Határokon átívelve – Farkas Dénes észt-magyar installációs művész munkái

Farkas Dénes Tallinnban élő képzőművész, akinek munkássága ötvözi a fotográfia, az épített környezet és az irodalom területét, installációinak gondolkodásmódja közel áll az építészethez. Munkáit Farkas Zsófia mutatja be.

Farkas Dénes elismert észt-magyar installációs művész, akinek munkái átívelnek a határterületeken, ötvözve a fotográfia, az épített környezet és a irodalom elgondolkodtató kombinációját. Munkái megtalálhatók az Észt Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Lisszaboni Leal Rios Alapítvány gyűjteményében, valamint nemzetközi magángyűjteményekben, Európában, Ázsiában, az Egyesült Államokban és Argentínában. Budapesten a Molnár Ani Galéria képviseli. Installációiban szövegeket és fotókat helyez bele geometrikus terekbe, művészete a valóság és az érzékelés relativitását kérdőjelezi meg. Dénessel, aki Budapest és Tallinn között osztja meg idejét, online beszélgettem az építészethez fűződő kapcsolatáról és két jelentősebb kiállításáról.

Dénes Budapesten nőtt fel, és szerteágazó érdeklődésének köszönhetően több szakmát megpróbált, mint pl. orgonaépítő és asztalos. Középiskolában finn nyelvet kezdett el tanulni, és építész hallgatónak készült Helsinkibe. Végül észt származású édesanyja és családja hatására Észtország mellett döntött, bekerült Észt Művészeti Egyetem képzésére, ahol 2003-ban médiaművészetből és fotóművészetből mesterfokozatot szerzett. Itt az adott lehetőségek keretében igyekezett sokat kísérletezni, előbb képgrafika szakon, később fotón. Már a tanulmányai során foglalkoztatta az intuitív és az alkalmazott technikák együttes felhasználása, amely végül az installációk készítése fele vezette. Mint meséli, a fotózásnál azt érezte, hogy az a felszínen tartja a nézőt, míg az installációban jobban el lehet mélyedni.

Dénes munkafolyamatának fontos része a keresés és a gyűjtés. Az installációk megalkotásának kiindulópontja a kiállítótér. Az alkotást megelőző gondolkodás motorja az inspiráló szövegek és versek megtalálása. "Ezek a szövegek beépülnek az alkotásba és az installációk szerves részét képezik" – foglalja össze Dénes. Egyik kedvenc magyar írója Pilinszky, az ő versei is megjelennek az installációk részekén. Fotóihoz absztrakt, kontrolált tereket és helyeket keresve kezdett el kísérletezni azzal, hogy maga állítsa elő ezeket a tereket egyszerű technikákkal, pl. papírból hajtogatva, megmodellezve. A képek elkészítéséhez különleges műszaki fényképezőgépet használ, ami a perspektívát torzítás nélkül adja vissza.

Éppen fel akart hagyni a művészettel egy utolsó búcsú kiállítással "Let´s play - The game is over" címmel, amikor munkáját választották Észtország bemutatására a 2013-as 55. Velencei Biennálén. Az "Evident in Advance" című velencei kiállítás koncepcióját, melynek kurátora Adam Budak volt, egy játékos és nagyszerű könyv, Bruce Duffy úttörő regénye, a "The World As I Found It" ihlette. Ebben a könyvben három filozófus, Ludwig Wittgenstein, Bertrand Russell és G. E. Moore élete és filozófiája szellemes elbeszélésben fonódik össze. A könyv a nyelv, a logika és a valóság elgondolkodtató feltárását kínálja. A megépített installációt pedig a könyvben leírt, egyébként valós épület, a Bécsben található Wittgenstein ház ihlette. A kiállítás fotókból, leírásokból és makettekből állt össze egy alkotássá, Dénes összesen 600-700 képet készített ehhez a projekthez. Az installáció középpontjában egy 10 000 könyvből álló könyvtár állt; emellett szimbolikus tereket hoztak létre a könyvekkel való munkavégzéshez, például archívumot, osztálytermet és otthont. A közönséget arra invitálták, hogy a könyvek segítségével fedezze fel a tereket és találjon új jelentésköröket. A nyelv, a fordítás és tolmácsolás labirintusaként az "Evident in Advance" a tudásra való törekvést és a mindent megmagyarázni próbáló, elkerülhetetlen kudarcot illusztrálta.

Dénes a biennálé óta több országban is komoly kapcsolatokat épített és különleges helyszíneken dolgozik. "Nothing makes sense" című összeállítása Reykjavikban volt kiállítva a Sequences fesztivál keretében, ahol a fekete-fehér fotókból készült plakátok szabadtéren voltak megtekinthetőek, a The Living Art Museum közelében található üres olajtároló íves falára felragasztva. A fotók, amik a falra ragasztott plakátok alapját szolgálták, a Spitzbergákon, a Svalbard Global Seed Vaultban, Libanonban az ICARDA épületeiben, és a Pétervári Vavilov Intézetben készültek. A magbank egy olyan biztonsági magtároló létesítmény, amely a világ terményeinek sokféleségét és biztonságát őrzi a sok lehetséges forgatókönyv – például háború, betegség vagy természeti katasztrófák – miatti vetőmagok elvesztése ellen. A kiállítás arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet, hogy a világ vetőmagkészlete végtelennek és jól védettnek tűnik a trezorokban, de inkább a tartályon lévő plakátokhoz hasonlítanak: törékenyek és a környezettől és az emberi döntésektől függenek.

Az építészet és az installációs művészet közötti kapcsolat a tér, a forma és az élmény dinamikus összjátékában mutatkozik meg. Dénes alkotásai, kísérletező gondolkodásmódja és esztétikája közel áll az építészethez. Míg az építészet jellemzően funkcionális célokat szolgál, az installációs művészet túlmutat a hasznosságon, hogy gondolatokat keltsen, érzelmeket váltson ki és átalakítsa az észlelést. Mindazonáltal mindkét terület alapvetően foglalkozik a térbeli manipulációval, valamint az egyének és környezetük közötti interakcióval. Az építészet és az installációs művészet közötti kapcsolat mindkét gyakorlatot gazdagítja, elősegíti az innovációt és feszegeti a téresztétika határait.

A művész kérdésemre azt válaszolta, hogy vannak olyan kedvenc épületei, ahol szívesen látná munkáit kiállítva. Ilyen például a madridi Reina Sofia Múzeum vagy a New York-i MoMA PS1.

Farkas Zsófia
építész

 

Szerk.: Hulesch Máté