Gyökerestül kitépni

A Gyökerestül kitépni című kiállítás kísérletet tesz arra, hogy társadalom-, természet- és környezettudományos nézőpontok vegyítésén keresztül érzékeltesse a mezőgazdaság komplex termelési rendszerének összefüggéseit, a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásait. A kiállítás Horváth Mátyás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszék hallgatójának mesterszakos diplomamunkája.

Hosszú utat tesz meg a kőolaj a föld mélyebb kőzetrétegeitől egészen az iparosított mezőgazdaság termelési rendszeréig. Ugyanaz a gépezet bányássza ki, amely aztán átutaztatja a fél világon, miközben a folyékony nyersolajat üzemanyaggá, műtrágyává és rovarirtószerré transzformálja, hogy az ezek felhasználásával megtermelt élelmiszerek eladásán keresztül végül felvegye végső „halmazállapotát" a profit formájában.

A Gyökerestül kitépni című kiállítás kísérletet tesz arra, hogy társadalom-, természet- és környezettudományos nézőpontok vegyítésén keresztül érzékeltesse a mezőgazdaság komplex termelési rendszerének összefüggéseit, a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásait. A kiállító művészek egyrészt saját kutatásaikat és személyes tapasztalataikat vagy aktivista tevékenységüket a művekbe fűzve közvetítik érzékletesen, vizuális eszközökkel az összetett gazdasági diskurzust. Másrészt a művek között van olyan alkotás is, amely bemutatja az ipari mezőgazdaság globalizált rendszerének egyik lehetséges, lokális alternatíváját is, az agroökológiai gazdálkodásban résztvevő farmerek bevonásával, akik a mezőgazdasági termelésüket az ökológiai, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság szempontjai szerint alakítják. A kiállítás címe egyrészt utal a gazdaság által okozott drasztikus környezetpusztításra, másrészt a művekben körvonalazódó élhetetlen rendszer elleni radikális gesztusra, de akár a termelők által végzett kétkezi munkára is.

A kőolaj a hetvenes években „szivárgott" be a mezőgadasági termelésbe, petróleum alapú műtrágya és rovarirtószerek formájában. Az új technológiai módszer a termelékenység csökkenését kívánta kompenzálni az intenzív monokulturális mezőgazdaságban elfáradt földeken. A rövid távon megtérülő megoldás azonban hosszú távon csak tovább növelte azt a problémát, amelynek orvoslására eredetileg létrehozták, mivel az eljárás csak tovább rontotta a talaj szerkezetét és minőségét. Így idővel több és több befektetett energia volt szükséges az azonos terméshozam fenntartásához. A kőolaj, amely korábban csak a traktorokat, kombájnokat és teherautókat hajtotta, ettől fogva már a földeket is élénkítette, ezzel végérvényesen összekapcsolva az ipari mezőgazdaságot a kőolaj-kitermeléssel. Az így létrejövő petróleum alapú mezőgazdaságra jelentősen kihat a kőolaj tőzsdei árának ingadozása, amely megjelenik az előállítás és a szállítás költségeiben és végül az élelmiszerek egyre növekvő bolti áraiban is.

A kiállításon szereplő művek egy része az ipari mezőgazdaság átfogó jelenségeit, a tőke és a technológia összefonódását helyezik középpontba. A termelési, szállítási folyamatok és az ezeket elfedő marketingstratégiák feltárásával rávilágítanak arra a gazdasági logikára, amely saját fenntarthatatlan rendszerét igyekszik életben tartani. A további alkotások kiemelik azokat a káros hatásokat is, amelyeket az intenzív petróleum alapú gazdálkodás okoz a mezőgazdasági területeken és a környezeten. Ugyanakkor bemutatásra kerülnek azok a gazdák is, akik földjeik művelése során a természetes ökoszisztémák működésére és a helyi erőforrásokra alapozva termelnek élelmiszert. Ezek a termelők, gyakran komoly kihívásokkal szembesülve, politikai támogatás nélkül törekednek egy élhetőbb gazdálkodási gyakorlat megvalósítására. Ezen példák megismerése lehetőséget ad arra, hogy újragondoljuk jelenlegi mezőgazdasági rendszerünk működését és saját viszonyunkat hozzá, különös tekintettel annak fenntarthatóságára és a természettel való harmonikusabb együttműködésre.