"A két épület tehát ilyen értelemben elegendő építészeti erővel kell rendelkezzen ahhoz, hogy a nem éppen optimális térszerkezetben meghatározóan és rendteremtően jelenjen meg, ezt az új remélt rendet azonban nem egy meglévő rendszer erősítésével, hanem egymáshoz való viszonyukkal kell megteremtsék." A Győri Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség tervezője Patartics Zorán és csapata.
ÍTÉLŐTÁBLA
Az épület építészeti megfogalmazása nem választható el a tömb problematikájától. Ezzel kapcsolatban kifejtettem elemzésemet a tervpályázat írásos munkarészében, és ennek alapján készítettük el a tömb beépítési tervét, mely azóta elfogadásra került. A helyzet tömören az alábbiakban foglalható össze:
A tömb tulajdoni és ezzel térszerkezete is meglehetősen zavaros. A vasút és a főútvonal által kijelölt raszter ezen a területen nem jutott érvényre, a feltehetően korábbi térszerkezet részben megmaradt, de a főutak rendszere a kereteket átszabta. A pillanatnyi tulajdonosi szerkezet nem teszi lehetővé, hogy a kívánt átrendezés megtörténjen, a jelen építéseket így a racionális keretek között kell megvalósítani.
A tömb alakításában a város távlati szándéka az, hogy az Ítélőtábla és a Fellebbviteli Főügyészség épületei az elfogadott térbeli szerkezet mellett is váljanak egy leendő igazgatási-irodai negyed meghatározó építészeti elemeivé, és ezzel gerjesszék a tömb beépítésének létrejöttét, és jelöljék ki annak minőségét. A két épület tehát ilyen értelemben elegendő építészeti erővel kell rendelkezzen ahhoz, hogy a nem éppen optimális térszerkezetben meghatározóan és rendteremtően jelenjen meg, ezt az új remélt rendet azonban nem egy meglévő rendszer erősítésével, hanem egymáshoz való viszonyukkal kell megteremtsék.
Másfelől a véleményem az – és a tervpályázat értékelése is ezt igazolta – , hogy ezen épületek karakterében a méltóság mellett erény, ha nem egy túlzott reprezentáció jelenik meg. Ennek oka kettős: Egyrészről a már említett térbeli helyzetük a bizonytalanság mellett nem is központi, és egy eltúlzott minőség (mint pl. egy teljes egészében kővel burkolt, pompás épület) esetén furcsán beékelődhetnének a tömb további, feltehetőleg kevéssé minőségi épületei közé. Másrészről a túlzott minőség, a túlzott építészeti reprenzentáció helyett máshol keresendő az adott közegben a megfelelő értelmezés lehetősége...
A környezetből nem egyértelmű, hogy az épületnek melyik iránya a megközelítésé, így bejáratának, főhomlokzatának kérdése is bonyolult. A helyes megoldást abban látom, ha a ház ´lereagálja´ ezt a helyzetet, éppúgy a körüljárás oldalainak különböző adottságait is. A tervezés egyik meghatározó szempontja, hogy az épületnek más a főhomlokzata és más a megközelítésének két iránya. A főhomlokzat – mint látvány – egyértelműen a Domb utcai homlokzat. Ez az épület legfőbb észlelésének iránya, a főútról és részben közelítve is. Ugyanakkor a Domb utca egy keskeny utca, a parkolás itt nem megoldható. Más építészeti feszültségek miatt, mint amilyen a benzinkúttal való viszony, ugyanakkor célszerű a házat az Újlak utcától hátra vonni, ami a parkoló kialakításon túl a tömb belső kiüresedését is kezeli.
Az épület így a háromszög alakú telket három részre osztja, mivel szélességében teljesen kitölti, de a háromszög alakú telek hosszoldalainak csak középső harmadát veszi el. A két irányban a telek szinte kifut a ház alól, annak két oldalán. Az Újlak utca felé ez a kifutás a homlokzati felület arányai és jellege miatt amolyan előtér, míg ’hátra felé’ park minőségű tömbbelső, de egyben a házhoz is tartozó zöldfelület. A sárm a helyzetben az, hogy miközben a Domb utcáról a ház direktben nem közelíthető meg – hisz nem volna értelme – , a legrangosabb homlokzat talán mégis ez. De ennek a homlokzatnak köszönhető a két valós megközelítési irány felé az alárendeltebbnek látszó homlokzatok elfogadtatása. A két megközelíthető oldalhomlokzat valójában ettől a homlokzattól válik valamivé, és a láthatóságból következik, hogy a sarkoknak elvitathatatlan jelentőségük van. A szinte magába visszaforduló déli homlokzat pedig azt az érzetet erősíti, hogy a ház az északi (Domb utcai) homlokzata mögé szinte odaállt, odarendeződött. Ez a viselkedés teszi elfogadhatóvá a hátsó minőséget, amelynek magába forduló síkjai között természetesen alakulnak ki az olyan rétegek, amelyek az összes terhes elemet befogadják: kukatároló, gazdasági bejárat, lakásokhoz vezető oldalbejárat, parkoló bejárat, bv. busz bejárat.
Végsősoron a ház a térben úszik, a megszokottnak tekinthető bírósági épületektől eltérően, amelyek többnyire egy zárt rendbe, az utca beépítésébe illeszkednek, vagy egy térnek a helyzetüknél fogva is jelentős épületei. Ez a megoldás magának a teleknek a szituációjából következik, és tervünkben ebből igyekeztünk építészeti erényt kovácsolni...
A megoldás lényege tehát az, hogy a külső viszonylatok változó minőségére reagálva más és más mértékű a forma határainak megfogalmazása, és minősége. A változó minőség és mérték ugyanakkor az épületet körbejárva az egy azonos házhoz való tartozás érzetével kell bírjon. És kétségtelen, hogy ebben a játékban a legjelentősebb oldal az északi, mely az oszlopok síkjában is megtörik (így részben öt oldalú ez a ház!), és amely a legmarkánsabban kétrétegű. Itt a kétrétegűség az épület megközelítésének eszköze, vagy talán inkább módja. A ház Domb utcai oldala réteges, a forma határa, és a belső terek határa nem azonos, és e két határ között alakul ki az a réteg, amely a bejuttatás eszközével kezeli a ház megközelítésének bizonytalan környezeti adottságait. A forma határa nem lehet erőtlen, a belső terek külső határa nem lehet ehhez képest túlzottan erőteljes. Az épület testszerűségéhez választottuk a tető kialakítását, mely kishajlású, a testszerűség koncepcióját erősítő, de beszédesen lejtéssel bíró forma.
Alapvetően vakolt házat terveztünk, melyet e helyütt minőségben is elegendőnek tartunk, és ezáltal az épület a környezetébe jól illeszthető. Az épületen a lábazat kisszerűségének problematikáját egy kővel burkolt posztamens szinttel oldottuk meg, mely egyben a nagyobb igénybevételű homlokzatfelületekre is megoldást ad. A süttői mészkő burkolat egészen a terepcsatlakozástól a bejárati szint padlója feletti 80 cm-ig tart, és minden lépcső, támfal, mely ebben a tartományban van, azonos anyagú, sőt a megközelítési irányok csatlakozó gyalogos felületei is azonos anyagúak. Ennek köszönhetően a ház minősége fala mentén kiterjed, a kő anyag valóban szimbolikus alapzata az épületnek, és ez a vakolt felületek mellett is elegendő rangot, statikus helyzetet, és ezáltal bizonyosságot kölcsönöz.
ÜGYÉSZSÉG
Az épület építészeti megfogalmazása nem választható el a tömb és a leendő Ítélőtábla problematikájától. A ház alakításában erős szempont a térbeli helyzete és a leendő Ítélőtáblával való szellemi és minőségi összetartozása. Térbeli helyzetének jellemes adottsága, hogy sarkon helyezkedik el, de ez a sarok nem tipikus városi sarok beépítés. Egyrészt a saroknál a beépítés fellazul, és távlatokban sem lehet másként, ezért a tervezett épületre nem a sarokház szerű megjelenés a jellemző. Inkább átmenetet képezünk a házzal az intenzív utcai beépítés, és a megváltoztathatatlan megnyíló térbeli szituáció között. Ennek érdekében az épületet visszahúztuk, és a parkolókba való behajtás szintbeni megoldását így a telken belül, de jellemzően az épületen kívül meg tudtuk oldani. Ennek köszönhetően a teleknek ezen vége minőségi közterületi használatot kínál. Másfelől adottság az Amadé utcában a szomszédos telken meglévő családi ház, melyet a sarokra való építés teljesen leárnyékolna, valamint keletkeznének további tűzvédelmi nehézségek is. Az épület ilyen elhelyezésének helyességét az említett szomszédos telek későbbi beépítési lehetőségét bemutató beépítési tervben igazoltuk, mely jóváhagyásra került.
A tervezett épület a keleti oldalon zárt tűzfallal csatlakozik a zártsorú beépítésű meglévő családi házhoz. Ugyancsak az elfogadott beépítési terv szellemében a tervezett zárt tűzfal utcai szélén épületmagasságú nyílást terveztünk a fal megállításával, és a sarok pilléres alátámasztásával. Ennek oka, hogy a leendő csatlakozó Domb utcai beépítés kb. 2,5 méterrel vissza lesz húzva, és ekkor a Fellebbviteli Főügyészség épületének ezen sarka az utcát zárja, de arra nyitott marad.
Az Ügyészség épületének egyik legérdekesebb sajátszerűsége, hogy a leendő Ítélőtáblával szellemi és minőségi egységet alkot. Tekintettel a két épület közötti tartalmi különbségre, a Bíróság épülete meghatározóbb abban az értelemben, hogy léptéke jelentősebb, a telekstruktúrában is jelentősebb helyet foglal el (hiszen az esik a megközelítés irányába), valamint tartalma egyedibb, szimbolikusabb, és vannak sajátszerűségei, valamint jelentős ügyfélforgalma. Az Ügyészség ezzel szemben belső tartalmában irodaépület jellegű, mibenlétét, rangját, jelentőségét kifejezni kell és helyes, de elzárt belső tartalma miatt ezen a szinten túl meg nem jeleníthető. Ezért az a sajátságos helyzet tehető az épület erényévé, hogy a Bíróság esetében meghatározott eszközökből építkezik tovább. Ez azonban nem jelent epigon minőséget, a két épület azonos építészeti nyelvezete ugyanis egymást erősíti, önmagában mindkét épület hiteles lesz, és a külső szemlélő számára ez az alkotási sorrend nem fedhető fel.
Az Ügyészség megértéséhez még az tartozik hozzá, hogy ez az épület egyszerű középfolyosós ház lévén nem mutat olyan változatosságot, min a nagyobb Bírósági épület ’U’ alakú beépítése. Ugyanakkor az úttól elfordított tengelye a megközelítés irányában fokozza jelentőségét, amit az utcavonalra állított, a Bírósággal rokon pilléres előtető kifejt. Ennek köszönhetően az Ügyészségnek is kialakul egyfajta előtere, és a homlokzat amolyan belsőbb, intimebb, kevésbé utcafronti lesz. Az épület tömege pedig ugyanakkor kimetszett, a rétegesség itt is létre jön.
Ahogyan a Bíróság esetében a növényzet a nyugati oldali felvezető rámpán járul hozzá az egységességhez és minőséghez, úgy itt a kertészeti eszközök a főhomlokzat világának válnak részévé a pillérek között és mögött, valamint az előtető alatt.
Patartics Zorán