Épületek/Örökség

Három a magyar igazság, és ez mégis már a negyedik! - Budapest100

2014.04.22. 08:21

Negyedik alkalommal rendezi meg a KÉK az OSA (Open Society Archive) kezdeményezésére elindított Budapest100 névre hallgató összbudapesti pikniket. Április 26-án és 27-én újabb hatvan, épp idén 100 éves budapesti épület enged bepillantást magánéletének titkaiba, múltjának színpompás és olykor sötét foltjaiba. Zöldi Anna írása.

A Budapest100 igazi hungarikum, méghozzá a legjobb fajtából – nem csak házak, hanem közösségek ünnepe is. Sőt, elsősorban az, az épületek kora csak ürügy a dínomdánomra. A Guardian 2013-ban a BP100-at beválogatta az egész európai kontinensre vonatkozó programajánlójába, ezzel az ajánlással: „Zseniálisan egyszerű koncepció. Csodálkozunk, hogy más városok még nem követték példáját.”

Az ötlet valóban egyedi és zseniálisan egyszerű: egy hétvégére a főváros 100 esztendős épületei nyissák meg kapuikat város előtt. Az ötletgazda az OSA munkatársa, Tamási Miklós (neki köszönhető a Fortepan oldal is), aki az archívum Arany János utcai épületének 100 éves születésnapját szerette volna társaságban ünnepelni. Keresett hát hasonló korú társakat a főváros utcáin, és ebből nőtte ki magát az első Budapest100 2011-ben. Az esemény olyan sikeres lett, hogy az évek során a látogatószám 18 000-re növekedett. Divatja van amúgy is a városi sétáknak, a múltmorzsák csipegetésének, és a város, mint organizmus kezdi felfedezni a sejtek célszerű összedolgozásának előnyeit. A közösségi projektek mindennél népszerűbbek, és nem csak a fiatal generáció körében.

A budapesti épületállomány ráadásul egyenesen kínálja magát a célra, elő sorban a belső kerületek gangos, udvaros bérházai mintha arra termettek volna, hogy pikniket rendezzenek lakóik a flaszteren. A szó szerinti házibuli irodalmi előképe már több évtizede létezik, Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című regényében, majd az annak nyomán készült Égig érő fű című filmben a lakók a nyugdíjba vonuló parkőr számára varázsolnak közösen parkot a keramitkockás udvar helyére, ahol literszám fogy a málnaszörp. Generációk fülében cseng Rajz János feledhetetlen sóhajtása: csak az szép zöld gyep…

A kérlelhetetlenül tovaporoszkáló évtizedek beérlelték az akkor még álomnak tűnő óhajt – zöldülnek az udvarok, csinosodnak a kapualjak és járdaszélek. A program eredetileg nem elsősorban az építészeti értékmentés szolgálatában indult, sokkal inkább az egy fedél alatt lakókat kívánta megmozdítani, hogy összegyűjtsék közös értékeiket, múltjuk darabjait. És láss csodát: a legérdektelenebbnek tűnő épületekről is kiderült, hogy vonzza a látogatókat és van mit mesélni. Ezt első kézből bizonyíthatom, Margit körúti, mára már teljesen jellegtelenné kopott házunk 2012-ben részt vett a rendezvényen, aminek következtében azóta minden tavasszal és ősszel megismételjük az udvari pikniket, a virágok azóta is nyílnak, a jeles életművet maguk mögött tudó lakók emlékét poszterek őrzik a kapualjban, és tavaly óta rendszeres garázsvásár működik az udvaron. A mi házunk tipikus példája a rendezvény sikerének – eredetileg díszes homlokzatát a háború eltüntette, a kovácsoltvas liftet bádogkasznira cserélték, egyedül a két fa élte túl a viharos évtizedeket az udvar közepén. Ami viszont kuriózum: a lakók összetartása kezdetektől fogva – valójában egy faluban élek 50 éve, amely meglepő módon az utóbbi években egyre fiatalodik, már számos csecsemő, valamint egy filozófiai iskola is tagtársunk, amit a Margit körúti klíma egyáltalán nem indokol. Látogatónk az előzetes várakozásokkal ellentétben rengeteg volt, szatyros bácsitól az érdeklődő építészig. Holott csak ismételni tudom – valójában nincs itt semmi érdekes, építészetileg legalábbis biztosan nem.

Persze a századforduló tízes éveinek elején épült házak között szép számmal akad építészeti kuriózum is, annál is inkább, mert az évek során egyre több középület is csatlakozott a rendezvényhez. A 2014-es kínálatot böngészve feltűnő az építészeti séták nagy száma – ezt nyilván a közreműködő önkéntesek és a műegyetem építészhallgatóinak közreműködése indokolja. A tematikus séták közül érdemes kiemelni a Lajta Béla életművét bemutató zuglói sétát Kőnig Tamás vezetésével, és a Gázgyári lakótelepen vezetett sétát Beleznay Éva és Erhardt Gábor vezetésével, itt a BME építészhallgatók kutatásait is megismerhetik az érdeklődők.

A nyilvánosan nem látogatható intézmények közül érdemes felkeresni a Dreher sörgyárat, a Sertéshizlalda víztornyát és silóját, a soroksári úti fegyvergyárat, illetve a ma Zuglói sportcentrumként működő egykori Jéggyárat. A kulrúrtörténeti értékkel bíró épületek rajongói ne hagyják ki az Astoria szálló épületét, és ha már a belvárosban járnak, az Erzsébet téri Adria palotából rendőrséggé majd Meridien hotellé avanzsált épületet sem, bár ezek esetében némi ravaszság is szükségeltetik, mert a regisztrációhoz kötött séták már mind beteltek.

A tízes évek a fővárosi iskolaépítési program évtizedét is jelentik, a 100 éves házak között számtalan iskolaépület is szerepel, köztük a Felnőtt Vakok Intézete, és a Radnóti gimnázium Lajta Bélától, az egyes adatok szerint Lechner Ödön, más szignók alapján Vágó Józsefnek tulajdonított kőbányai Szent László Gimnázium, vagy a Tőry Emil és Pogány Móric tervezte újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, amely egy csillagvizsgálóval is büszkélkedhet.
Idén a Wekerle telep több háza is bekerült a születésnaposak közé, az 1985 óta üresen álló egykori Ady-moziban a Wekerletelepről és Kós Károlyról szóló filmeket vetítenek, és építész hallgatók segítségével saját kezűleg készíthetünk ácskapcsolatokat - ez sokunknak a műegyetemi évek ellenére kimaradt.

De nem kell feltétlenül építészeti kuriózumokra vadászni, bármelyik kapualj, vagy padlás rejtegethet a galambtetemeken kívül is csodákat, a házban hajdan működött fűszeres régi bödönjeit, vagy egy lelkes lakót, aki operaáriákat énekel. Célravezető módszer a Budapest100 gazdag információkat nyújtó honlapján a térképet böngészni, és saját környékünket felderíteni – garantáltan élményben lesz részünk, építészként és városlakóként egyaránt, a gasztronómiai élvezőkről nem is beszélve. Az egyre gazdagodó anyag lassan monográfiáért kiált, és nem mellesleg jól kirajzolódik belőle a 20. század eleji Budapest ingatlanspekulációs térképe is – csak hogy ne legyünk annyira elkeseredve a mai viszonyokat illetőleg. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy újabb 100 év múlva vajon mit ünnepelhetünk Budapest 100 éves építészetéből.

Zöldi Anna

”A regisztráció köteles helyekre sajnos már nem lehet jelentkezni. A helyszínek nagy többsége szabadon látogatható. Hírek a Budapest100 honlapján és Facebook oldalán