Hajó a parkolótengerben, avagy a ferihegyi egyéjszakás kaland
Le Corbusier óta a hajók és repülőgépek aerodinamikája dominálta lekerekítő-lepuhító formavilág látványmetaforája határozza meg a reptéri építészetet. Igaz ez Budapest korábbi reptereinek építészetére, Borbíró Virgil 1935-ös budaörsi, valamint Dávid Károly 1937-es ferihegyi épületeinek terveire is. És meghatározza Szerdahelyi Lászlóét és Tima Zoltánét is, aki a Ferihegy2 kortárs arculatához pár évvel ezelőtt elkészült termináljával a kortárs építészeten belüli felütést megadta.
Szerdahelyi (Aspectus Architects) nemrégiben használatba vett szállodája is óceánjáró hajó. Kajütablakai a világ négy égtája felé pislognak. Ide-oda dülöngélő ablakai a helyhez képzettársított szakadatlan mozgás lendületét kínálják. De lehetnének akár parkoló kocsik alaprajzai is, hiszen az elegáns hófehér házhajó épp egy autóparkoló tenger közepén úszik. Építészetileg e nyílások szekvenciái teremtenek kapcsolatot a közelben elnyúló terminál felülvilágító ablakszalagainak ritmusával. Mintha a két épület egyazon koncepció mentén keletkezett volna, holott csak a később érkező Szerdahelyi tervezte ház teszi meg az elődhöz kapcsolódás finom, arányos, forszírozottságtól mentes gesztusát.
Régiónkban a budapesti volt az utolsó reptér, ahol még nem fogadta szálloda az utazót. Megnyitása óta szinte folyamatos teltháza azt igazolja, erre a jellegzetesen egyéjszakás kalandra igenis hatalmas az igény: Budapesten átszálló, vagy korai géppel induló vidékiek, Szlovákiából a budapesti repteret használó közönség tölti meg a hotel szobáit. Nem véletlen, hogy született már film évekre terminálon rekedt ember történetéről. A már nem ott, de még nem itt senkiföldjének élete rendkívül sajátos, különös érzéseket generál. A speciális funkciójú hotelnek az átmeneti létállapot elbizonytalanító élményét pozitívba fordító atmoszférával, üzenetekkel érdemes rendelkeznie. Hiszen ez egy olyan ház, amit bárki használhat, akit errefelé vet a sorsa. Üzletemberek, nyughatatlan világvándorok, nemzetközi kémek és nyaralásra igyekvő családok adnak egymásnak itt találkozót. Mindenki rövid időt tölt itt, jó, ha egyszer életében, és már megy is tovább. Ezért aztán a Ferihegy2 terminállal fedett járda révén összekötött hotel üzenetrendszere patikamérlegen porciózott. Természetesen Budapest fogadószobája, ugyanakkor épp eléggé nemzetközi, egyben általános jellegű ahhoz, hogy bárki elfogadható otthonosággal időzhessen benne. Ezt szolgálja a repülés, az utazás élményét az épület tereiben konzekvensen alkalmazott grafikai és jelrendszeren keresztül végig vitt design. A valószínűleg legfontosabb tér, a bár otthonosságérzést szolgáló élő zöld fala. A reptéri check in pultokat mímelő recepció.
Mint kint, úgy bent is lendületes formák uralkodnak. Az átriumszerűen belső udvar köré szervezett épület lekerekített szögletű alaprajzának áramvonalai lépten-nyomon visszatérnek a reprezentatívabb belső terekben is. A Liszt Ferenc reptéren való gyors áttűnésen kívül ez a ház más funkciókat is szolgál. Több mint 5000 nm-én 5 emeleten sorakozó 145 szobája mellett 250 fős nagy és három kisebb konferencia- és tárgyalóteremmel rendelkezik, éttermében is sokan, 125-en helyezkedhetnek el. Mind funkciójában, mind közvetlen, az utazás gondolatához társítható kellemes érzeteket könnyedén fölébresztő külső-belső designjával az új reptéri szálloda tökéletesen szolgálja a vele szemben megfogalmazható igényeket.
Bojár Iván András
A cikk a Budapest folyóirattal együttműködésben született.
