Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye – Kiss Luca, Novák Sándor és Weiszkopf András megvételt nyert pályaműve
A Nemzeti Örökség Intézete nyilvános pályázatot írt ki a Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyének építészeti-művészeti koncepciójának kiválasztására. Kiss Luca, Novák Sándor és Weiszkopf András az egész ország területét lefedő emlékhely együttest terveztek.
A határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye nemzetet egyesítő̋ emlékművek sora szerte az országban. A világ minden részére, a jelenlegi országhatáron túl kerülés minden módjára, okára, minden időbeliségére – legyenek azok megtörténtek vagy elkövetkezők – vonatkozik. Vallási és etnikai hovatartozás nélkül kiterjed mindenkire, aki magyarként tekintett magára vagy így kívánnak róla megemlékezni.
Az emlékhely kialakításánál kiemelkedő̋ szerepet játszik az inklúzió, egy olyan hely létrehozása, ahol bárki meg tudja élni az emlékezés sajátos, belső̋ mély és egyéni mibenlétét. Atmoszférája narratíváktól független és hosszútávon biztosítja az eltávozottak emlékének őrzését.
A központosított Fiumei úti sírkertben található emlékhely az egész országra kiterjed, így közelebb hozza a megemlékezés élményét a helyi közösségekhez. A decentralizálás a kérdés összetettségére és térbeli komplexitására is utal, az ország minden része érintett, így nem elegendő̋ csak egy központi emlékhely megléte.
Ahogy az ország bármely területén élő̋ ember érintett lehet, úgy igaz ez a vallási hovatartozás, etnikum szempontjából is. Az emlékhely ezért szándékosan kerüli az elmúláshoz kapcsolódó egyes vallási, ideológiai értelemmel átitatott jelképek használatát, így mindenki a maga módján emlékezhet meg hozzátartozójáról, honfitársáról.
Az emlékhely a természethez nyúl vissza, egy téri élmény létrehozását célozza meg, és kijelöl egy pontot, melynél az emlékező̋ megáll és a maga módján lerója tiszteletét.
A központi emlékhely a 29/3-as parcellában található. A középpont felé sűrűsödő̋ liget téri élményében a bolyongás, keresés, világból kiszakadás, elvonulás és megnyugvás élményét adja, ahogy a szemlélő̋ halad egyre inkább befelé a sűrű̋ lombok alatt, kerülgetve a fák törzseit. A középső̋ kis tisztáshoz érve egy fehér gyűrű̋ fogadja, mely kijelöl egy belső̋, füves, érintetlen területet. A gyűrűn egy északot jelölő̋ ponton kívül nem található semmi, egy üres vászon, melyen mindenki kiválaszthatja a maga helyét, irányát és a szokásainak megfelelően gyújthat egy gyertyát, itt hagyhat egy követ, megemlékezhet.
A liget a "Miyawaki erdőkhöz" hasonló módon őshonos fák keverékéből álló, biológiailag diverz, egymással versengő̋ és ezért fokozott ütemben növekvő̋ növénytársulás. Az emlékhely épített része egy 6 méter átmérőjű̋, 30 cm széles, 20 cm magas, csiszolt, matt felületű̋ fehér műkő̋ gyűrű̋, melynek felső̋ részén csak az északot jelző̋ bemélyedés található, az oldalán pedig az emlékhely neve olvasható.
Minden járáson belül, elérhető̋ közelségben, kisebb léptékben, de azonos motívumrendszerrel jön létre a helyi közösségeknek szánt emlékhely, mely nagyközségi szintig 467 települést jelent. A helyi temetőkben egy fából és egy műkő̋ körből álló együttes kap helyet, a 60 cm átmérőjű̋ és 40 cm magas kör vízszintes felületén csupán az északi irány van jelölve, az oldalsó felületén az emlékhely neve olvasható. A fa országszerte őshonos hegyi és mezei szil (ulmus glabra, ulmus minor).
A teljes országot lefedő̋ emlékhely együttes méltón őrzi és minden helyi közösségben fenntartja a határon túl elhunyt magyarok élő̋ emlékét.
Kiss Luca, Novák Sándor, Weiszkopf András DLA
Részletes bírálat:
A pályamű izgalmas és egyedi koncepció szerint fogalmazza meg a határainkon túl elhunyt magyarok emlékhelyének alapkoncepcióját. Egy olyan „interaktív" gondolatot fogalmaz meg, térben az egész ország területére, amely összeköti és egységbe foglalja a nemzetet. Ezt úgy valósítja meg, hogy a Fiumei úti sírkert a központ, ahol kijelöl egy emlékpontot, melynél az emlékező megáll és a maga módján lerója tiszteletét, majd tovább halad a középpont felé, ahol a sűrűsödő liget téri élményében a bolyongás, keresés, világból kiszakadás, elvonulás és megnyugvás élményét éli át. A középső kis tisztáshoz érve azután egy nagy fehér gyűrű fogadja, mely kijelöl egy belső, füves érintetlen területet. De a lényeg, hogy a központi emlékhely körül elszórtan elhelyezkedő emlékpontok minden járáson belül, elérhető közelségben, kisebb léptékben, de azonos motívumrendszerrel megtalálhatók nagyközségi szintig minden magyar településen. A helyi temetőkben egy fából és egy műkő körből álló együttes kap helyet, ami akár a világ bármely pontján elhunyt honfitársaink emlékhelyeként is része lehet az emlékezésnek.
A decentralizálás kérdésének összetettségét és térbeli komplexitását is mutatja, hogy a pályamű nem törekszik didaktikus módon kifejezni a nemzeti összetartozás eszményét, ám mégis képes egyszerű eszközzel megoldani, hogy az ország minden része érintett legyen és így a kiemelt emlékhelyen kívül létrehozott pontok közelebb hozzák a megemlékezés élményét a helyi közösségekhez. A pályamű átgondolt, egyedi gondolatokat és értékeket felvonultató terv, amely a teljes országot lefedő emlékhely együttest hoz létre, és méltón őrzi és minden helyi közösségben fenntartja a határon túl elhunyt magyarok élő emlékét.
A Bíráló Bizottság megvételben részesítette.
Szerk.: Hulesch Máté
