Néhány személyes gondolat
Amikor az ember magának, saját családjának, feleségének, három gyerekének és 70 felé járó (építész tervező) szüleinek tervez hosszútávra életteret, az inkább emlékeztet egy terhességre, mint pusztán háztervezésre. Ha valamikor, akkor ilyenkor nem akar az ember tévedni. Sem esztétikai, sem funkcionális, sem financiális, sem organizációs szempontból. A szakmai felelősségen túl ugyanis jelentős a morális felelősség is, főként ha a szülők számára valószínűleg ez az utolsó bátor kilépés az otthonteremtés szempontjából. Márpedig a pénzforrások meglehetősen végesek voltak, még akkor is, ha három generáció szinte minden eddig keletkezett vagyona befektetésre került.
A ház alapkonfigurációja az U alakkal és belső udvarral kb. az első skicc első 5 percében alakult ki. A többgenerációs élettér valahogy sugallta a védett belső kert, mint védett közös élettér igényét, miközben a külső látványosság is hihetetlen vonzerőt gyakorolt. Ettől kétarcú a ház: befelé és kifelé is tájolt egyidőben.
A tömegformálást a skatulyadizájnon túl a telekadottságok, a gyönyörű kilátás (jobbra a jól ismert Törökugrató sziklája, balra a talán még szebb Út-hegy fenyőerdeje), a tájolás, a benapozás, és nem utolsó sorban a szigorú funkcionális igények eredője határozta meg. Minden apró részlet végig lett rágva, hogy megfeleljen saját, családom és szüleim külön igényeinek – hosszútávon.
A kivitelezés tapasztalata és irtózatosan fáradtságos folyamata rendkívül tanulságos volt: az építész dizájner birkózott a családapával és a fővállalkozóval – egy testen belül. Az első árajánlat után például az egész házból 40 cm-t ki kellett nyisszantani (a nappalik és teraszok ezért lettek egy kicsit szűkek), és egyéb olcsósítás is szükséges volt, hogy ne adósodjunk el mindhalálig (laminált parketta, laminált belső ajtók stb.).
A kivitelező stáb szakmailag és emberileg kiváló volt, becsületes és képzett sváb vállalkozók Szár községből, akikkel ma is jó a kapcsolatom, bátran merem őket ajánlani.
Tavaly, 2007 karácsonya előtt 1 nappal költöztünk be, csodálatos karácsonyi ajándék volt az esemény. Egy álom vált valóra 10 év panellét után, egy csoda öltött testet.
Azóta hihetetlenül élvezzük a környéket, a kertet és a lakást. Két nap után már budaörsi lokálpatriótának éreztem magam. Kedves szomszédok, sok gyerek, minimális autóforgalom és kevés... újgazdag. Csend, madárcsicsergés, tücsökzene, naplemente sárgásvörös fénye a Törökugrató szikláin, erdei fenyős hegyoldal látványa a teraszról reggelizés közben – megunhatatlan benyomások és élmények. A kertben jónéhány erdei fenyőt ültettünk, amik majd kb. 20 év múlva olyan hangulatot fognak árasztani, mint a mediterrán tengerparti lankák, amit annyira szeretek feleségemmel együtt.
Horváth Balázs