Harry Seidler: Painting Toward Architecture
November elején végállomásához ér a Painting Toward Architecture c. vándorkiállítás a Ponton Galériában. A Harry Seidler munkásságát bemutató tárlat november 6. és december 19. között látogatható. A kiállításhoz kapcsolódóan november 6-án előadást tart a kiállítás kurátora Vladimir Belogolovsky a MOME Auditóriumában.
Harry Seidler: Painting Toward Architecture
Kurátor: Vladimir Belogolovsky
Helyszín: Ponton Galéria
Megnyitó: 2015. november 5. 18.30
Megnyitja: David Stuart, Ausztrália magyarországi nagykövete és Fülöp József, a MOME rektora
Megtekinthető: 2015. december 19. (keddtől szombatig 12.00-18.00)
Vladimir Belogolovsky előadása (angol nyelven)
Helyszín: MOME Auditórium
Időpont: 2015. november 06. péntek 11.00
Regisztráció: kommunikacio@mome.hu
“Az építészet - most és mindig mindenek felett - egy művészeti forma, amely összefüggésében és egymásra utaltságában létezik minden vizuális művészettel … A forma, amit az építészet alkalmaz, szoros kötelékben áll a festőkkel; egyéb vizuális művészeti ágakból eredeztethető, melyek egybefonódnak és együttesen reflektálnak jelen korunk lendületére.”
/Harry Seidler/
A Painting Toward Architecture c. utazó kiállítás az elmúlt három évben bejárta a világot. A sorozat zárásaként 2015. november 5. - december 19. között a Ponton Galériában is látható lesz a tárlat, amely Ausztrália 20. századi ikonikus építésze, Harry Seidler (1923-2006) munkásságáról ad átfogó képet. A kurátori koncepció különös figyelmet szentel az építész modern design módszertanokban elfoglalt megkülönböztetett helyére, bemutatja az elkészült munkái sorát - a családi házaktól egészen a többemeletes lakóépületekig, irodatornyokig – és kitér megépült civil, sport- és kulturális központjaira, valamint jelentős kormányzati megbízásaira szerte a világon. A kurátor a tárlat fókuszát egyértelműen Seidler 12 tartós és progresszív művészeti együttműködésére helyezi, mely többek között olyan nagyságokkal való közös munkát jelent mint, Walter Gropius, Marcel Breuer, Oscar Niemeyer építészek, Josef Albers Alexander Calder, Norman Carlberg, Sol LeWitt, Charles Perry, Frank Stella, Lin Utzon művészek vagy Max Dupain fotográfus.
A kiállítás a New York-i székhelyű non-profit Curatorial Project keretében jött létre, együttműködésben Penelope Seidlerrel és a Seidler Építészeti Alapítvánnyal.
Vladimir Belogolovsky, az utazó kiállítás kurátora, a Curatorial Project alapítója és a „Harry Seidler: Életmű” című könyvének szerzője.
A New York-i székhelyű, nemzetközi Curatorial Project az építészet - a kortárs kultúrában betöltött vitális - szerepének népszerűsítését célozza meg. A projekt múzeumokkal, egyetemekkel, kiadókkal, építészekkel és kurátorokkal működik együtt és építészeti kiállítások kurátori koncepciójával valamint kiállítás designnal foglalkozik világszerte.
Harry Seidler volt az első építész Ausztráliában, aki teljes mértékben a Bauhaus irányelveket képviselte és legkorábbi munkáját - egy szüleinek épített villát, a Rose Seidler House-t - is ennek a módszertannak szentelve hozta létre 1950-ben Sydneyben.
Seidler művei egyértelműen felismerhetők erős geometrikus jellegükről és barokk eredetükről. Emellett épületei mély szerkezet-, és anyagismeretet sugallnak. A kompozíciók robosztusságának kiegyensúlyozásában megnyilvánuló érzékről tanúskodnak és innovatív – ausztrál benapozási problémákra reflektáló - árnyékolástechnikai megoldásokat tartalmaznak. Mindezen védjegyek sora magától értetődően jelzi, hogy Seidler kora egyik legkitartóbb, legtalálékonyabb alkotója és hazájának legjelentősebb, megalkuvást nem tűrő művész-építésze volt.
Építészete tudatosan jelenít meg számos, felismerhető forrást és hatást, hiszen stratégiai gondolkodóként fontos volt számára, hogy bizonyos gyakorlatokat újraértelmezzen a karrierje során. Ilyen beazonosítható hatás Walter Gropius designról való vélekedésében az önálló, szociális indíttatású, módszertani és kollaboratív megközelítés, Marcel Breuer esetében a beton erejének és a fa melegségének koncepcionális újragondolása. Pier Luigi Nervi a standardizált épületrendszerek és az expresszív strukturális nyelvezet tekintetében inspirálta Seidlert, míg Oscar Niemeyer plasztikus fluiditása és lírai formái voltak rá hatással.
A 1970-es évektől Seidler egyre inkább az amerikai absztrakt expresszionista festők és szobrászok moduláris munkáinak hatása alá került, különös tekintettel Norman Carlberg, Charles Perry, és Frank Stella művészekre. Építészete tehát a nemzetközi szakmai közeg által is elismerten egy jellegzetesen személyes művészi önkifejezés irányába fejlődött. Seidler kései munkái szabadságuk és plasztikusságuk ellenére sosem váltak önkényessé. Méltóságteljes formáit a racionális tervezés és a hatékonyan standardizált konstrukciók határozták meg. Munkáit a szociális érzékenység, a környezettudatosság és a megfontoltság vezérelte a legkisebb erőfeszítéssel létrehozható lehető legnagyobb művészeti hatás elérése érdekében.
forrás: MOME Kommunikációs Iroda
