Gratuláció Járomi Irénnek
Járomi Irén építész márciusban Ybl-díjban részesült.
"A magyar építészeti közélet nem hemzseg az elismert női építészektől, de biztos vagyok abban, hogy ez a pozició nem eleve elrendelt. Szerintem igenis van mit keresnünk az építészeti palettán, már csak a számok alapján is." Csillag Katalin gratulációja kis gellerrel...
Szívből gratulálok Járomi Irénnek az Ybl-díjához. Hatalmas szó, hiszen a magyar építészeti közélet nem hemzseg az elismert női építészektől. Valószínűleg nagyon toleránsak vagyunk, és egy férfi dominanciájú világban szocializálódtunk. Viszont biztos vagyok abban, hogy ez a pozició nem eleve elrendelt. Szerintem igenis van mit keresnünk az építészeti palettán, már csak a számok alapján is.
A műszaki egyetem építész karán az 1990-es években a lányok aránya 25% körül mozgott, 1999-ben már a felvettek között 53,3%-os, 2007-ben pedig 57,6% volt a lányok aránya. 1997-ben 135 fős végzős létszámból 46 lány volt (34%), míg 2006-ban a végzett nők száma 111 fő volt (53%). A diplomadíjasok között 2008-ban az arány 100% a lányok javára. Tehát tehetségből nincs hiány. Akkor hol hibázunk? Miért nem vagyunk eléggé láthatóak? Az építészeti közélet, a döntési fórumok, tervtanácsok, központi tervtanács, tervzsűrik messze nem mutatnak jó arányszámokat. Jó ha egy-egy hölgy, mint gyakorló építész előfordul ezekben a testületekben.
Nem vagyok író típus, elsősorban a rajzban kommunikáló építészek közé sorolom magam, viszont úgy érzem, hogy a hosszan tartó elfojtás esetleg komolyabb problémákhoz vezethet, ezért ki kell írnom magamból azt, ami bosszant. Mi zavar?
Zavar az, hogy most 2009-ben a nagy múltú Műszaki Egyetem katedrájáról büntetlenül lehet alázni a női hallgatókat, hogy szónoklatot lehet tartani arról, hogy ez a pálya nem nekik való. Soroljanak híres építésznőket! Zaha Hadidon kívül úgysem tudnak többet mondani...
Pedig vannak kedves Tanár Úr! Én sorolok párat: Eileen Gray, Alison Smithson, Ray Eames, Charlotte Perriand, vagy a ma tevékenykedők közül: Ann Lacaton, Odile Decq, Fuensanta Nieto (Arquitectos Nieto Sobejano), Ryue Nishizawa (SANAA), Hailim Suh, Francine Houben (Mecanoo Architects), Marie-Claude Bétrix (Bétrix&Consolascio Architekten), Elsa Prochazka, Eva Jiricna, Carme Pinós természetesen a teljesség igénye nélkül. Szerintem ha valaki azt állítja, hogy az építészeti szakma nem való nőknek, az meglehetősen le van maradva. Feltételezem, hogy a Tanár Úr nem ismeri a fent felsorolt neveket, ezért azt kell mondjam a szakmát illetően nem eléggé képzett vagy egyszerűen neveletlen. Én sok mindenhez nem értek, de azt megpróbálom titkolni.
Persze pozícióból könnyű elmarasztalni a női kollégákat, de gondoljunk bele, hogy is megy a pozíciók, a címek elosztása. Férfiak adják egymásnak. Igencsak erőszakos jelenségnek kell lenni ahhoz, hogy valaki nő létére a látómezőn belülre kerüljön. Pedig állítom, hogy tehetségben, kreativitásban nincs hiány.
Zavar továbbá az egyre terjedő uram-bátyámosdi. Zavar az az iszonyú tekintélyelvűség, ami a magyar építészeti közéletet meghatározza, a teljesítmény pedig másodlagos. Miért kell tehetséges építészektől elvenni munkákat arra hivatkozva, hogy túl fiatal, vagy a másik eset mikor ún. mentort vagy szakértőt választanak pályázat nyertes mellé. Számos, fiatalon (34–36 év) létrehozott nagy alkotás nem jöhetett volna úgy létre, ha mentort akasztottak volna az építész(ek) nyakába.
Zavar a felszínesség, mely oly meghatározó a pályázatok elbírálásánál. Sok esetben gondolat nélküli, pusztán csak másoló, de a formák, jelenségek mélyét nem értő munkák kerülnek előtérbe. És zavar még több minden, de már így is sok volt a negatívumokból.
Sajnálom kedves Irén, hogy a gratuláció egy kis gellert kapott. Úgy érzem a leírtak csak erősítik elismerésemet munkáddal kapcsolatban. További sok sikert kívánok.
Csillag Katalin
Szerkesztői kiegészítés: az UIA elnöke tavaly óta Ms. Louise Cox ausztrál építész, alelnöke, az UIA II. régiójának vezetője Ms. Elisabeth Siola görög építész, mindeketten szerepeltek a március eleji budapesti Építészkongresszuson.
