Nézőpontok/Történet

Három lábon, egyensúlyban

2024.11.08. 07:58

2024. május 30. és június 23. között volt megtekinthető a „Gönci András textiltervező és textilmérnök ARAX munkái" című kiállítás a Fuga Építészeti Központban. A megnyitón Nagy Márton mondott beszédet, melynek leiratával idézzük meg újra a kiállítás szellemiségét.

Elsőre talán nem magától értetődő, hogy egy textiltervező és textilmérnök – merthogy András így definiálja magát – kiállítása miért a Fugában kap helyet. A munkásságot megismerve, annak főbb állomásait látva azonban érthetővé válik minden. Gönci munkái jellemzően épületekben építészetileg is értelmezhetően, a teret artikulálva, azt áthangolva jelennek meg, nem egyszerűen applikált belsőépítészeti felületként, képként, hanem a fal részeivé válva, az építészeti terek elválaszthatatlan részeiként.

Bár közel 30 éve ismerem és követem tevékenységét, a kiállítás megnyitója előtt ellátogattam a már berendezett kiállítótérbe, hogy lássam, miként jelenik meg az ANYAG, a szó mindkét jelentésében a Brauer Marcell terem falain. Belépve az áthangolt kiállítótérbe, elolvasva a tablókat egy új összefüggés vált számomra világossá az életmű kapcsán.

András az Iparművészeti Főiskola textiltervező szakán kezdte tanulmányait, majd a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett textilgépész diplomát, olvasható a tablón, melynek alján a művész-mérnök nem a műhelyében a textileket installálva vagy egy íróasztal, esetleg számítógép mellett jelenik meg, hanem egy sípályán, síkabátban, vélhetőleg egy versenyen készült fotón. András személyiségében ez a három dolog művészet, azaz emóció, mérnökség, azaz ráció és pedagógia, azaz empátia egyszerre, egymást támogatva, rősítve jelenik meg. Ez az a koordinátarendszer, amiben Ő meghatározza magát és amiben a munkássága is értelmezhetővé és főképp bemutathatóvá válik.

Mi sem bizonyítja jobban ezt a többlábon állást, mint a tény, hogy mindössze egy nappal a kiállítás megnyitója előtt András a Magyar Sí Szövettségben életműdíjat vett át, majd egy napra rá a Fugában életmű-kiállítása nyílt.

A következőkben tehát az imént felvetített hármasság, művészi látásmód – mérnöki szemlélet – pedagógusi habitus mentén méltatnám a kiállítót, a kiállítást és az egész életművet, mindhárom lábhoz egy-egy fogalmat rendelve, mint Természetesség – Kísérletezés – Együttműködés.

Művészi látásmód – természetesség

A textilművészet és építőművészet viszonyát vizsgálva könnyen előkerül a természetesség fogalma. Nem csak azért, mert András textiljei természetes módon élnek együtt az enteriőrökkel, amikbe születnek, hanem a két művészeti ág szoros, immanens, természetes egysége miatt is. Az építészetelmélet mankói nélkül is belátható, hogy az emberi hajlék egyik legősibb archetípusa a sátor, egy konstrukció és a ráfeszített textil együttállásaként létrejövő tér, hely. A textil tehát éppúgy ősi építőanyag, mint a kő, a fa, vagy a tégla. Gottfried Semper a 19. század egy legnagyobb német építésze, aki elméleti munkásságával a modern építészet alapjait fektette le egészen odáig megy, hogy a legtöbbször Bekleidungstheorie, vagyis az Öltöztetés elmélete szópárral hivatkozott tanulmányában a szövést, a csomózást és más textilekhez köthető technikákat a kézművesség, így az építés, az építészet, az építőművészet alapjának is tekint. A német nyelvben a Wand (fal) szó és a Gewand (öltözék) szó közös gyökerével bizonyítja téziséti, miszerint az öltöztetésből, annak misztériumából született az építészet. Elfogadva Semper elméletét az a művészei produktum, mely András esetben a varrva hurkolás metódusával jön létre teljes természetességgel szervesül az épületekbe annak falaiba, tereibe.

A művészi látásmódhoz általam rendelt természetesség fogalma más módon is tetten érhető a munkákban. Moravánszky a következő idézetet tartalmazó hosszabb szövegben az építészet és a művészetek középeurópai jellegzetességéről elmélkedik. “Rá kell bíznunk magunkat Közép-Európa nem ideológiákat, hanem belső hitelességet kereső közegére, az elfogulatlan látás képességére, amely a műalkotásban nem elméletekhez keres illusztrációt." Ez a belső hitelesség, nem ideologikusság jellemzi András textiljeit, melyek létrehozásában a narratívákban való tévelygés, a jelentéssűrítés súlyossága, a rejtett és dekódolásra vágyó üzenetek helyett a belső hitelesség, a paplanok fektetésének gesztusából és performativitásából születő esztétikum formájában jelenik meg, vagy a geometria, az arány, mint végtelen, bejárhatatlan játéktér alakjában érhető tetten. András művészete az anyagra a technikára a komponálásra figyel, és ezekből fejti ki saját magát. A túlfeszített konceptualitás helyett az akcióművészet természetessége és játékossága, a komponálás önfeledt és magával ragadó aktusa jellemzi a munkákat és ezáltal a tereket is, amelyekbe bekerülnek, és az gondolom, hogy mindezt a FUGA tereiben is megtapasztalhatták a látogatók.

A természet és így a természetesség mint referencia is megjelenik a munkában direkt és indirekt módon egyaránt. A magyar organikus építészet előfutárának tartott, Medgyaszay István által tervezett veszprémi Petőfi színházba készített lélegzetelállító, textil kompozíciója a népi indíttatású nemzeti stílus növényi motívumai, a szecesszió organikus formái között burjánzó fa formájában uralja az enteriőrt. A színházbelsőben elhelyezett direkt, figurális kompozíció mellett a varrva hurkoló gép technikai lehetőségeit kihasználva légköri jelenségeket, furcsa elmosódó tájakat, vízfelületeket, vagy kőzeteket idéző munkáiban is tetten érhető a természethez való kötődés. A Fibula márka öltözéktervező csapatának, Nagy Dorottyának és Kránitz Orsolyának a Karszt kollekciójában András anyagai hordható ruhák, a Semperi tézist elfogadva és folytatva, testre rögzített kövekként hoznak létre öltözékeket.

Mérnöki szemlélet – kísérletezés

A művész békésszentandrási műhelyében látható, ahogy a bálákban álló hulladéktextilek szálakra bontásából keletkezett színes paplanok a nyomdagép méretű zakatoló masinán átfutva miként válnak felhasználható felületekké, miként rétegződnek egymásra több lépésben a sűrűbb és ritkább vattaszerű kupacok s hoznak létre formákat, színeket, átmeneteket. A műhelyben érezhető, hogy többről van itt szó, mint textilművészetről. Kísérletezés. A hit, a feltételezés, a bizalom, az elmélyülés, az útkeresés, a kitartás, az egyszer fent-egyszer lent, a meglepetés, a rátalálás szinonimája. Temérdek fogalmat sűrít magába ez az egyetlen szó, mint ahogy temérdek munkaóra van amögött, ahogy András ennek az ipari, egyáltalán nem műalkotások létrehozására szánt technológiának a lehetőségeit feltérképezve eljutott oda, amit ma az ARAX jelent.

A hit, hogy az elemi szálakra bontott textilhulladékból több lépésben műalkotás születhet csak szisztematikus kísérletezés által váltható valósággá. A folyamatban a kísérletezés által egyszerre válik mérnöki teljesítménnyé a hulladékanyag újrahasznosítása és a gép technológiai korlátjainak és kiaknázatlan lehetőségeinek megtalálása és használata.

Az egy lépésben kártolt alapanyag már önmagában gyönyörű felületeket eredményez, de a technológiai lépések egymásutánisága a rétegek egymásra halmozása a formálás és a komponálás lehetőségeit tovább fokozza, s e lehetőségek feltérképezése a kísérletezés újabb terepeit nyitja meg.

De András még itt, a rétegek halmozásánál sem állt meg. Újabb kísérletek következtek, melyek a már kipróbált, kiérlelt technikával előállított anyagok aprításával és a formára vágott anyagok, mint felületek újrakomponálásáról szóltak. Az anyag itt ismét teljesen más arcát mutatja. A vágással, illesztéssel, varrással való kísérletezés újabb lehetőségeket nyitott meg.  A kontraszt, a vonal, a szerkesztés is megjelent a palettán, ami a kompozíciókat a geometrikus játékosság irányába fordította.

A kompozíciós technikák folyamatos fejlesztése mellett a felhasználás területe is kimeríthetetlen kísérletezésre adott lehetőséget. Az ARAX ugyanis nem kizárólag dekorativitása miatt került a belsőépítészek látómezőjébe, hanem előnyös épületfizikai és épületakusztikai tulajdonságai miatt is. A natúr anyag, a kiegészítő felületekre feszített anyag, valamint a manipulált, hengerelt, hajtogatott anyag a felhasználás sokrétű lehetőségét biztosítja, mely kísérletekbe András más mérnökökkel együttműködve fejlesztette az anyag kimeríthetetlen lehetőségeit. A textil előállításával, a felület megmunkálásával, a komponálás lehetőségeivel és a felhasználással való mélyfúrás szerű kísérletezés eredményezi azt, hogy ezek a gyönyörű és élő felületek nem kizárólag kiállítóterekben, hanem funkcionális elvárásoknak is elégettévé, intézményi környezetben is megállják helyüket.

Pedagógusi habitus – együttműködés

Gönci András a 80-as évektől évtizedeken keresztül volt a BKV, majd a BBTE síszakosztályának edzője, majd a magyar síválogatott szövetségi kapitánya. Edzői, tanári habitusa itt vált számomra leginkább láthatóvá és ebben a habitusban az együttműködés szónak kulcsjelentőséget tulajdonítok.

Az együttműködésre való képesség azonban nem csak a sportban és nem csak a pedagógiában fontos. Meggyőződésem, hogy az anyagra való odafigyelés, az anyag tulajdonságainak, képességeinek fejlesztése éppúgy ebben az együttműködő habitusban gyökerezik, mint az NDK-s és csehszlovák gépmonstrumokkal való ismerkedés, a technológia és a művészi kifejezésmód lehetőségeinek fürkészése.

Az együttműködés a műteremből kilépve legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a műteremben az eszközök és matériák forgatagában. Az életmű folytonossága és léptéke minden kétséget kizár afelől, hogy emberi vagy üzleti kapcsolataiban épp azt a habitust érezheti minden Andrással dolgozó, amit mi érezhettünk gyerekként körülötte. Biztonságot, figyelmet és személyességet.

Aż interdiszciplinaritás, multidiszciplinaritás, transzdiszciplinaritás divatos fogalmak. S bár András jóval a mai divatok kialakulása előtt fektette le művészi-mérnöki működése kereteit, mégis megelőzve korát több tudományág és művészeti diszciplína képviselőjével működött együtt az építésztől a belsőépítészig, a gépésztől az akusztikusig, a grafikustól az öltözéktervezőig.

Természetesség, kísérletezés, együttműködés. A virtualizálódó, sokszor felületes és szélsőségesen individualista világban ezek a fogalmak kiveszőben vannak, pedig számomra, de talán sokunk számára egyre fontosabbá válnak. Mintákat keresni napról napra nehezebb. Az egyensúly keresése sokunk mindennapjának része.

Gönci András tavaly, 2023 nyarán volt 80 éves. Isten éltessen még sokáig, háromlábon, egyensúlyban.

2024.10.29.
Nagy Márton