Hárosi alacsony intenzív beépítésű lakóházak – Nyárádi Veronika diplomaterve

A budatétényi horgásztelep a 22. kerület kevesek által ismert övezete. A Hárosi-Duna és a 6-os főút közé ékelődő, elzárt területen pár utcából álló, családi házas telep bújik meg, idilli környezetben. Nyárádi Veronika diplomatervében a horgásztelep melletti területre tervezett alacsony, sűrű beépítésű, a hollandia hofjék struktúrájára emlékeztető lakóházcsoportot. 

Helyszín és benyomások

Talán nem sokan ismerik a Hárosi-Duna eldugott kis területét a 22. kerület szélén, viszont aki egyszer odatéved, azt minden bizonnyal elbűvöli majd a táj szépsége és egyedisége, így történt velem is az első helyszínbejárás alkalmával. A város nyüzsgésétől elszeparált területet egy kisebb, kertesházas közösség lakja, akiknek a nyugalmát rögtön tudtam, hogy nem szabad megzavarni egy olyan funkcióval, ami a környéken nagy forgalmat hozna létre. Ezért választottam az alacsony intenzív lakóházas beépítést, ami igazodik a helyszín jelenlegi állapotához és külsőjével belesimul a táj fás látképébe.

Anyagok és kivitelezés

Számomra nagyon fontos volt a tervezés során, hogy a megvalósítás amennyire csak lehetséges fenntartható legyen. A lakóházak 6x3 méteres modulokból épülnek fel, amelyeknek a teljes tartószerkezete CLT panelekből készül. Azért esett a választás a fára, mert így megújuló energiaforrás használható fel, a szerkezet elkészítése kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár, illetve évek múlva, ha egyszer új funkciót szeretnének megvalósítani a helyszínen és az épületeket elbontásra ítélik, a paneleket újra lehet hasznosítani, akár kisebb használati tárgyak formájában. Éppen ebből az okból az épületek alapozását talajcsavarok biztosítják, amiknek az elhelyezése nem jár különösebb zajhatással, később pedig maradéktalanul elbonthatók és újrahasznosíthatók.

Az egyes modulok, amelyeket a kiszállítás és telepítés után helyszíni utómunkákkal illesztenek össze, előregyártva készülnek. Ezt a technológiai választást azért tartottam előnyösnek, mert egy építkezés mind zaj, mind hulladéktermelés szempontjából nagyon megterheli a környezetét. Ebben az esetben főleg a lakók miatt éreztem fontosnak, hogy ne legyen megzavarva a nyugalmuk egy évekig tartó hangos építkezéssel. A helyszíni hulladéktermelés csökkentését természetesen minden esetben nagyon fontos lenne szem előtt tartani, azonban jelen esetben ez fokozott figyelmet kíván, mivel a Hárosi-Duna szemközti partján található Háros-sziget ártéri erdő természetvédelmi területnek nyilvánított. Olyan állatfajok is megtalálhatók itt, amelyek Magyarországon máshol nem. Ez az érintetlenség egy olyan kincs Budapesten, amit mindenképpen meg kell őrizni a jövő generációi számára és amennyire csak lehetséges továbbra is védeni kell minden külső károsító hatástól.

Beépítés

Szerintem a teljes tervezés során az egyik legnagyobb kihívást a beépítés jelentette. A bejárás után készítettem pár benyomás-rajzot a helyszínről, amiknek meghatározó eleme volt egy kör, számomra ez az egységet és egyensúlyt szimbolizálja a természet és az emberek között, amit a fő szempontom volt megőrizni. Ez a kör inspirálta a beépítés formáját is, ami a tervezési folyamat során hexagon formákra „egyszerűsödött", azonban az eredeti jelentését megőrizte. Nem volt egyszerű ezzel a formával sem dolgozni, a beépítési lehetőség kötötté vált, viszont ez a kötöttség egy új szabadság kapuját nyitotta meg. Mégpedig az így beépítetlenül maradt részek a területen lehetőséget nyújtottak a plusz funkciók elhelyezésére, mint például egy a közösség által fenntartott napközi, játszótér a kicsiknek vagy sportpályák a nagyobbaknak.

Ezentúl úgy éreztem, hogy a Hárosi-Duna közelsége okot ad rá, hogy a beépítés kapcsolatot teremtsen a folyóval. Aki már járt ott, biztos tudja, hogy nem egyszerű a sétányról lejutni a partra, ezért négy kilátót helyeztem el a tervemben, amik formájukkal reflektálnak a beépítésre. Ezek nem csak a lakók, de a járókelők számára is használhatók lennének, így a fák között kinyúló kilátók mindenkinek lehetőséget adnak a táj megcsodálására.

A hatszögekben kapnak helyet a lakóházak, amik egy belső közösségi tér felé rendeződnek és nyitnak. Eleinte elengedhetetlennek tartottam, hogy közösségi kerteket létesítsek, azonban később rájöttem, hogy talán nem mindenkinek igénye, hogy egy ilyen közösségi kert fenntartásban részt vegyen, így a házak által határolt terek funkciójának kérdését nyitva hagytam: a beköltöző lakók közösen eldönthetik mi az, amire valóban szükségük van. Legyen az akár egy védett közös pihenő tér, esetleg sütögetésre alkalmas hely, vagy valóban a közösségi kertek mellett döntenek a lakók, a kis tér mindig eléri célját, hogy a találkozások és közösségépítés helyszínévé váljon.

A lakóházak tömegében megjelenik egy-egy átrium, aminek mind funkcionális, mind pedig élettani szerepe van. Az alaprajzok adottak, a tájolások viszont változnak, ezért, hogy elkerüljem az esetlegesen kialakuló sötét tereket, ezek a megnyitások biztosítják az egyes lakóterek számára, hogy mindegyik legalább két ellentétes égtáj felől megvilágítást kapjon. Másrészről a sok közösségi nyitás elől a családok visszavonulhatnak ebbe a zárt élettérbe, ami nem a kert funkcióját váltja ki, inkább egy erkély tulajdonságaival rendelkezik. Ez a kis tér azonban még rengeteg lehetőséget rejt magában a tervben bemutatottakon túl, melyek mind új értelmet adhatnak a lakóházak használatának.

Összegzés

Ezzel a tervvel az volt a célom, hogy olyan lakhatási lehetőséget teremtsek, ami mindazok számára alkalmas, akik szeretnének a belvároshoz viszonylag közel maradni a munka vagy iskola miatt, azonban hazatérve egy olyan otthon melegére vágynak, ami azon túl, hogy kikapcsolódást és pihenést nyújt, a környék természeti adottságai által testi és szellemi gyógyító erővel is bír. Ugyanakkor lehetőségeket nyit meg a fenntartható életvitel megismerésére és a közösségteremtés fontosságának felhívására, amikre a mai világban egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

Szerk: Winkler Márk