Ház a Balatonnál

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva egykori bérelt tihanyi nyaralója Mikó László tervei szerint született újjá.

A kivételes adottságú, panorámás telken a tervezés kezdetekor három épület állt, a főépület és garázs a telek déli, a szintén lakó funkciójú melléképület az északi telekhatáron. A főépület az 1930-as években épült romantikus hangulatú földszintes, T alaprajzú, verandás lakóépület volt, kontyolt tetőidommal.

Az 1970-es években az épületet hossztengelye mentén bővítették, tetőidomát oromfalassá alakították, padlásterét beépítették – külső csigalépcsős megközelítéssel. A minden szempontból igénytelen beavatkozás elvette a ház eredeti ízét, új értéket nem adott hozzá, csak növelte annak hasznos területét.

A melléképület sorsa szerencsésebb volt, lapostetősre alakított tetején kilátó terasz jött létre, melyre jól megépített, áttört egykarú műkő lépcső vezet. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a "kisházat" nyaranta Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva bérelte az akkori tulajdonostól.

A tervezési feladat a főépület átépítése volt egy öttagú család részére, ahol a szülők, a felnőtt gyerekek és a jövendő unokák együtt nyaralhatnak. Mivel a "kisház" háló- és fürdőegységként használható, a főépületben a három hálószoba mellett tágas nappali, konyha és étkező terek kialakításra nyílt lehetőség.

A helyi szabályozási előírások és a telek meglévő beépítettsége csak az épület átalakítását tették lehetővé, annak kontúrjának megtartásával. Az alapokat és a használható főfalakat megtartottuk, a kiemelt padlószintet a terepszintre süllyesztettük és új nyeregtetős tetőidomot építettünk a T-alakú alaprajz teljes befoglaló formája fölé. Ezzel a konzolos tetővel egyrészt fedett terasz jött létre, másrészt megnövekedett a tetőtér hasznos területe. A korábbinál nagyobb fesztávolságú tetőidom javított az épület tömegének arányán és környezetbe való illeszkedésén. Az átalakítás másik meghatározó gesztusa a T-alakú alaprajz udvari szárának – a volt verandának – a üvegdobozként való teljes megnyitása, továbbá a tetőidomon át üvegezett tetőfelépítményként való átvezetése volt. Az üvegdobozba természetesen az étkező került, melyből körpanoráma nyílik a teraszra, a kertre és a tóra. A lépcső az alaprajzi forma metszéspontjában kapott helyet.

Az épület anyaghasználatát a tartósság, egyszerűség és az épület tektonikájának kifejezése jellemzi. A hosszfalak vakoltak, míg az oromfalakat az eredeti épület falazataiból nyert terméskővel burkoltuk. A tetőlemez vakolt felülete belemetsz a kőburkolatú oromfalakba, érzékeltetve a tetőfödém konzolos erőjátékát. A tetőfödémbe süllyesztett, egyenletes kiosztású világítótestek a belső és külső terek folyamatosságát emelik ki.

Az épület összefüggő belső terei, intenzív kertkapcsolata és nagyvonalú kertrendezése révén nagyobb életteret nyújt, mint amit külső mérete sugall. A tervezés alapelve a hagyományos épületforma korszerű szerkezeti, építészeti és berendezési megoldásokkal való létrehozása volt, melyben megbízómmal kivételes összhangban működtünk együtt.

Mikó László

építész: Mikó László
építész munkatárs: Balogh Zsuzsa
statikus: Pataki László
épületgépész: Hrustinszky Tamás
lakberendező: Krebsz Zsuzsanna
kerttervező: Kaszás Iván
fotó: Szentiváni János