wisconsin). 1963-ban ezeknek a gondolatoknak az ismeretében keresték a lehetőséget a Semmelweis Egyetem toronyépületét borító, teljes üveg felületének kialakítására. A toronyépület jellegzetessége, hogy a déli homlokzaton középen, sávosan alkalmazott aranyszínű üveglapok adják a díszítést, amelyek a visszaverő fény játékát használják ki és két oldalról közrefogják a komplementer halvány zöld árnyalatú üvegfelületet. A hosszanti aranyszínű sáv a toronyépület felületét megosztja, ezzel karcsúsítja is a látványt.

1963-tól 1976-ig terjedő időszakban a tervezett és megépített egyetem külső és belső esztétikája tükrözi ezeknek az éveknek a stílustörekvéseit, amelyek a kétszintes tanulmányi épületen követhetőek le leginkább. Nemcsak a nagy terek egymáshoz kapcsolódása, síkjaik geometrikus formája mozgatja a tereket. Az aulából vezető lépcsők, az egy szinttel feljebb található zsibongó terével és az ovális előadó termek íves formáival szinte körbe irányítják az embert a folyosón. A felhasznált nemes, természetes anyagok, mint a márvány, az amerikai dióból készült berendezések, lambériák, padok egyedi kialakítása az előadótermek megnevezésében a pirogránit "barna" és "zöld" árnyalatán keresztül látható. A termek egységesen kőris-furnérozott burkolatúak, lambériázottak. A zsibongó oldalfal-burkolatai mindenütt pirogránitból, a padlóburkolatok terrazzo lapokkal készültek.

Az aulában - amely az épület fő közlekedési területe, alapterülete 970 négyzetméter - a falakat főként márványlapokkal burkolták, illetve Hincz Gyula festőművész üveg-kompozíciója látható. Bal oldalon található a díszterem, amely 600 személy befogadására alkalmas, a reprezentatív helység falburkolatait mahagóni furnérozott táblák adják és a mellvédjén Kiss Sándor szobrászművész amerikai diófa domborműve látható. A terem oszlopait szürke márvánnyal burkolták. A díszterem mellett kialakított dohányzó és a felette körbefutó galériát övező mellvéddel határolt nyílásának mérete 7 x 14 méter. A magassága a két szinten átlátható tér látványa, az 1960-as években jellegzetes térkialakítás kifejezője volt. A természetes anyagok, és az egyszerű alapformák hangsúlyozását a fény-árnyék mozgatásával érték el, amit az épület mennyezetein kialakított, állmennyezetben elhelyezett gyufafej-lámpák sokasága képezi (pl. a díszteremben 414 db). Ezekben Silver izzókkal lehet szabályozni a fényerőt. Az előadótermeket a legmodernebb eszközökkel szerelték fel, az előadásokhoz színvonalas akusztikai körülményeket teremtettek, a filmvetítők pedig automatikus irányítást kaptak.

A modern építészet teljes mértékben szakított a múlt hagyományaival és olyan dolgokkal kísérletezett, amikről a régi művészek nem is álmodtak. Vannak akik a haladás eszméjének a hívei és úgy vélik, hogy a korral lépést kell tartani, de mások a régi hagyományokat és ahhoz illeszkedő épületeket szeretnének látni a környezetükben. Az új szemlélet a világ több részén egy időben terjedt el, de a legkövetkezetesebb módon Amerikában foglalkoztak vele, ahol a technikai fejlődést sokkal kevésbé akadályozta a hagyományok visszahúzó ereje. Nyilvánvaló, hogy a Chicagóban épült felhőkarcolókat nem borította dekoráció, az egyszerű formák és a stílus tiszta körvonalait, az anyagok hűvös megjelenítését tartották újszerűnek.

Európában, ahogy Magyarországon sem tudtak minden esetben olyan költségvetésű épületet tervezni, amely a legújabb technikai vívmányokat vonultatná fel, de egy olyan középület, mint a SOTE toronyháza hosszú évekre tervezték, és igykeztek kihasználni az lérhető lehetőségeket.

Az IPARTERV mérnökei, akik az Egyetem épületének a tervezésében vettek részt, valamint Wágner László is e modern építészeti korszaknak az élményeit élhették át, nagy kihívásnak tartották a feladatot. Magyarországon kevés magas modern épületet alkottak, de a Nagyvárad tér egyedülálló toronyépülete ennek egy jeles képviselője. Arányrendszere, a szigorú vonalai megjelenésében, mégis lágy, egyedi stílust alakított ki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb részére.

Összeállította: Wagner Sarolta restaurátor

Felhasznált irodalom

1. Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története
2. Keszler Péter mérnök 1981-ben az Épületismertetőjében írt: Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömbről
3. Budapesti Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb tervpályázata írta: Kéri Gyula In: Magyar Építőművészet 12. évf. 2. sz. 1963. p. 6-9
4. Budapest Orvostudományi Egyetem Elméleti Tudományok Épülete, Beruházási programterv ism. Írta: Wágner László és Südi Ernő, Magyar Építőművészet 13. évf. 3. sz. 1964. p. 44-47. 
5. SOTE elméleti tömb: Írta Magyar János, Fehér Miklós, Horváth Kázmér. In: Magyar Építőipar: 25. évf. 3.sz. 1976. p. 140-148.
6. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb Budapest  Írta: Magyar János, Ipari Építészet Szemle, 1982. 32. évf. 30.sz 182-183. old.
7. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb Budapest Nagyvárad tér. Írta: Magyar János, Magyar Építőipar 1979. 18. évf. 1-2. szám p32-37.
8. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb, Budapest Nagyvárad tér 4. Írta: Harsányi István, Magyar Építőművészet 1979 28. évf. 5.sz. 10-13. old.
9. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti Tömb / Budapest Bibliográfiája/ Könyvet írták: Huszár Z. Kurucz J. Magyar J. Rajkó E. Semmelweis F. Trencsényi S. Zalatnai L.
10. Budapest Története Képekben: 20699, 21146, 31711, 34524, 57917-57940, 66178.