Határhelyzetek kapuja – Az Ybl Emlékház pályázat elismerésben részesített terve

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) építőművészeti tagozata Ybl Miklós Emlékház 2014 címmel meghirdetett építészeti pályázatán elismerésben részesült Fekete Csilla, Kemes Balázs, Őrley Balázs és Vesztergom Ádám terve.

Program bemutatása

Ybl Miklós születésének 200 éves alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti tagozata nyílt építészeti pályázatot hirdetett Ybl Emlékház 2014 címmel. A feladat arra kereste a választ, miként lehet létrehozni egy olyan épületet, amelyben a művész munkásságának bemutatása mellett, korunk építészeti gondolkodása is időről időre megjelenhet. Szintén fontos célként fogalmazódott meg, hogy az épület folyamatosan élő hely legyen, amit pályakezdő építészirodák támogatására kialakítandó inkubátor irodákkal szeretnének biztosítani.

A fiatal építészeknek kiírt pályázat helyszínének Ybl Miklós szülővárosát, Székesfehérvárat választották, ahol a feladat házigazdája - Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata – a belváros Várkörút 5. és Bástya utca 15. szám alatt található, átmenő foghíj telket jelölte ki tervezési területnek.

Tervezési helyszín

A jelenleg kortárs műalkotásokat bemutató, szabadtéri szoborkert atmoszférája és elhelyezkedése meghatározó. Az 1930-ban épült Schmiedl villa és a mai képét 1936-ban elnyerő Szt. István Király Múzeum tűzfalai drámai szigorúsággal fogják közre a gazdag történeti rétegzettséggel bíró területet.
A felszín alatt a IV. Béla korából származó új királyi palota falmaradványai és a középkori védműrendszer elemei találhatóak, melyek a város határát alkották. Bár a terület építészeti karakterét napjainkban a 30-as évek villaépületei határozzák meg, a határhelyzet most is megfigyelhető. A történeti belváros sűrű, sikátorokkal tagolt zegzugos szövete találkozik itt a 20. század kisebb és nagyobb léptékű szabadon álló beépítéseivel.

Építészeti koncepció

Mind a feladatkiírásban, mind a kiadott programban, mind a tervezési helyszínben számos ellentétpár figyelhető meg, ami erős határhelyzetet sejtet.

• múlt és jelen - ikonikus építészeti örökség bemutatásának feladata a legfiatalabb építész generáció számára;
• elképzelt és valós – építési szándék nélküli, fiktív feladat egy valódi helyszínen; állandóság és mobilitás - olyan „bázismúzeum” kialakítása, melynek anyagai vándorkiállítások keretében máshol is bemutathatók; folyamatos és időszaki – építészeti emlékmúzeum, melyben a jelenkor kérdései is időről időre bemutatásra kerülnek;
• magán és nyilvános – inkubátor építész irodák és építészeti központ egyidejű jelenléte;
• szakmai és laikus – speciális programok az építészeknek, a város lakóinak megszólítása mellett; kint és bent – a történeti városhatár két oldalán;
• sűrű és ritka - zártsorú és szabadon álló városszövet találkozása;
• fent és lent – a jelen valósága alatt a múlt mélységei

A határhelyzetekből kiindulva ezért a különböző kapcsolódási minőségek keresését választottuk kompozíciós eszköznek. A tervezett épületet egyfajta kapuként próbáltuk megfogalmazni, mely zárt állapotban az őt körülvevő fal részeként elválasztja, nyitott helyzetében pedig összeköti a két oldalán található dolgokat. A kapu fontos tulajdonsága az is, hogy helyzete irányított, vagyis a kezelőjétől függ, hogy zárja vagy feltárja a szárnyakat, esetleg résnyire nyitja ki valamelyik részét.

Funkcionális elrendezés

Az épület belső elrendezésénél a lehető legváltozatosabb kapcsolódási lehetőségek kialakítására törekedtünk. A különböző funkciójú tereket alapvetően három csoportra bontottuk:

1. Az építészeti múzeum terei a telek Várkörút felöli oldalán kaptak helyet. A földszinti előcsarnokból felfelé indulva az Ybl hagyaték állandó kiállításának tereibe jutunk, melyek számos átlátási lehetőséget biztosítva, két szinten helyezkednek el. Az időszaki kiállítások a felszín alatti nagy teremben kaptak helyet. A külön előtérrel, ruhatárral, mosdókkal és raktárral rendelkező tér a konferenciák lebonyolítása mellett a középkori városfal bemutatását biztosítja.

2. Az irodai szárny és az automata mélygarázs a Bástya utca felől helyezkedik el. A 16 helyig bővíthető 8 férőhelyes parkoló a középkori városfalat érintetlenül hagyva, a közöttük szabadon maradó területet foglalja el. Az épületrész földszintjén egy vegyes használatú műhely található, ami részben a múzeum restaurátori feladatait látja el, részben modellkészítő és fotós műteremként is működik. Az első emeleten kapott helyet az inkubátor építész iroda a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekkel és egy bevilágító átriummal. A második emeleten az intézményvezetői irodák sorakoznak, amik mellé egy közösen használható tárgyaló került.

3. A kávézó és folyóirat olvasó, a hozzá kapcsolódó galériával, illetve emeleti terasszal a múzeumi és irodai terek viszonyát szervezi, a kapcsolódó udvarok pedig még tovább gazdagítják a rendszert. A Várkörút felőli burkolt átrium részben az előtér, a kávézó és folyóirat olvasó külső térbővületeként használható, részben udvarkoncertek rendezésére alkalmas. A Bástya utca felől magas kerítésfallal leválasztott kert az irodai szárny bejárati és pihenő tereként szolgál, megőrizve az itt található facsoportot. A telken jelenleg látható szabadtéri szoborkert szintén ebben az udvarban és a korábban említett tetőteraszon helyezkedik el. A hátsó udvar különlegessége még, hogy a Schmiedl villa mellett kialakított sikátor segítségével új gyalogos átkötést biztosít az épület nyitva tartása alatt. Az épület gépészeti helyiségei a kávézó galériája felett, egy külön szinten helyezkednek el.

Építészeti kialakítás

A telepítés legmeghatározóbb szempontja a középkori falmaradványok megőrzése volt. A régészeti adottságokhoz való alkalmazkodás jó pár szokatlan megoldást eredményezett, melyek az épület egy-egy karakteres részévé váltak.

A Várkörút felőli földszinti homlokzat jelentősen hátrébb került a jelenlegi beépítési vonaltól. A városfalat kerülő pinceszint alaprajzát követi, majd az első emelettől kezdve lép előre, hogy illeszkedjen az utcaképbe. A visszahúzás eredményeként kiszélesedő járda kisebb városi térré alakult, ahol burkolati jelöléssel a középkori faltest vonala, kisebb üvegfödémmel pedig maga a faltest is bemutatható. A széles utcaszakasz jó feltárulást biztosít az emlékháznak, aminek kétszintes homlokzati konzolja az épület emblematikus elemét alkotja. Az alatta kialakuló külső fedett tér ideális találkozási pontként egyben az épület bejáratát is kijelöli.

A Schmiedl villa felőli sikátor kialakítása két okra vezethető vissza. Az egyik szintén a középkori városfal elkerülése, amit részben az elhúzás, részben a pince és földszint közötti konzolozás biztosít. A másik a korábban már említett gyalogos átkötés létrehozása, ami a belső terek használata nélkül biztosítja a telken való átjutást.

Szintén fontos szempont volt a szomszédos épületekhez való illeszkedés és a tűzfalak takarása. Az épület hármas tömegalakítását, illetve a homlokzatok magasságát így alapvetően a közvetlen környezet határozta meg. A tömegek belső viszonyát és a kompozíció elrendezését viszont az udvarok alakították. Az egymáshoz képest fél szint eltolásban lévő, átriumot és belső kertet eredetileg a javasolt zártsorú beépítés hívta életre, végül az épület fő térszervező elemeivé váltak.

Az épület külső felületeit csiszolt mészkő alkotja, aminek rakása és megmunkálása attól függően változó, hogy falat vagy járófelületet hoz létre. A mozdulatlan, kemény külső „kéreg” sokféle módon belakható és variálható belsőt foglal magába, ahol a homogén fehér terek a bennük folyó életre és a kiállított anyagokra terelik a figyelmet.

Az épület működése

Az építészek világa átalakulóban, változóban van. Klasszikus értelemben vett építőművészi feladataikat folyamatosan bővülő tudományterületekkel együttműködésben kell gyakorolniuk. Az alkotói munka mellett egyre nagyobb társadalmi szerepvállalást vár tőlük környezetük úgy, hogy közben szűkebb közösségűk meghatározó, sőt időnként építő tagjaiként élnek. Számtalan titkot rejtő, izgalmas világ, amit biztosan érdemes bemutatni.

Mindemellett természetesen maguk az épületek, a tervek és a formálódó elképzelések a legérdekesebbek, melyek mindannyiunk életét alakítják, befolyásolják. Vagyis az építészet közügy. Ebből kifolyólag szükség van olyan helyekre, ahol a közösség megismerheti, megvitathatja az őket érintő építészettel kapcsolatos kérdéseket. Az általunk tervezett épület is ilyen hely szeretne lenni, kapu az építész szakma és a laikus közönség között.

Fekete Csilla, Kemes Balázs, Őrley Balázs, Vesztergom Ádám