Házak a sziklák alatt...
Épületek és emberi életek ezerféle módon kapcsolódhatnak össze és találkozhatnak újra. Budán, a Napraforgó utca közelében áll három, egykor építészek otthonának készült, terméskő burkolatú ikerház, amelyek Hofer Miklós típusterve alapján épültek meg. Az egyik évtizedekkel későbbi bővítését Dékány Tibor és Hatvani Ádám (sporaarchitects) tervezte. Hofer Miklós (1931-2011) tiszteletére Hatvani Ádám írása.
Hofer tanár úr behívott az irodájába a tervezési zh után. Amúgy ötös lett, nem értettem, mit akarhat, ő dékán, középtanszék vezető volt ebben az időben, én meg harmadéves… A tervről volt szó, ami egy kisebb irodaház volt, annak is a garázslehajtójáról, aminek a közepébe a zh-s kapkodásban beleesett egy pillér, és bátorkodtam azt a négy szintet egy áthidalóval kiváltani. Ami ugye nem statikai lehetetlenség, de mégsem elegáns… Tanár úr ezért finoman megdorgált, elmondta, hogy ugyan Goldfinger úrnál is előfordult ilyesmi, de én azért ezt ne engedjem meg magamnak. (Úristen, hol vagyunk már ettől…) Egy pillanatra tényleg kollégának éreztem magam.
A kibővített budai épület három, lejtőn fekvő ikerház együttesének középső tagja. A házakat építészek saját maguknak tervezték az 1960-as években, az érintett házat maga a tervező, Nagy Antal saját kivitelezésben készítette el. A három épület egy Hofer Miklós által készített típusterv alapján készült, de az egyes épületek beépítésükben és kialakításukban különböznek.
Először a villamosból vettem észre a kőházakat. Itt a közelben a Napraforgó utca. Feltűnt, hogy ez valami. Milyen jó lenne itt lakni... Amikor sokkal később eljutott hozzánk a megbízás, nagy volt a meglepetés. A házakat összeköti külső formájuk és a kőburkolat alkalmazása. Jó arányú, szinte kortalan házak születtek, amelyek egyszerűségükkel, jól eltalált léptékükkel az adott korszak építészetétől független minőséget képviselnek.
A telep történetét is szilánkokból raktam össze, és nem is teljesen, főként egy későbbi, Locsmándi tanár úrral folytatott beszélgetés alapján. A sztori lényege, hogy Hofer tanár úrék kinézték ezt az erdős lejtőt (a terület ekkor még beépítetlen volt), hogy milyen jó lenne itt lakni és skicceltek rá valamit... Valahogy ez a skicc az akkori budapesti főépítész (?), Preisich Gábor kezébe került, akinek nagyon megtetszett. Ezután a történet mesébe illő fordulatot vett: a főépítész úr elérte, hogy a fiatal kollégák megkapják a területet és felépíthessék a házakat. Egy feltétel volt, a terméskő… Micsoda idők, azok a hatvanas évek, irigykednem kell.
A kőburkolat használata a bővítés során az engedély feltétele volt számukra is. Az épületek és az időközben szépen beérett környezet hordoz valamilyen déli jelleget, egyfajta csendes időtlenséget. Ebben az építészeti közegben mozogtunk a bővítés tervezése során. Célunk az volt, hogy a meglévő architektúrát úgy egészítsük ki, hogy az harmonikusan kapcsolódjon a környezetéhez, mégis attól karakteresen elkülönülve mai arcot mutasson. Munkánk során a megbízótól teljes bizalmat és szabad kezet kaptunk. Köszönet érte.
A gondok a kőburkolat megérkezésekor kezdődtek. Reggel kaptunk egy telefont a kivitelezőtől, a tulajdonostól, hogy ez a kő nem lesz jó. Hofer tanár úr kijött és azt mondta, ez nem az a kő, és intézkedni fog, hogy ez ne kerülhessen fel a homlokzatra. Bíztunk abban, hogy jó kő érkezett, persze, nem ugyanolyan, mint ami a házon van, éppen ez a lényeg, a finom elkülönülés, a kontraszt, az implantátum-jelleg. Csak ezt hogy magyarázzuk el telefonon, mikor már ott a kő, és helyzet van? Akkor inkább hajrá, rakjunk fel 1 m2 mintát, aztán ha nem szép, elvitetjük, vállaljuk a felelősséget... Délután 2-re értünk ki, már az egyharmad rész készen volt, nemcsak 1 m2 - ment magától, mindenki mosolyog, akkor rendben, sőt mindenkinek tetszik…, Hofer tanár úr gratulál…
Az épület a belső átalakítások során konyha- és étkező bővítményt kapott, a bejárat pedig átkerült az utcafrontra. Az étkező a szép hátsó kerthez fapalló burkolatú, déli tájolású terasszal csatlakozik. Az utcafront kis nyílásán keresztül a háziak rálátnak a bejáratra, a nagyobb sarokablak a közeli szép sziklaalakzatra néz. Anyaghasználatban több változat után mi is a terméskőnél maradtunk - csiszolt kővel, faburkolattal kombinálva -, amely folytatja az eredeti ház egyszerű, kézműves jellegét.
Menet közben kiderült, hogy a ház kőburkolatának egy része nem akárhonnan származik. A kerítésben befelé fordítva találtunk egy sasfejet, amit végül is belekomponáltunk az új bővítménybe. Az ikerszomszéd Nedelkov bácsi emlékezett, hogy pár teherautónyi kő a Vár romeltakarításából származott, onnan lehetett akkoriban olcsón kőhöz jutni. Akkor ez a sas lehet, hogy kétfejű volt…
Hatvani Ádám
Projekt neve: Családi ház bővítés
Vezető tervezők: Dékány Tibor, Hatvani Ádám
Tervezés éve: 2003-2004
Kivitelezés éve: 2003-2004
Bruttó szintterület: 150 m2
Helyszín: Budapest, II. kerület
Generáltervező: Sporaarchitects
Fotó: Häider Andrea
